"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

37

~De most komolyan, mi a fasz ez?~ Miután körbe vezetted leült a földszinten a kanapékra és beszélgetett az osztálytársaiddal mindenki ott volt, Bakugot és Shoujit kivéve. Nevetgéltek, kérdezgették milyen voltál régen azokra nem nagyon választolt csak annyit, hogy aranyos és ügyes. Nagyon féltél tőle, egyre élesebbek voltak az emlékek. A heged fájni kezdett, lehet csak bebeszélted magadnak, de nagyon rossz érzés volt. Nehezen vetted a levegőt, minden egyes levegővétel nehezedre esett, a gyomrod megállás nélkül görcsben volt. Minél előbb azt akartad, hogy elmenjen.

-Hé Szuzi- Lefagytál egy pillanatra ahogy ő is, véletlen hívott így.- Meséltél nekik valamit a gyerekkorodról? - Japánul beszélt egész végig.

-Nem.- Elfordultál.

-Szuzi?- Mindenki meglepődött.

-Igen régen mindenki így hívta.- Elnevette magát.- Becenév.

-Érdekes. Kero

-Az őröknek és szobalányoknak könnyebb volt így. Meg mindenkinek.

-Őrök? SZOBALÁNYOK?- Denki ki akadt.- Nem is mondtad, hogy gazdag vagy!- Apukádról rád vezette tekintetét.

-Mert nem is vagyok és ne merjetek Szuzinak hívni .- Mérgesen rájuk néztél.- Írd alá a papírt végre, és menj innen.- Oda álltál elé és csípőre tetted a kezed.

-[Név] hogy lehetsz ilyen apukáddal? Tök j ó fej, minket nem zavar ha ez a baj.- Sero elmosolyodott. Míg a többiek helyeseltek. 

-Titeket nem, de engem igen.

-Oh kicsim miért vagy ilyen?

-Nem unod már?

-Ami azt illeti de.- Vett egy nagy levegőt, felállt majd ki fújta.- Hát gyerekek öröm volt megismerni titeket, de most elküldtek.- Elindult az ajtó felé .

-Várj írd alá.- Felmutattad neki a lapot. De ő csak ki ment házból, utána szaladtál. Már le ment a lépcsőkről, utána szaladtál és megfogtad a karját.- Írd alá.

-És mi lesz ha nem?- Kirántotta a karját. 

-Nem ezért hívtalak ide.

-Nem te hívtál.

-Mindegy, írd alá.- Oda nyújtottad neki a lapot és a tollat.

-Nem.

-Mi?

-Nem fogom, mindegy mit csinálsz nem lehetsz hős! Már mondtam, sose lesz belőled hős. SOHA! Mindegy mennyit fáradozol, egy gyilkosból sose lesz hős. De amúgy se lennél rá képes, túl béna vagy és szerencsétlen. Sajnálom, hogy aznap nem öltelek meg. Az egész világnak jobb lett volna. -Köpte a szavakat.- Lett heged? Valószínűleg igen.- Elnevette magát.

Teljesen lefagytál, csak nézted őt. Próbáltál valamit kinyögni de egy nagyon mély sebet szakított fel. És ezt nagyon jól tudta.- Nem.. vagyok gyilkos.- Lenéztél a földre.- Nem öltem meg senkit.- Rá haraptál ajkaidra. A többi megjegyzésére nem akartál reagálni bár azok is rosszul estek. Minden egyes szava fájt, görcsbe rándult a gyomrod.

-Akkor mi lett anyáddal és a nevelőapáddal?- Gonoszan elmosolyodott.

Kigördült pár könnycsepped. - Nem én voltam.. - Letörölted a sós cseppeket.

-De, és ezt mindenki tudta a faluban, szerinted miért utáltak ennyire? Egyszerűen csak azért nem tartoztattak le mert 5 vagy mennyi éves voltál!- Még mindig japánul beszélt.

-Hagyd abba.- Anyanyelveden megszólaltál.

-Na mi van? Félsz japánul beszélni, nehogy megértsék amit mondasz?! Félsz, hogy bárki megtudja milyen is vagy valójában?