"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

16

Halványan elmosolyodtál, esőcseppeket nézted ahogy a földre esnek és beleolvadnak. Szóra nyitottad a szád és mesélni kezdtél.

-Amikor kicsi voltam, családi okok miatt az apámhoz kellet költöznöm. Az okot nem szeretném elmondani.-Bakugora néztél aki csak bólintott egyet.-Ha elmered mesélni valakinek.-Förmedtél rá.

-Már szaladni akartam, hogy elmondjam mindenkinek.-Válaszolt gúnyosan.

-Ez nekem...tényleg nehéz. Nem tudja senki.

-Megtisztelve érzem magam.-Felemelte két kezét maga mellé, közben gúnyos tekintetett vágott.

-Nem is tudom miért mesélem el neked.-Mondatod végébe halkan belenevettél.-Talán azért mert tudom, hogy igazából leszarod és reménykedek benne, hogy nem mondod el senkinek. Azt se mondtad el, hogy egy útszéli rámenesnél dolgozok, miért nem mondtad el senkinek?

-Biztos megvan rá az okod és igazából nem nagyon érdekel, hogy hol dolgozol és azt hittem mások is tudjak.-Válaszolt egyhangúan. -Még ma elmeséled?-Törökülésben ült még mindig, belekönyökölt tőled távolabb eső combjába és kezére helyezte fejét, feléd nézett és várta a történeted.

-Nem is tudom hol kezdjem, lehet az elejéről könnyebb lenne. 9 évesen az apukámhoz kerültem. Vagyis 7 éve.-Előre néztél, térdeidre raktad fejed, becsuktad a szemed és elkezdtél vissza emlékezni és mesélni.

//Mivel Reader-chan mesél, így E/1 személyben lesz//

Emlékszem, a 9. szülinapomon szóltak a nevelők, hogy jöttek értem. Az igazi apukám, elvisz innen. Újra egy családtagommal lehetek. A többi gyerek irigykedve nézett rám, mert "ki szabadultam" a gyerekotthonból. Anya mindig azt mondta, hogy okkal nem találkoztam apával. Délben jött értem egy fekete bentleyvel, már nem emlékszem pontosan milyen volt, de mindig a szeme fényének hívta, velem ellentétben. Öltönyben volt, lakkcipő, fekete rövid haja szépen ki fésülve, kicsi borosta. Nem így képzeltem el, igazából sose gondolkodtam azon hogy is néz ki.

-Hát végre megtaláltalak.-Megölelt. Nem tudtam hova tenni.

-Ritkán beszél, nem nagyon mutatja ki az érzelmeit, örülök, hogy végre elviszik ezt a szörnyeteget.-Mondta az egyik nevelő és át adott neki.

Apa csak megköszönte, hogy "vigyáztak" és "törődtek" velem. Igazából csak kaját adtak és azt figyelték rendesen takarítok-e, mint mindenki másnál.
Tél volt, fáztam, két nap múlva karácson, ez miatt szómórú voltam, hisz karácsonykor mindig kaptunk finom csokis pudingot. Még mindig nagyon szeretem.
Beültetett a hátsó ülésre, a cuccaim egy fekete zsákban voltak, azokat a csomagtartóba rakta. Nem akarta őket elhozni, de én ragaszkodtam hozzá, anya képét is kidobta volna.
Az ablakon bambultam ki. Rádiót hallgattunk, sose fogom elfelejteni, jazz szólt, mindig az a kibaszott jazz. Utazhattunk már egy ideje, megállt a kocsi a reptéren voltunk, felszálltunk egy repülőre és hosszas repülés után megérkeztünk, ugyanaz a kocsi várt minket a parkolóban. Be pakoltunk majd elindultunk, jazz szólt akkor is. Mehettünk egy ideje amikor megállt az erdő közepén a hegyekben. Egy nagy ház előtt. Nagy udvar, gombbal nyitható kapubejáró. Bementünk, megállt a kocsi a motor is. Kiszállt ki nyitotta az ajtót. Ki vett, le rakott a földre.

-Itt fogsz lakni Szuzi.-Mutatott a ház felé.

-De én [Név] vagyok.

-Nem tetszik. A Szuzi jobb. Nem írom át papíron, de a házban mindenki Szuzinak fog hívni, és így is kell bemutatkoznod.-Ki vette a csomagtartóból a zsákot.-Na induljunk.

Nem értettem, miért ad másik nevet. Alig hittem a szememnek amikor beléptünk az ajtón szökőkút a hallban, sok virág. Fehér falak képekkel díszítve, márvány aljzat. Oda jött egy nő kötényben, fekete fehér ruhában. Oda adta neki a zsákomat majd arra utasította, hogy mossa ki a ruháim. Megfogta a kezem és felhúzott a lépcsőn, egy ajtó előtt megállt. Kulcsra volt zárva. Ki nyitotta majd be mentünk. Egy iroda féleség volt. A szoba közepén volt egy kanapé oda le ültetett majd szembe ült velem.

-Ezt jól jegyezd meg Szuzi. Csak azért lehetsz most itt mert a lányom vagy. Az erőmet birtoklod ami nagy hasznunkra válik. Anyád ereje is hasznunkra válhat. Most ki fogunk képezni, hogy olyan jó legyél mint én.

Nem tudtam ez mit is jelentett akkor.
Megmutatták a szobám. Gyönyörű volt, az ágy, az az ágy, életemben nem feküdtem még olyan kényelmes ágyban. Külön fürdőszoba, erkély ami a hátsó kertre néz ami tele van tujákkal, egy tóval virágokkal, medence, napágyak. Hercegnőnek éreztem magam. De ez gyorsan elillant. Másnap reggel 6-kor keltett egy férfi, Simonnak hívták. Azt mondta ő az edzőm. Ő fog edzeni, nem értettem.

Minden reggel 6-kor keltem, futni jártam, az erőmet tanultam, de csak az egyiket amit apától örököltem, vagyis azt, amivel megállítom az embereket. Egy idő után, be kellet törnöm különböző helyekre, amiket a kertben építettek, elkellet lopnom ezt azt. Megszöknöm, és ehhez hasonlók. Vallattak, és ha "köpni" mertem büntetést kaptam. A délután folyamán tanultam hisz iskolába kellet volna járnom. De ha maffia az apád, még a házból se teheted ki a lábad. Nemhogy iskolába járj, de nem csak a rendes tananyagot kellet tanulnom, plusz órák is voltak ahol a fegyverekről és társaikról tanultam. Apa jóba volt a polgármesterrel így sok mindent csinálhatott.
Sokszor láttam, hogy nőket visz fel magával, fehér pórt szívat velük és ehhez hasonlók. Akkor még nem tudtam mi is történik. Csináltam a feladatokat amiket Simon mondott, apával ritkán beszéltem. Három hónap után túlhajszoltam magam és össze estem, öt napig felkelni se volt erőm. Utána amikor jobban lettem új edzőt kaptam. Robot, állítólag Simon felmondott, állítólag... Rob volt az edzőm ezek után két hónapig, de ő molesztálni kezdett amit elmondtam apának. Ezután ki rúgták őt. Én természetes elhittem, hogy még él Simonnal együtt. Új edzőt kaptam, Villiemet. Négy és fél hónapig volt velem, sokat szórakoztunk, nem vette olyan komolyan az edzéseket, több pihenő napom volt. Persze erről senki se tudott, ehettem olyan dolgokat amiket nem lett volna szabad, például: csoki, csípsz, gyors kaják. Egyik nap viszont már nem Villiem mosolya keltett...Őt sajnálom a legjobban, elvették az életét, valószínűleg azért mert nem vette olyan komolyan. Egy komoly nő állt előttem. Három és fél hónapig volt az edzőm. Lopáson kapták így ki rúgták. Már egy éve voltam itt, már tudtam, hogy mit is akarnak belőlem csinálni, már rég tudtam. Villiem elmondta. Karácsony volt, és a szülinapom is egyben. Vagyis karácson előtt két nappal volt a szülinapom. Kint nagy hó volt, egy éve, hogy ide hoztak. 10 éves lettem, épp az ajándékokat bontottam ki amikor megtámadott minket valami másik maffia izé. Mindig is sétálgattak őrök a házban gépfegyverekkel és más fegyverekkel. Elővették a fegyverüket és vissza támadtak. Az egyik őr felkapott és szaladni kezdett velem, egy titkos ajtóhoz vitt ahol apa ott volt már. Oda adott az őr apának.

-Köszönöm.- Mondta apa a férfinak.-Most el kell innen mennünk.-Megfogta a vállam. Majd a titkos ajtó felé húzott engem.

-Várj! Anya képe.-Ki rántottam magam szorításából és szobám felé vettem az irányt.

Az őr szaladt utánam, de épp, hogy be értem a szobába. Gyorsan elvettem anyáról és a nevelőapukámról és rólam készült képet ami az éjjeliszekrényemen volt. Az őr gyorsan felkapott majd futni kezdett velem, mondta minden rendben lesz csak nyugodjak meg. Vissza vitt apához. A fegyver lövések hangja még mindig hallatszott lentről és az erejüket is használták az emberek valószínűleg.

Apánál egy sporttáska volt. Elkapta a kezem és maga után kezdett húzni. Az egész úton szitkozódott. Ki értünk, a garázsban voltunk, kicsi drágasága felé vette az irányt. Be dobta a táskát a hátsó ülésre, engem az anyós ülésre tessékelt. Teljesen emlékszem ahogy azt mondta:"Ha idegesíteni fogsz vagy az utamban állsz téged is megöllek, nem érdekel, hogy a gyerekem vagy." Majd be csapta az ajtóm, és ő is beült. Gyorsan ki hajtott a garázsból, de rengetek autó állt előttünk. Rengeteg rendőrautó. Nem is maffiák voltak, hanem rendőrök. A polgármester át verte apát.

Apa gyorsan hajtott, ki bírt szlalomozni az autók között. Gyorsan ment, mögöttünk a rendőr autók üldöztek. Elkezdett nevetni, bekapcsolta a rádiót és a jó öreg jazzt bekapcsolta. Mindig jazz-t hallgatott, a házban a kertben, munka közben, drogozás, ivás közben. Mindig csak a kibaszott jezz.