darabokban - in pieces

44. rész

Másnap reggel nehezen ébredtem egy rémálmokkal és forgolódással teli éjszaka után. Arra sem emlékeztem, Norbiék meddig maradtak bent a szobámban, és miről beszélgettünk. Szerintem félúton Lina egyik sztorija közepén elaludhattam, mert a tegnapi ruhámban ébredtem a takarómon feküdve, az egyik pokrócommal betakarva.

Igaz, hogy teljesen kikészültem tegnap, és még most is borzasztó fáradt voltam, de arra nem számítottam, hogy így ki fogok dőlni. És arra sem, hogy másnap mennyire fog fájni az, hogy Márk rám sem nézett egész délelőtt.

Nem köszönt, meg sem kérdezte, mi van velem, egyszerűen levegőnek nézett, pedig tudtam, hogy nem tettem semmi rosszat. Hiába próbáltam egész reggel meggyőzni magam arról, hogy nem is érdekel, mit gondol rólam ez a fiú, még én sem hittem ezt el. Főleg azután, hogy szembe kellett néznem vele többször is. Akárhányszor elkaptam a tekintetét, azonnal elnézett rólam és meg sem próbált bármilyen kapcsolatba kerülni velem. Még a székét is teljesen a falhoz húzta, hogy a lehető legtávolabb lehessen tőlem egész nap.

A délutánom és estém hasonlóan telt. Fáradtan és kicsit megviselten ültem az asztalom felett órákon át. Minden erőmmel azon voltam, hogy tanuljak valamit, de semmi nem maradt meg a fejemben az anyagból, amit másnapra kellett volna megtanulnom.

- Te mit gondolsz, pici lány? – vont be valami beszélgetésbe Máté következő nap az első óra előtt. Annyira el voltam bambulva, hogy azt sem sejtettem, a téma mi lehet. Csak annyiban voltam biztos, hogy mikor Máté felém magasodva a padom mellett állva bámult rám, tényleg kicsinek éreztem magam.

- Fogalmam sincs – nyögtem ki, mivel Máté türelmesen várt a válaszomra. – Mi volt a kérdés?

- Múltkor beszéltük ofővel hogy a karácsonyi műsorhoz be kéne öltöznünk valamibe, hogy mindenkinek legyen valami olyan cucca ami a szerepére jellemző. Az apuka felnőttesen, a gyerekek kicsit lazábban de nagyjából egységesen – magyarázott. Aztán semmibe véve Márk még mindig bosszús tekintetét, eltolta a cuccaimat a padról ezzel Márk füzetét és tollait a pad másik oldalán lévő falnak nyomva. Felült a padomra, és mivel egyre többen figyeltek rá hangosabban folytatta. – Ofővel is megbeszélhetjük majd órán de szerintem ez tök jó ötlet lenne, ha az apuka pl valami ingben lenne, nem ebben a sima fehér ingben hanem tudjátok valami mintásban – kezdett a magyarázásba de rögtön beleszólt Peti is.

- Favágóingben, abban a kockásban – nevetett fel. – Karácsonyi is lehet, piros zöld kockás? - ötletelt vidáman mosolyogva.

- Ja – nevetett vele Máté, de hamar visszatért a témához. – A narrátor kiöltözhet öltönybe hogy elkülönüljön tőlünk. Angi, te meg valami csini ünneplős cuccot magadra húzhatsz – pillantott Emére és Angira a srác.

- Felőlem – vont vállat Eme, aki valószínűleg elég viccesen fog kinézni öltönyben a szokásos nyakláncaival és karkötőivel, de ezen még ráérünk idegeskedni. Angi is gyorsan beleegyezett a dologba.

- A gyerekek meg akkor felvehetnek valami egységeset, a tesipólót mondjuk? Kék farmerrel? – ötletelt Peti teljes erőbedobással.

- Ez jól hangzik – egyezett bele rögtön Lina a dologba, és mivel mindenki egyetértett, hamar meg is egyeztünk.

Amikor ezt az egészet felvázoltuk az ofőnek, teljesen elájult a „kreativitásunktól" és „önállóságunktól", úgyhogy kaptunk pár szabad másodpercet, amíg erről beszélgettünk

- Nagyon örülök, hogy foglalkoztat benneteket a téma, büszke vagyok rátok – lelkendezett csillogó szemekkel. – A dalt kitaláltátok már, vagy rám hagyjátok a döntést? Valami karácsonyi, kedves darabra gondolok, de minden alternatívát szívesen meghallgatok tőletek, együtt megnézzük majd a lehetőségeket és szavazással dönthetünk – bólogatott, miközben minket figyelt.