"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

33

Elkaptad a tekinteted, nem mertél ránézni. Bebújtál a takaró alá. Magzatpózba összehúztad magad. ~Meg csókóltam? Vagyis csak puszi volt. DE MOST TÉNYLEG ÖSSZE ÉRT AZ AJKUNK?! MIATTAM?~ Eltakartad az arcod. Katsuki megköszörülte a torkát. Jobban össze húztad magad. ~MÉG ITT VAN?~

-[Név]- Elcsuklót kicsit a hangja. -Szer..

Nem akartad hogy bármit is mondjon ezért közbevágtál.- SAJNÁLOM!- Csönd lett a szobában. - Én nem akartam, csak a hangulat miatt volt. A testem magá...- Vettél egy nagy levegőt. - Csak felejtsük el, mintha semmi se történt volna.- A végét csak suttogtad, nyugodtt volt a hangod.- Sajnálom.-Nézted a lepedődet, a mutató ujjaddal elkezdted simogatni. ~Jobb lesz, ha holnap elmegyek.~- Kérlek.

-Jó.

Érezted ahogy feláll az ágyról, ki nyitotta az ajtót és lekapcsolta a lámpát, pár másodpercig ott állt majd hallottad, hogy becsukja az ajtót.
Felültél, tenyeredbe temetted az arcod. ~Hogy lehettem ekkora barom? Reggel elmegyek, jobb lesz.~ A hátadra feküdtél, nézted a plafont, bár nem láttál sok mindent belőle a sötét miatt.
Végig simítottad a mutató ujjad az ajkaidon. Egy halvány mosoly ült ki rá. De szinte egyből el is tűnt. ~Miért... mosolygok?~ Oldalra fordultál és elaludtál.

Másnap reggel 8kor keltél, előbb akartál de nem sikerült. Össze pakoltad a cuccaid, Írtál egy levelet amiben megköszöntél mindent, leraktad a konyhapultra a levelet, mellé a maradék pénzed mint "lakbér" . Már fél 9 volt amikor elhagytad a házat. Januárhoz képest meleg volt. Szerencsédre csak két éjszakát kell eltöltened kint. 6-án már vissza mehetsz a suliba. Ez a két nap meg se fog neked kottyanni. Egésznap sétálgattál, próbáltál a suli felé menni. Már megbántad, hogy az összes pénzed ott hagytad, nagyon éhes voltál. A suli közelében volt egy park sötétedésre oda értél. Kerestél egy helyet ahol pisilhetsz, egy kis tó mellet sétáltál el. A kapucnid a fejeden volt és a bőröndöd húztad magad mögött, a másik kezed a zsebedben volt. Megálltál, kicsit hátra döntötted a fejed. Egy kisgyerek az anyukájával etette kenyérrel a kacsákat és a hattyúkat. Legszívesebben az erőddel oda húztad volna magadhoz a kenyér darabokat, vagy magát az egész kenyeret és befaltad volna. Nyeltél egy nagyot, rá haraptál az alsóajkadra és tovább mentél. Találtál egy tökéletes bokrot ahol tudsz pisilni, elvégezted a dolgod majd leültél egy padra. Feltetted a bőröndöd és rátetted a fejed. Ott feküdtél a padon, az égre pillantottál, a csillagolat akartad nézni, de egy se volt az égen, a szürke felhők eltakarták. Nem is tartott sokáig míg elkezdett cseperegni. ~Picsába.~ Kicsit feküdtél még ott hátha el ál, de egyre jobban csak esett. Nem volt kedved sétálni. ~Legalább megfürdök.~ Halkan kuncogtál egyet, becsuktad a szemed. Az arcodra estek a vízcseppek amik összemosódtak a könnycseppeidel. Te magad se tudtad miért sírsz. Persze jobb lenne a meleg ágyban, de ha ott maradsz meg is fulladhattál volna, bármikor össze futhattál vele. Halványan mosolyogtál. ~Jobb így~ Régen is volt már ilyen, de általában kerestél akkor valami helyet ahol elbújhatsz az eső elöl, de nem mindig. Már teljesen eláztál, hirtelen nem esett eső az arcodra, Ki nyitottad a szemed. Nem láttad teljesen, csak a holdfénye világított.

-Kelj már fel.-Rekedtes mély hangja volt.

Ki kerekedtek a szemeid ,egyből felismerted, föléd volt hajolva. -Kacchan? - Hirtelen feláltál és lefejelted őt. -Áu.- Elkezdted ott simogatni a fejed. -Te mit keresel itt?- Ránéztél, még mindig alig láttad az arcát, de a hajának az alakját jól láttad. ~ Miért van itt?~ Vissza ültél a padra.

Ki egyenesedett, ő is megfogta a homlokát.-Egy hálátlan nyomorékot keresek, aki eltűnt egyik napról a másikra.

-Sajnálom csak.. Jobbnak láttam így.- Megfogtad a térdeid.