"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

73

                 //Midoriya szemszöge//

Alig hittem el, hogy együtt vannak. Nem is látszott rajtuk, kicsit többet voltak egymással. De nem volt semmi más változás. 

Viszont az látszott Kacchanon, hogy aggódik [Névért]. Mint mindenki más, de szerintem ő még nálam is jobban aggódott. Pedig az nehéz.

Már öt napja tűnt el, Bakugo mindennap kiment keresni. De semmit se talált, senki se látott semmit. A kamerák se mutatták őket. Rossz ránézni Kacchanra, egésznap csendben van, a hős órákon is. Amint tud megy keresni, enni se látom nagyon. Mi is kerestük, de semmit se találtunk. Nem tehetünk semmit csak várunk.

Hajnalban lementem enni Shotoval. Szakadt az eső. Müzlit ettünk. Közelebb hajolt hozzám. Egy puszit akart adni, de ki nyílt a bejárati ajtó. Mind a ketten odanéztünk. Teljesen lefagytam. Kacchan jött be, saras volt és elvolt ázva. Oda szaladtam elé.

-Merre voltál?- Ránéztem az órára.- Negyed három.

-Ti mit csináltok itt lent?- Semmit mondó volt a tekintete.

-Eszünk.- Todoroki oda jött.- Csatlakozol?

-Nem.- Elsétált köztünk.

-Kacchan!- Utána néztem.- Én is aggódom. A legjobb barátom [Név]. Megakarom találni. De ő se akarná, hogy ilyenkor keresd.

Felénk fordult. Nyeltem egy nagyot, megvilágította az arcát a hold fénye. A szemei mintha világítottak volna.- Nem érdekel, hogy ő mit akarna.- Elsétált,

Shoto megfogta a vállam.- Én is keresnélek téged. Ha akarnád, ha nem.- Felé fordultam.- Menjünk.

Felmentünk a szobámba, Shoto elég gyorsan elaludt. Én nem tudtam. Remélem semmi baja [Névnek]. Nagyon erős, nem hiszem, hogy bántanák. Tudom, hogy minden rendben lesz. Bízok benne. Összeszorítottam a fogaim. Elkezdtem gondolkodni hátha eszembe jut valami róluk, de semmi.

Teltek a napok. Már másfél hét eltelt. Sose hittem volna, hogy ezt mondom, de hiányzik Kacchan kiabálása. Rettenetesen hiányzik. Csak ül és néz maga elé, mintha egy baba lenne. Ma én is megyek vele keresni.

          //Kirishima szemszöge//

Rossz volt Bakugora nézni. Én is mentem vele keresni [Névet], de semmit se találtunk. Egy idő után hajnalban jött haza Bakubro. Próbáltam beszélgetni vele, de nem nagyon válaszolt vagy csak nagyon röviden.

Alig aludt, a suliban továbbra is jól teljesített még így is. Suli helyett is keresni akarta [Névet] én mondtam neki, hogy biztos mérges lenne rá. És sajátmagát hibáztatná [Név], ha Katsuki nem járna suliba. Nagy nehezen belátta, hogy igazam van.

Lent ültem a kanapéknál, Kaminari leült mellém.

-Még mindig nehezen fogtam fel, hogy együtt vannak.

-Tényleg ezen gondolkodsz?- Felemeltem a szemöldököm.

-Ja.- Felém nézett.- Mármint ők mindig is utálták egymást. Legalábbis nekem ezt mondták. Kiváncsi vagyok, tök rossz, hogy csak neked mondták el.

-Nekem se mondták el, én jöttem rá.

-Ja, tényleg jól ismered Bakugot.

Kinéztem az ablakon. Tényleg jól ismerem? Ő a legjobb barátom, nem mondja, de szerintem én is neki. Legjobb barátok... mi? Ha az lennék most nem itt ülnék hanem segítenék valami nyomot találni.

Felpattantam.- Majd beszélünk.

-Hova mész?

-Segítek Bakubronak!