"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

19

-De ugye megérted, hogy nem engedem át neked az első helyet. Szomorú történet, de én leszek az első számú hős.-Kihívóan elmosolyodott.  

Elemelted a fejed a válláról így a szemébe tudtál nézni.-Nem akarok az első hős lenni, csak egy sima hős aki a gonoszakat a rács mögé dugja.-Csak most vetted észre, hogy milyen közel is vagytok egymáshoz, a mellkasotok egymásnak volt az előbb préselve, még most is egy kicsit. Nem is beszélve arról, hogy az ölében ülsz és lehet érzékeny pontokat érintesz, hisz egy kicsit ő is olyanokat érint.  

-És a többiek mit mondtak?-Vörös íriszeivel végig nézett rajtad. 

-Semmit, nem tudják, még a sebet se látták. Csak egyedül te tudod.-Újra vállára tetted a fejed. 

-Micsoda meg tiszteltetés.-Forgatta meg szemeit.- De, hogy nem látták a lányok se? Mármint mindennap együtt öltöztök át. 

-Tudod, mi nem nézzük egymás testét. Meg mindig próbáltam úgy öltözni, hogy a hátam a falnak van. -Csak egy hümmögést hallottál tőle. Becsuktad a szemeid.

-Amúgy, használnod kellene mindkét erőd, még akkor is ha az apádra emlékeztet. Tudod.... az a félarcú barom is az apja miatt nem használta a baloldalát. Lehet beszélned kellene neki erről, vagy azzal a szarossal, végül is Todorokit is ő vette rá, hogy használja az erejét. Az a nyomorék.. 

-Nyomorék? Mármint Deku?-Bakugo csak bólintott egyet.-Ez akkor is kicsit más. És nem kéne így hívnod őket. Van nevük is. 

-Tch, mindenesetre én használnám mind a két erőt. De azt mondtad, csak azt az erődet képezték, szóval akkor azt jól tudod használni, nem?

-Hát.. már rég használtam. De, igen elég jól tudom használni. Vagyis régen jól tudtam.-Bakugo most nagyon kedves volt, mintha nem is ő lenne. Megesett rajta a szíved és egy kis jó kedvet akartál neki okozni, te magad se tudtad miért.-Amúgy, vissza fogod tudni kapni az erőd. 

-Mi?-Kikerekedtek a szemei. 

-Jól hallottad, van ellenszer, vagy csak simán vissza nyered, elmúlik a drog hatása. Hallottam amikor All Might és Aizawa valami ilyesmiről beszélt. Na meg, árultam ezt azt régen. 

Bakugo erősebben magához ölelt, de ügyelt rá, hogy kapj levegőt. Most biztos nagyon boldog lehet. Ma láttad először sírni, inkább csak hallottad, gondoltad, hogy neki is van egy érzelgős, rendes oldala. De sose gondoltad, hogy ezt valaha tapasztalni is fogod. Nem is reménykedtél benne, hogy többet fogod látni. Szívesen látnád még, de hát nem így ismered. 

-Régen?

-Ühüm, amikor be kerültem a gyerekotthonba. De ezt már nem mesélem el.-Elnevetted magad. Nagyon fáradt voltál, egyre jobban nyomott el az álom, be is adtad neki a derekad és elaludtál. 

                                                                                   ********

Bakugo mély hangjára keltél ahogy a neveden szólít. Most először hívott a neveden. Ki nyitottad a szemed, a fiú karjaiban találtad magad. Ki kereketek a szemeid egy kicsit elpirultál. Gyorsan ki pattantál az öléből. 

-N..nem akartam elaludni, vagyis nem így.-Hadonásztál össze vissza.-Mennyit aludtam? 

-Tudom, hogy régi álmod volt a karjaim közt aludni.-Pajzánul elmosolyodott. 

-Csak szeretnéd.-Össze fontad magad előtt karjaid.

-1  órát aludtál kábé. De most ez nem fontos, menjünk. 

-De esik még.-Mutattál a szakadó esőre. 

-Nem hallod?

-Mit?-Néztél rá értetlenül. Hirtelen egy ismerős hangot hallottál ahogy a neved kiabálja és egy másik ismerős hangot ahogy Bakugo nevét kiabálja.-De hisz ez Deku és Kirishima nagyot mosolyogtál és gyorsan ki  szaladtál az odúból. 

Bakugo oda állt melléd, a hang irányába kezdtetek el szaladni. De hirtelen megálltál. 

-Mi van?-Bakugo hátra fordult hozzád. 

-Egy pillanat és mehetünk.-Megpróbáltad eltakarni a hajaddal a hátad, de még így is látszott a heg. Azon gondolkodtál mit is csinálhatnál a fiúk hangja egyre közelebb volt, ki kellet valamit találnod, de gyorsan. Az eső kezdett elállni, és olyan sötét se volt.~Megfogják látni a sebem.~  

-Most tényleg azért álltunk meg mert nem akarod hogy lássák a heged?-Állt eléd a fiú, csak bólintottál egyet és a földet kémlelted.-Ahh... Veled is csak a baj van. Jó, vedd le a felsőd. 

-MIVAN?-Egyből rá néztél, egy kis pír szökött az arcodra.