"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

40

Gyorsan elteltek a napok, már péntek volt, ma jönnek páran vissza. Mindennap csak ismételtetek, felbírtál zárkózni. Minden nap apáddal álmodtál, felriadtál minden este és alig tudtál vissza aludni. Nagyon keveset aludtál, ezért karikásak lettek a szemeid is. Fáradt voltál egész nap, de legalább jóba lettél Shinsoval, vele voltál suli után vagy közben. A B-sek nem nagyon barátkoztak, főleg Monoma, az osztálytársaidból Mineta maradt, Aoyama is beteg lett és haza ment. Így hát Hitoshi maradt, de nem bántad. A rideg külső mögött egy nagyon aranyos fiú volt, akivel sokat nevettél. Bár nagyon jóba lettetek, mégse meséltél a múltadról, még nem érezted,hogy eljött volna az ideje. Épp indultatok a terembe amikor a B-s osztályfönök jött veletek szembe.

-El kell mennem. Elmarad ma a tanítás.- Amint befejezte a mondandóját sietett is tovább. Ti csak néztetek utána.

-Akkor mit csináljunk?- A fiú felé néztél.

-Menjünk el a közeli parkba, vagy sétáljunk egyet az iskola területén, úgyse jártám még körbe.

-Fedezzük fel az iskolát?-Megfogtad az állad. Bólintott egyet. Belecsaptál a kezedbe.- Akkor piknikezhetnénk is egyet.- Füledig érő mosoly volt az arcodon.

Kicsit oldalra nézett és halvány pír szökött az arcára.- Jó.

Elkaptad a karját.- Akkor indulás.- Ki mentetek az iskolából.

Elsőnek az úton mentetek, már 3 órája sétáltatok. Egész végig beszélgettetek és hülyéskedtetek. Elkezdtetek megéhezni ezért elmenetek össze szedni pár dolgot a piknikhez. Szendvicseket csináltatok, gyümölcsöket is összevágtatok. Kerestetek egy helyet az udvaron, kis keresgélés után megtaláltátok a tökéletes helyet. A fák között volt egy kis hely, oda leterítettétek a pokrócot amit hoztatok és ráültetek. Bár nem volt nehéz elkészíteni, mégis isteniek voltak a szendvicsek. Vittetek chipset is, sokáig ültetek ott. Mindenről is beszélgettetek. Ki esett a kezedből a poharad amikor a szendvicsért nyúltál és leöntötted Hitoshit. Bocsánatot kértél, elsőnek mérgesnek tűnt, de ki nevetett téged amiért ilyen béna vagy. Zsepivel elkezdted letörölni a baracklevet a mellkasáról. Elsőnek magának akarta, de nem ment neki valami jól. És úgy voltál vele, hogy úgyis a te hibád volt.

Eszedbe jutott amikor Bakugot öntötted le. Ő se bírta felitatni a málnás szörpöt. Halványan elmosolyodtál, ma már találkozhatsz vele, vagy legkésőbb szombaton. Mindennap gondoltál a csókra és nem tudtad mit mondhatnál neki, mérges volt rád, nem értetted miért. Mondjuk ritkán értetted meg őt, de ezzel nem voltál egyedül. Féltél vele találkozni, de már vártad, hogy láthasd azokat a vörös íriszeit amikkel a lelkedig hatol, hallani mély hangját amibe beleborzongsz, megérinteni a tüsis haját ami nagyon is puha, az egész lényét látni akartad, megakartad ölelni. Amikor ezekre gondoltál megijedtél. Nem akartál ezekre gondolni, nem akartál rá gondolni, pedig szinte csak rajta járt az eszed. Hitoshi egy kicsit elterelte, de vele is voltak csendes séták, vagy csak ültetek egymás mellet csendben, amik jók voltak. De olyankor csak Kacchan járt a fejedben, sok mindenről ő jutott eszedbe és ezt utáltad. Féltél hogy még a végén többet fogsz érezni iránta mint barátság. Amikor erre gondoltál rá jöttél, hogy ti nem is vagytok barátok. Lehet ő tud rólad a legtöbbet és azért te is elég sokat róla. És lehet, hogy álltalában ott vagytok egymásnak, de akkor se vagytok barátok, nem csináltok semmit se együtt, csak veszekedtek. Nem tudjátok mit szeret a másik, vagy miket szeret csinálni, milyen zenéket hallgat. Ha 5 percnél többet vagytok egy légtérben egymásba köttök, minden kis apróságot megfogtok amivel a másikat idegesíteni tudjátok, vagy várjátok, hogy a másik belétek kössön. Nehezen ismered be, de szeretsz vele veszekedni, csipkelődni vagy akár verekedni, szeretsz beszélgetni vele. Imádod amikor megmutatja az emberi oldalát, vagy amikor csak nem mérges. De azt is szereted amikor majd felrobban a dühtől miattad vagy bármi miatt. Ezt nem akartad, ettől féltél a legjobban, hogy bármit is fogsz iránta érezni, hogy többként fogsz rá tekinteni mint egy idegbetegre. Ezt egyáltalán nem akartad.