"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

48

Felemelted a fejed, te voltál egyedül a peronon. Halványan elmosolyodtál, reménykedtél benne, hogy leszáll vagy csak felhúz. De akkor lepődtél volna meg, Katsuki elmondta, hogy nem szeret. Leültél a padokra, felhúztad a lábad és átölelted. Bakugon járt az eszed. Végre beláttad, hogy szereted. Neki semmi féleképpen nem akartad elmondani, hisz semmi értelme. Csak piszkálna vele. Mindig azt hitted, hogy semmi közös nincs bennetek, de ez nem igaz. Sok közös van bennetek.
Valószínűleg sokkal kedvesebb nálad, csak nem tudja kimutatni.

Eldöntötted, hogy kerülni fogod, amennyire csak tudod. Hátha így eltűnnek az érzéseid. Már a gondolattól, hogy ne beszélgess vele már attól elszomorodtál. Már most érezted az űrt a szívedben. Reménykedtél benne, hogy gyorsan elmúlik majd.

Miután visszaértél Katsuki lebaszott, hogy miért nem száltál fel. Csak hallgattál, meg is lepődtek a többiek, hogy semmit se mondasz. Miközben leidiótázott és hasonlók. Bocsánatot kértél mindenkitől. Aizawa azt mondta, hogy majd beszélni akar veled, de most adott büntetést mindkettőtöknek.

**************
Négy nap eltelt. Katsukit kerülted, ha hozzád szólt csak ignoráltad. Vagy elsétáltál és azt mondtad, hogy valami dolgod van. A rémálmaid visszajöttek, és egyre durvábbak voltak. Nagyon fáradt voltál, szinte semmit se aludtál, szünetekben néha az órákon elaludtál pár percre.

Elkezdődött a délutáni hős órátok. Az Unforeseen szimulációs egységbe mentetek. Itt támadták meg még évelején az osztályt a Gonoszok ligája. Mindenkit felosztottak, ki hova megy. Téged a hegyekhez küldtek.

Felkellet másznod, Kaminari, Mina és Sero is ott volt. Sero könnyen feltudott mászni, Minának se esett nehezére. Kaminarival szenvedtetek, de neki jobban ment. Nagyon fáradt voltál. Ma suli után még dolgoznod is kell menni.

Megfogtál egy kiálló kődarabot. Előtted ment mindenki, Sero már fent volt, elküldték egy másik helyszínre. Ahogy húzódzkodtál fel, kitört a falból a kődarab, kicsit hátra dőltél, de pont elkaptál egy másik darabot. Hangosan vetted a levegőt, remegtek a lábaid.

-Minden rendben?-Kaminari kiabált le neked.

-Persze!- Felnéztél rá.

A fiú bólintott és tovább mászott. Te is másztál tovább. Már nem kellet sok, hogy elérd a végét. Felálltál egy nagyobb kődarabra, az is ki esett és lecsúsztál. Próbáltál megfogni valamit, de semmit se tudtál. Egyre távolabb kerültél a faltól, míg a földhöz egyre közelebb. Becsuktad a szemed, hirtelen egy kar ölelte át a tested. Ki nyitottad a szemed. Felnéztél és Midoriya állát láttad. Leugrott veled a földre és lerakott.

-Köszi.- Meghajoltál, most vetted csak észre, hogy megsérültél. Az egyik kő felvágta a tenyered.

Aizawa oda szaladt.- Mi történt?

-Megcsúsztam, sajnálom.- Elkezdted a földet bámulni.

-Hé! [Név]! Jól vagy?!- Felnéztél az elektromos fiúra aki aggódóan nézett le rátok.

-Igen!

-Te mássz tovább!- Aizawa rászólt. Denki összehúzta magát és tovább indult. - Te is menj a dolgodra.- Dekura nézett, míg ő rád. A zöldhajú fiú elsietett a dolgára. - Van valami baj? Egésznap fáradt vagy, órákon alszol. Láttam ám. - Mérges volt.- Ne kanászodj el! Így nem lehetsz hős! -Ki kerekedtek a szemeid. - Mit csinálsz éjszaka?

-Alszok.

-Nem hiszem.- Összefonta maga előtt a karjait.

-Legalábbis próbálnék.- Ránéztél és vettél egy nagy levegőt. - Rémálmaim vannak. Mindig felkelek és nem tudok vissza aludni. Igazából nem is akarok, mert nagyon félek.