"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

35

Oda értetek a szobád elé. Az igazgató és Katsuki jött veled. Megkérte az igazgató a tanár úrat, hogy mondja meg mindenkinek, hogy megvan a tettes és mindenki vissza térhet a napi feladataihoz. Bakugot meg magával hívta segíteni vinni a virágot. Az igazgató úr egész úton mesélt a teáról, meg hogy milyen rég volt már egy kollégiumban. Hárman álltatok a szobád előtt.

-Majd ki hozom.- Ki nyitottad az ajtót és be mentél.

-Azta de uncsi.- Mögéd néztél az igazgató állt ben és nézelődött a szobádban.

-I..igazgató úr?

-Miért nincs függönyöd?- Mutatott az ablakodra.

-N.. nem vettem.

-Azt látom, de kérhettél volna az iskolától egyet, ingyen.- Oda sétált a növényhez.- Ahh édes kis teám de aggódtam érted.

Kicsillantak a szemeid, végre lesz függönyöd, ingyen. Ezután Katsukival cipeltette a növényt. Vissza mentetek az igazgatóiba, neked is kellet menni. Leült az asztalához. A teát mellé tette.

-Akkor mi nem is zavarunk.- Indultatok volna ki az ajtón.

-Várjatok!- Megálltatok és lassan vissza sétáltatok az asztalhoz.- Ugye nem hiszitek, hogy ennyivel megússzátok? Főleg te.- Rád nézett. Kicsit össze húztad magad.- Először is, nem kell fizetnetek semmit. Másodszor, büntetés kaptok. Nemsokára lesz egy verseny amin nézni fogják miket tudtok, általában a hősök itt felkarolna 1-2 tanoncot ha olyan, ami szép lenne az életrajzotokba, könnyebben lehetnétek hősök majd idővel. Volt már hasonló, csak itt egy hétig elviszik képezni a tanulót. De ti nem vehettek részt rajta. És még egy ilyen verekedés vagy hasonló dolog, ki lesztek csapva!- Mérges volt.

-MI?!- Katsukival egyszerre akadtatok ki.

-Igazgató úr kérem! Ezt nem teheti!

-De megtehetem Bakugo.

Bakugo ökölbe szorított a kezét és ráharapott ajkaira, mintha remegett volna. Kicsit megsajnáltad.

-Neked lesz még egy büntetés.- Rád nézett.- Az egész iskolától bocsánatot kell kérned amiért miattad takarított mindenki, holnap reggelre össze hívatok mindenkit.

-I.. igenis.

-Most menjetek órára.

Ki mentetek és elindultatok. Még mindig vizesek voltatok és sebesek. Csendben sétáltatok egymás mellet. Félszemmel a fiúra néztél. Semmit mondó volt a tekintete, de mégis mintha szomorú lenne. Ajkaidra haraptál. Magad se tudtad miért, de fájt így látni őt. -Sajnálom.- Suttogtad.

Megállt. Elkapta az inged és neki vágott a falnak.- Miattad nehezebben lehetek hős! ~Miattam?~ A te hibád! Annak a szaros Dekunak most több esélye lesz! Meg mindenkinek! Hülye ribanc! HALJ MEG INKÁBB! FAGYTÁL VOLNA MEG!- Utalt arra, hogy befogadtak a leghidegebben. - HA MIATTAD KI CSAPNAK ÉN TÉNYLEG MEGÖLLEK!- Már áttörte az aurádat, az arcodba ordított. Köpte neked a szavakat.- CSAK TŰNJ MÁR EL AZ ÉLETEMBŐL!

Teljesen levoltál fagyva. A földre néztél. - Nem csak az én hibám! Ha nem kapnád fel a vizet minden szaron akkor...- Rá néztél, könnyben voltak a szemeid. - Eressz el!

Ki rántottad magad a szorításából és elszaladtál. A gyengélkedőig szaladtál, ott lefeküdtél aludni. A sebeidre fogtál mindent, meg is gyógyítottak. Kicsit később haza mentél, egyből megfürödtél, ma még nem ettél semmit de nem volt semmi étvágyad csak lefeküdtél aludni. Nagyon rosszul esett amit Bakugo mondott. Igaza volt egy kicsit, jobban volt a te hibád mint az övé. Tudod, hogy milyen idegbeteg, te meg direkt cukkoltad. Jóvá akarta tenni.