"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

65

Eljött a nagy nap, hétfő reggel volt. Készülődtetek a csarnokhoz. Nagyon izgultál, enni is alig tudtál. Momo csinált mindenkinek egy csésze nyugtatóteát. Ami kicsit hatott, hálás voltál neki. Egyszerre elindultatok a csarnok felé, tavaly is ott tartották. A többiek kicsit otthonosabban mozogtak benne. Eligazítottak titeket, átöltöztetek a sportruhákba. Várnotok kellet amíg kihívnak titeket. Leghátul álltál.

Hallottad ahogy Present elkezd beszélni. Üdvözölt mindenkit, de ahogy meghallottad a hangját majd kiugrott a szíved a helyéről a gyomrod is görcsbe rándult. -2A hőstagozat!- Elkezdtél levegő után kapkodni, becsuktad a szemeid, kicsit lenyugtattad magad. -Ahogy látom valaki hiányzik!

Kinyitottad a szemeid, a többiek már nem voltak ott. -Nee!- Még idegesebb lettél.

Bakugo oda sietett eléd. -Gyere már!

-Én én én csak.

-Nyugodj már le!-Elkapta a kezed és kihúzott.

Kiértetek a többiekhez ők is feléd néztek. Denki elnevette magát.

-Hát igen [Név] hobbija a késés. De úgy látom Bakugo orvosolta a helyzetet.- Még a nézők is elnevették magukat. Csak még jobban zavarba jöttél.- Na most, hogy itt vannak az A-sok jöjjenek a 2B-sek!

Az összes másodikos várta a feladatot. De elsőnek ki hívtak egy embert aki elmondja a fogadalmát. Tavaly Katsuki volt, idén Todoroki ment ki.

-Rendben az első feladat!- Nezu előugrott a színpadra. Azt hittétek, hogy a harmadikosoknál lesz. - Nézzük mi lesz! -Egy bottal a táblára mutatott ami épp sorsolt. A táblán a sorsolás megállt.- Labirintus! Az egyik kedvencem!- Elővett egy csésze teát és elkezdte szürcsölni. - Ez nem egy hétköznapi labirintus, kapuk vannak amikhez kulcsok amiket megkell találnotok, esetleg rejtvényt fejteni vagy megküzdeni a kis aranykulcsokért. Észre fogjátok venni ha egy kulcs a közelben van. Összesen 50 kulcs van, csak egyszer használatos és ha esetleg összeálltok a végén csak egyikötök mehet ki a kapun, ha egy kulcs van. Bármit csinálhattok, a másiktól elvehetitek a kulcsot. Használhatjátok az erőtöket! Hajrá! - Egy ajtó felé mutatott.- Én a helyetekben mennék.- Beleivott a csészéjébe.

Mindenki elkezdett szaladni a labirintus bejárata felé. Nagy nehezen átférkőztél közöttük. Elkezdtél szaladni, óriási volt a labirintus. Több méter magas sövényfalak voltak, a talaj fű volt. Nem bírtál átvágni a sövényen. Egy idő után már senkit se láttál a közeledben. 

Elsőnek a kulcsot kerested.

Tavak is voltak, óriási fák. Mintha egy másik világba kerültél volna. Már vagy 10 perce ott lehettél. Nem volt időhatár. Valami megmozdult mögötted. Oda kaptad a tekinteted. Egy robot volt, azok a nagyok amik a suli tulajdona.

Feléd lőtt, elugrottál előle. Egy szikla mögé bújtál el. Elsőnek megijedtél, de gyorsan felkaptad az erőddel és belevágtad a sövénybe. De gyorsan felkelt, még több jelent meg belőle. Egymásnak csaptad őket. Elég gyorsan legyőzted őket. Elindultál tovább.

Egy kanyar után teljesem kikerekedtek a szemeid. Az erdőből egy pillanat alatt egy város lett. Nézelődtél a házak közt. Egy nagyon magas épületet megláttál, olyan magas volt mint a sövény. Az az érzés járt át, hogy neked oda bekell menned. Láttál pár diákot, de egy se volt A-s. Oda siettél az épület ajtajához, zárva volt.

Nem bírtad kinyitni. Körülnéztél és megfogtál egy nagy kődarabot. Bedobtad vele az ablakot, a szilánkok csak úgy repkedtek. Szerencséd volt, hogy ez az egész épület szinte csak üvegből volt. Bementél, körbenéztél. Egy hall volt, sok fotel és hasonlóak, recepció. Kívülről is látszott, hogy egy iroda lehet.