"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

6.

Kimásztál az ágyból a kopogás ami inkább hasonlított dörömbölésre nem maradt abba.
Kinyitottad az ajtót és csak egy halk sóhaj hagyta el a szád. 

-Mit- Akartad volna kérdőre vonni a fiút aki közbevágott. 

-Ha a szobádba vagy mi a faszért nem tudod első kopogásra kinyitni ezt a kurva ajtót?!-Értetlenkedett Bakugo, miközben beletúrt szőke tincseibe. 

-Aludtam és neked ez a kopogás? Majdnem be törted az ajtóm! Nem hiszem el még aludni se hagysz.- A végét már csak morogtad magad elé karba tett karokkal.-Mit akarsz?

-Ennyire elfáradtál Aizawa óráján?- Az az idegesítő gúnyos mosoly most se maradt el.-Mondjuk eléggé elvertek!- Nevette el magát. Hogy tud ennyire idegesítő lenni a nevetése? 

-Csak ennyit akartál? Akkor szia.-Csuktad volna be az ajtót de elkapta a kezével és elkezdte vissza tartani, ekkor te kinyitottad neki az ajtót.-Mi a halált akarsz? 

-Holnapi dolgozatra tanulnom kellene angolból...- Halkult el a mondata végére.

-Azt akarod, hogy segítsek tanulni, vagy mi?-Karba tetted kezeid és felhúztad az egyik szemöldököd. 

-MI VAN? Nem, dehogy, nem kell a segítséged.- Lenézően nézett rád majd oldalra nézett.- Csak a suliba hagytam a tankönyvem és...- Látszott rajta, hogy szenved. újra rád nézett, semmit mondó tekintettel folytatta.- Oda adod a tiéd? 

-Miért pont tőlem kéred? Mi van Kirishimával vagy Denkivel?- Kezeidet magad mellé raktad. 

-Nincsenek itt, és ha megvárom őket nem tudnék időbe lefeküdni és holnap fáradt lennék, és te vagy a legközelebb hozzám aki itthon van. Szóval oda adod vagy nem?!    

-Oda adom.-Nevetted el magad.-Majd hozd vissza.-Mi közben mondtad e szavakat sarkon fordultál és elindultál az asztalodhoz ahol a tankönyveidet is tartottad. Kihúztad a fiókod és elkezdted keresni a könyvet. 

-Elég unalmas szobád van.-Hallatszott egy unott hang. 

-Mi?- Néztél a szőke fiúra hirtelen, aki már a szobádban állt, de az ajtó még mindig nyitva volt.
-Kimondta, hogy bejöhetsz?-Vontad kérdőre Katsukit aki nézelődött a szobádban. 

-Ahh, kussolj már és keresd a könyvet.-Forgatta meg szemeit. 

-NEM AZÉRT DE ÉN ADOM NEKED A KÖNYVEM! NEM HOGY ÖRÜLNÉL NEKI! Meg amúgy is mi az, hogy unalmas a szobám?- Farkas szemet néztél azokkal a vörös íriszekkel. 

-Tch, úgy értem, hogy teljesen olyan mint amikor ide jöttél. Még függönyöket se vettél, pedig reggel a nap pont besüt és rohadt idegesítő.-Fejével az ágyad felé fordult, így megtörte farkasszemezéseteket. 

-Neked ehhez semmi közöd.-Újra keresni kezdted a könyvet. Megtaláltad, kivetted a fiókból és oda nyújtottad neki mert már ott állt előtted.~Mikor jött ilyen közel?~ 

-Gyorsabb is lehettél volna.- Azzal sarkon fordult majd ki viharzott a szobádból, és becsukta az ajtót. De te utána szaladtál vagyis csak addig, hogy ki nyisd az ajtót és utána tudj kiabálni. 

-Hé!-Kiabáltál neki oda. 

Már szobája ajtaja előtt állt, de odafordult feléd.- Mi van?- Felemelte egyik szemöldökét.  

-Csak szólni akartam, hogy ez is segítségnek számít.- Egy győztes mosoly ült ki arcodra. Ahogy láttad Bakugo lefagyott arcát ki nyújtottad a nyelved, amitől Bakugo még jobban meglepődött. Gyorsan becsuktad az ajtód. Elkönyvelted ezt egy győzelemnek.
Elmentél vacsorázni és fürdeni is kicsit tanultál, majd lefeküdtél aludni.

                                                                                                      *

Az ébresztő keltett és a szokásos nap, ami kisüti a szemed.~TÉNYLEG KELL EGY FÜGGÖNY~ Ma is mentél iskola után a rameneshez így pakoltál még pár dolgot ami kelhetet. Miután elkészültél lementél a konyhába, ahol találkoztál pár osztálytárssal akikkel beszéltél is pár szót. Megreggeliztél, majd elindultál az iskolába. 
A napok szinte ugyanazok, reggel szokásos órák utána meg a hősi kiképzések. A mai edzésen szereztél egy csúnyább sebet, de az öregasszony meg is gyógyította. 
Elég gyorsan vége lett a napnak. Mentél is Aizawához, hogy kiengedjenek. 

-Nem vállalod kicsit túl magad? Megértem a helyzeted, de valahogy biztos megtudnád oldani, hogy ne kelljen dolgoznod.- Aizawa néha úgy viselkedik mint aki pont le szar titeket néha meg pont az ellentéte. De mindig az az unott arc és hang. 

-Nem tudnám.., vagyis nem akarom azt a megoldást csak ha minden kötél szakad.~Nem fogja megérteni, nem is hibáztatom hisz nem mondtam olyan sok mindent. Nem akarom azt a "megoldást" inkább szenvedek és fáradok el mint, hogy hozzá forduljak.~ 

-Te tudod.
Azzal aláírta és elengedett. 

Igaz, hogy még csak öt óra volt de mivel már át léptetek a télbe, ezért már sötétedett. Csípős hideg szél fújt. Egy nagyon szép helyen sétáltál, ép ment le nap és a város látszott, látszott ahogy a város elnyeli a napot és át vált éjszakába, imádtál itt lenni legszívesebben végig nézted volna.   Már a ramenestől öt percre se voltál amikor hallottál egy sikítást majd egy ijedt nő hangját. 

-Engedjen el! Hagyjon békén vagy hívom a rendőrséget!-Az út másik oldalára pillantottál ahol egy elegáns nő épp hadakozott egy enyhén ittas állapotban lévő férfival. Indultál volna tovább amikor a nő rád nézett és a szemeiben látszott, hogy segítségért kiált. Te csak előre néztél fejedre vetted a kapucnid majd léptél egy párat hallottad ahogy beszélnek igaz, hogy alig, de hallottad.

-Jajh... ne fél..j nem foglakh bánthani csak gyer velem.

~Tényleg így akarsz hős lenni?! Hagyod?~Megálltál majd ökölbe szorítottad kezeid és megfordultál és a férfi irányába kezdtél szaladni. Aki már húzta maga után azt a nőt akinek a szemei könnyben áztak. Oda szaladtál és hátulról leütötted a férfit aki térdre rogyott de felállt egyből és megfordult és megpróbált megütni, de elég lassú volt így tudtad hárítani és vissza támadni is. Belerúgtál az oldalába majd még mielőtt össze eset volna állon vágtad majd mögé kerültél és hátba rúgtad. A földön ülő nő csak kikerekedett szemekkel nézett rád majd a földön fekvő férfira. Felsegítetted a hölgyet majd levetted a kapucnid.

-Jól van?-Kérdezted a hölgyet akinek még mindig tátva volt a szája. Te csak folytattad.-Sajnálom, hogy annyit hezitáltam.-Le néztél a földre. A kabátod nem volt összehúzva így látszott az egyenruhád. 

-Te az UA-ba jársz?-Nézett kíváncsian a hölgy. 

-I..igen. De nem voltam valami hősies.- Egy kicsit kínosan belenevettél a mondatod végébe. 

-Köszönöm!-Felnéztél és az előtted álló kék szemeibe néztél.-Ha nem is egyből, de segítettél én még később se tudtam volna segíteni, semmit se tudtam volna csinálni fordított helyzetben , sőt még így se tudtam.-Mosolygott egy nagyot.-Egyszer egy nagyon erős hős leszel.-Még nagyobbat mosolygott, majd összetette két kezét.- Na de most.-Próbálta befejezni a mondatát de meglátta az arcod ami könnyekkel volt tele. Hiába küzdöttél a könnyek ellen nem tudtad visszatartani.- MI A BAJ?? MIT MONDTAM?-Értetlenkedett miközben kék szemei jobban látszódtak. 

-ÉN...ÉN csak.-Próbáltál valamit kinyögni magadból de nem bírtál csak könnyeidet törölted miközben a föld nagyon izgalmassá vált számodra és csak azt nézted.~Ne sírj már, barom.~ 
Próbáltál kinyögni valamit de egyre jobban érezted ahogy a sós dolog folyik le az arcodon. Már nyitottad volna a szád, de megszólalt mögötted valaki.

-[N..Név]-chan?- Ismerős volt a hang, oda fordultál és azokkal találkoztál akikkel nem akartál.
-Te sírsz? 

-K..Kirishima?- Törölgetted a könnyeid, de azok csak folytak.