"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

38

-Sokkal bonyolultabb. Miattam haltak meg, én öltem meg őket... De nem direkt.- Elakartad neki mesélni és tudtad nincs is más választásod, ha kell erőszakkal szedi ki belőled, főleg ez a mondat után.- Anyáékkal szerettem kempingzeni járni. Sokat voltunk kirándulgatni. Amikor volt idejük. Nagyon szerettek és én is őket, de ez csak természetes. Aznap, pont mentünk valahova azt hiszem kempingezni a hegyekbe. Autóval mentünk. Az erőm pár nappal előbb jött meg. Amit apától örököltem. Még egyáltalán nem tudtam használni. Épp próbálgattam a hátsóülésen, egy bogáron. Amikor véletlenül a nevelőapukámat is ledermesztettem és pont kanyarban voltunk és.- Elkezdett könnyezni a szemed. Vettél egy nagy levegőt.- Tudom abszurdnak tűnik, de..-Elkezdted törölgetni a könnyeid.- Lehajtottunk  a a  szakadékból és a n..nevelőap..ám ott helyben m..meghalt...- Dadogtál össze vissza. Kicsit lehiggadtál, Katsuki csak nézett.- Anya meg én kórházba kerültünk. Anya ott... halt meg.- Görcsben volt a gyomrod és hányingered lett saját magadtól és az emléktől ahogy a nevelőapukád ott fekszik a földön csurom véresen és anyukád ki szed a kocsiból, majd oda mászik a férfihoz akit szeret és sír a mellkasán majd elájul.-  Ki kérdeztek mi történt én csak az igazat mondtam. Mivel balesetnek könyvelték el nem csináltak velem semmit csak beraktak egy gyerekotthonba, de mindenki tudta mi az igazság, megöltem 7 évesen a szüleim. Mindenki szörnyként tekintett rám, vagy mint egy gyilkosra. Amit megtudok érteni.-Nem mertél ránézni.- És ami utána történt már meséltem. Én nem akartam.- Folytak a könnyeid, megállás nélkül törölgetted.- Nem akartam.- Mindig úgy voltál vele, hogy azért történt veled minden rossz, mert így adta neked vissza az élet azt, hogy elvettél kettőt. Kettő fontos életet. 

-Hát. Megértem miért nem mesélted el.- Megsimogatta a fejed, ki kerekedtek a szemeid.- A te hibádból haltak meg, ez az igazság. De nem akartad, balesett volt. Bárkivel megtörténhetett volna. Velem is, véletlen oda robbantok mellé és megijed és lehajtunk.- Ránéztél, halványan elmosolyodott.- Az én szememben nem vagy gyilkos, se szörnyeteg. Csak egy béna nyomorék. -Ki kerekedtek a szemeid. Eddig bárkinek mesélted el mind lenéztek és elkönyveltek gyilkosnak. Bár lebénázott és le nyomorékózott, mégis jól estek a szavai. - Ugye nincs több ilyen történeted? Most mond el inkább.

-Nincs.- Halkan felnevettél.

-Akkor , jó.- Törökülésbe ült és feléd fordult.

Elvesztetek egymás íriszeiben. Fura gondolataid támadtak. Eszedbe jutott amikor múltkor szájon pusziltad. Elpirultál. Kíváncsi voltál mi járhat a fejében. Csak a telihold fénye világított be,  Elég jól láttátok egymást. Te ültél az ablaknak háttal így jobban láttad őt, örültél is neki, hogy nem látja így az arcod. Mondjuk mégis észre vette, hogy sírsz, amit nem volt nehéz.

-Köszi. Már megint te vigasztaltál meg.- Elkacagtad magad.

-Van mit.- Halványan elmosolyodót.

Csendben ültetek egymás mellet. Jó volt ez a kis csend, tudtad hogy ott van és neked ez már elég is volt. Örültél neki, hogy veled van és elmondhattad neki és meg is vígasztalt. Ami hozzá képest nagyon is jól sikerült. Senkinek se mondtad el, a volt barátaid is csak azért tudták, mert a faluban éltek és ott mindenki tudta. Bár nehéz erről beszélni és nem is szeretsz, most mégis jól esett elmondani. Nem bántad meg, hogy beengedted. Legszívesebben átölelnéd és játasznál a hajával. Érezni akartad kellemes karamell illatát. Ránéztél és csak mosolyogtál.

Közelebb ült Katsuki és nyelt egy nagyot. Megfogta az arcod, közelebb hajólt és rátapasztotta ajkait a tieidre. ~Mi?~ Most neked voltak nyitva a szemeid, míg ő lecsukta. Elhajolt, de épp hogy csak bele tudjon nézni a szemedbe. Mind a ketten elpirulttok. A szőkeség újra össze nyomta ajkaitokat, de most mozgatni is kezdte. Egy pillanatra lefagytál, majd te is becsuktad a szemeid és felvetted a tempóját, ami nem volt valami gyors, gyengéd volt. Egy pillanat múlva már érezted, hogy engedélyt kér a nyelvével a belépésre. Megadtad neki, gyorsítani kezdett. Közelebb húzott magához, beletett az ölébe, nem váltatok el közben egymástól. Magasabb lettél mint ő, így lehajoltál  hozzá. Vállain pihent a kezed míg ő a derekadat fogta, az egyik keze elkezdet feljebb vándorolni a hátadra. Egyre gyorsabb volt, beleharapott alsó ajkadba, utána folytatta nyelvével a felfedezőutat. Beleremegtél, az egésztestedet egy fura bizsergés kerítette hatalmába. Tudtad, hogy ezt megfogod bánni, de nagyon élvezted. Beletúrtál puha hajába. Már nem bírtad tovább, elkellet válnotok. Levegőért kapkodtál ahogy ő is. Néztétek egymást. Nyeltél egy nagyot. Érezted, hogy pirosabb lehetsz mint egy paradicsom. Ő is elvolt pirulva egy kicsit. Kimásztál az öléből. Egészen a falig elmásztál és átölelted a párnád.    

Katsuki oldalra nézett.- Nem tudok úgy csinálni, mintha mi se történt volna. Kurva sokat gondoltam rá. - Rád nézett, még mindig elvolt pirulva egy kicsit, aranyos volt.

-É.. én se tudtam. De elakarom felejteni, úgy ahogy ezt is.- Lenéztél a lábaidra és elkezdtél játszani az ujjaiddal.

Katsuki összeszorította a fogait és oldalra vezette a tekintetét. - Akkor jobb lesz ha megyek.- Felállt az ágyról és ki ment.

Te csak nézted ahogy távozik a szobádból, egy kicsit meg könnyebültél, de csalódottságot is éreztél. Nem tudtad eldönteni, hogy most utána szaladj és egy újabb csókcsatába hívd vagy hagyd elmenni. Az utóbbit választottad, felállni se volt erőd, nem hogy utána szaladni. Eldőltél az ágyadban és csak az ablakot nézted. Legbelül reménykedtél benne, hogy vissza jön. De ezt még magadnak se akartad bevallani. Végül nehezen, de elaludtál.

Másnap reggel mentél suliba, péntek volt. Jövőhét hétfőn mennek a többiek. Te nem tudtál menni, hiába szenvedtél annyit, legalább Katsuki mehetett. Egész nap az a csók járt a fejedben és akárhányszor csak rá gondoltál elpirultál. Bakugo került téged, de csak őt tudtad nézni, másra se tudtál gondolni csak rá. És ez nagyon zavart, legszívesebben megverted volna amiért így belopta magát a gondolataidba. Ma is elfáradtál mint még sokan. Ma mentél dolgozni. Remélted, hogy az eltereli a gondolataid, de inkább a munkáról terelte el a figyelmed. Bénáztál egy keveset, de a végére már jobb volt. Nem is gondoltál rá annyit.

Mentél haza és az eget nézted. Azon a részen tartottál ahol Dabival találkoztál, halványan elmosolyodtál. Eszedbe jutott milyen hülyén festhettél és miket mondtál neki. "Téged aztán jól oda égettek komám.." Halkan felkacagtál majd tovább sétáltál. Elkezdett cseperegni az eső, sietősebbre vetted. Már nagyon esett, mintha dézsából öntötték volna. Beálltál egy bolt elé, ahol már nem ért el téged. Az eső csak egyre jobban esett és esett. Már vagy tíz perce ott állhattál. Már haza értél volna ha szaladsz. Csak nézted ahogy esik, ahogy a vízcseppek a betonban eltűnnek. Ki nyújtottad a kezed, de gyorsan vissza is húztad, egyből elázott. Eszedbe jutott amikor még kicsi voltál és a szüleiddel kempingeztél. Akkor is hasonló idő volt, végül egy fogadóban lyukadtatok ki és a fél éjszakát át társasoztátok az ott lakókkal. Anyukád fülig érő sokadik nyertes mosolya és nevelőapukád nevetése jelent meg előtted. Te is elmosolyodtál, de mintha szíven szúrtak volna, jól esett, hogy elmondhattad Bakugonak. Valakinek elmondhattad a legnagyobb titkod és nem ítélt el. Ráharaptál ajkaidra, ki sétáltál az esőre és elindultál haza. Az eső cseppek összefolytak az arcodon lévő könnycseppekkel. Fáradt voltál és már aludni akartál, nem akart elállni az eső se. Miután haza értél egyből megfürödtél és mentél is aludni.

                                                                                           **********

Hétfőreggel volt, több mint a fél osztály várt a buszra. Csak te, Mineta, Aoyama, Kouda és Tooru nem. Azt mondta az igazgató ,hogy nem szoktak sok embert ilyenkor vinni. De most nagyon megtetszettetek nekik. Koudat nem engedték a szülei, mert mentek valahova, őt is vitték. Tooru megfázott és inkább haza ment, pedig mehetett volna. Aoyamának nem ment valami jól ahogy Minetának sem. Elköszöntetek egymástól. Bakugora néztél aki csak elkapta a tekintetét. Lenéztél a földre, nem beszéltetek azóta semmit se. Oda mentél Minához elköszönni. Miután felszálltak elindulatok az iskolába. Mivel mentek tanárok is, így össze vonták az osztályokat. Titeket az 1B-vel és az általánosiskolai hallgatók tanszékével, 1C-1D-1E-osztályok együtt voltak és a 1F-1G-1H és az 1I-1J-1K így vonták össze titeket mert egy formát tanultok, persze a nagyobb osztályok is így voltak össze vonva. Az 1B-ből is vittek diákokat, de kevesebbet mint tőletek. Bemenetél a terembe és leültél a helyedre, megjöttek a B-sek. Még nem nagyon beszélgettél velük. Az ő osztályfőnökük volt veletek mert Aizawának is elkellet mennie.