"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

61

Másnap egésznap azon járt az eszed mit adhatnál, de semmise jutott az eszedbe. Nem is figyeltél a többiekre. Izuku meg is kérdezte mi a baj, csak annyit mondtál, hogy fáradt vagy. Mentél dolgozni. Álltál a zebránál, elkezdtél jobban körülnézni és megláttál egy plakátot. Felcsillantak a szemeid, egy isteni jelnek, ajándéknak tudtad be. Egy közeli hegynél hegymászó túra lesz. Még régebben Katsuki említette, hogy szeret hegyet mászni. Te még úgyse voltál, szóval téged is érdekelt. Jelentkezni kellet, de nem volt nálad papír, hogy leírd a számukat. Eldöntötted, hogy majd munka után felírod és megkéred Eijirot, hogy az ő telefonjáról felhívd. A terved tökéletes volt.

Megkérted a főnököd, hogy ma adja oda a fizetésed, oda is adta. Munka után arra mentél haza, leírtad a számukat. Utána haza siettél, már-már szaladtál. Kirishima megengedte, hogy felhívd. Tetszett neki az ötleted, elmondta, hogy ő vesz neki pár súlyzót. Felhívtad őket, csütörtök fél 5-ra kellet mennetek. Már csak Katsukival kellet beszélned. Felsiettél a szobájába, benyitottál, az asztalánál ült. Oda siettél mellé, rád nézett.

-Most csütörtökön megyünk valahova.- Izgatott voltál.

Felemelte a szemöldökét.- Mi?

-Most csütörtökön, vagyis holnap után. Megyünk valahova.

-Hova? Minek?- Összevolt zavarodva.

-Elviszlek valahova, ez lesz az ajándékom szülinapodra.- Összekulcsoltad a kezed magad előtt.

-Ohh, szóval tudod mikor van.- Hátradöntötte a fejét.- Nem kell. Elég szar vagy ajándékozásba. Már bocs.

-Nem is!- Szúróspillantásokat vetettél rá.

Felállt a székből.- Amit karácsonyra kaptam tőled pulcsit, még egyszer se hordtam.

-Pedig nem is olyan rossz. Azt hittem azt nézed, te küldtél félreérthető jeleket.- Összefontad magad elött a kezed.

Katsuki elkacagta magát és megfogta a derekad.- Szóval az én hibám?

-Igen.- Elmosolyodtál.- Ez most tényleg jó lesz, már le is foglaltam.

Sóhajtott egy nagyot, közelebb húzott magához.- Nekem az is elég ha csak velem vagy.- Apró puszikat lehelt a nyakadra. Még mindig megbabonázott a legapróbb érintése is.- Itt a szobámba, vagy a tiédbe.

Megráztad a fejed.- Szeretnék valamit adni és nem olyan nagy dolog.

Belenézett a szemedbe.- Hát jó. De nincs kedvem sokat utazni.- Elengedett és elindult a függönyök felé.

-Nincs olyan messze.- Leültél a székébe, elkezdted a füzetét nézni. A házit csinálta.- Áthozom a füzetem, csinálhatjuk együtt. Meg elmagyarázhatnál ezt azt.

Behúzta a függönyt. -Mi? Azt hittem mást fogunk...

-Mindjárt jövök.- Felpattantál a székből és elsiettél a szobádba a füzeteidért.

Megcsináltátok a házijaitokat és tanultatok is, Bakugo nagyon jól tanított. Bár elég kemény is volt, ha sokadjára se értettél valamit és felidegesítetted megcsapott a füzettel. De nem fájt, ha meg nagyon erősen csapott meg visszacsaptál. Össze is verekedtetek párszor, kicsit túlzásba is vittétek. De amikor jól megcsináltad megkaptad azt érte amit érdemelsz vagy elvetted. Szerettél vele tanulni.

Másnap nem tudtál másra gondolni csak a másnapra, izgatott voltál. Reménykedtél benne, hogy tetszeni fog neki. Már öltöztetek vissza a ruhátokba. Megbeszélted Shinsoval, hogy suli után találkoztok. Úgy is volt. Beszélgettetek, sétálgattatok. Mondtad neki,hogy már tudsz rendesen aludni. Katsukiról semmit se mondtál. Nem láttad értelmét. Nem nagyon izgatott volna, ha elmondtátok volna mindenkinek. De az se érdekelt, hogy csak egyedül Kiri tud róla.