"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

20

Reggel 6-kor keltettek. Reggeliztetek majd a szokásos edzés kezdetét vette, 2-ig tartott. Mivel tegnap vesztettetek a foci meccsen így nektek járt a büntetés. Ki kellet takarítotok a szertárat. Bent volt a házban a konyha közelében. Itt tartották a takarókat, lepedőket, takarítószereket és ehhez hasonlóakat. Már egy órája rámoltatok. Épp a pókhálókat szedted ki a sarokból, amikor Mineta mellé rakott egy dobozt.

-Segítesz kivinni ezt a raktárba?

-Most nem...

-KÉRLEEEK! Nekem túl nagy.-Méregette a dobozt majd magát.

-Ahh. Jó. DE! Egyedül megyek. Úgy se lenne hasznom belőled.

-De, szívesen elkísérlek. A raktár eléggé messze van és senki se jár arra, senki se hallana mink...-A kis lila hajkoronájú fiú orrából eleredt a vér.

-Hagyd abba!-Szóltál rá.-E-GYE-DŰL megyek.-Szótagoltad neki. Kezedbe vetted a dobozt és elindultál a raktár felé.

Útba igazítást kértél egy szakácstól, hisz ott volt a konyha a közelben. De ez a szakács olyan ismerős volt, nem tudta honnan, de mintha már láttad volna. És nem azért mert láttad főzni, most ellőszőr találkoztál szakáccsal amióta itt vagytok. Egy kis gondolkozás után elindultál a raktár felé ami 2-3 perc sétára volt.

Oda értél a raktár elé, épp ki akartad nyitni az ajtót, de egy ismerős hangot hallottál

-Nem hiszem el!-Idegesnek tűnt.-Hogy baszhattátok el?!

Egyből felismerted a tulajdonos unokájának a hangját. Le tetted a dobozt és kidugtad a fejed a raktár szélén. A kék szemű férfi épp 2 ismerős alakot szidott. Köszönni akartál, de jobban szemügyre vetted a két férfit és egyből le fagytál.

-Tálcán kínáltam őket.-Kiabált Korasu.- De hagytátok meglépni őket, még, jó, hogy én nem mutattam meg magam.

A kopaszt és Bobot szidta le. Gyorsan vissza húztad a feje így takart a raktár.                                        ~Most mit csináljak?~ Gyorsabban kezdted venni a levegőt, a kezeddel takartad a szád. Nyugtatgattad magad.

-Holnap után mennek, addig van időtök. Sokat érhetnek, akár gazdagok lehetünk. Most ne basszuk el.

Összeszedted magad és elkezdtél vissza szaladni a házba. Ki folyt pár könnycsepped, csalódtál Korasuban. Nem vettek észre, így gyorsan vissza értél. Róttad a folyosókat amikor neki szaladtál valakinek.

-OI, nézz már magad elé liba!-Beleborzongtál a mély hangba. Felnéztél Bakugora, még mindig folytak a könnyeid.-He? Azért ennyitől ne sírj már.-Gúnyosan elmosolyodott.

-Nem sírok.-Megtörölted a szemeid.-Hol van Aizawa sensei?

-Pont azt tudom merre van.-Elnevette magát.-Miért?

-Bob meg a kopasz, együtt dolgozik Korasuval.

-MI?-Lepődött meg a fiú.

A folyosó végén láttad sétálni Aizawát. Oda kiabáltál neki, majd szaladni kezdtél felé. Be várt téged. Bakugo szaladt mögötted.

-Neked nem takarítanod kéne?

-Ez most fontosabb. Épp a raktárba kellet vinnem egy dobozt. És ott volt Korasu, és...és...

-A lényeget.

-Azokkal beszélt akik elraboltak minket. Leszidta őket, hogy hagytak megszökni.

-Azonnal menjetek a többiekért. Iida menjen a többi hősért.- A tanár úr elszaladt.

Elmentél a raktárba a többiekért ameddig Bakugo össze kaparta a többieket. Elmagyaráztál nekik pár dolgot, így megindultatok a raktár felé. Útközben találkoztatok a többiekkel. Iida már elindult a profi hősökért. Akik a közeli faluban szálltak meg. Iida 20-25 perc alatt oda ér.

Mire oda értetek Aizawa már ott volt a bokrokban és hallgatta őket. Tis is leguggoltatok.

-Nem kapjuk el őket?-Értetlenkedett Bakugo.

-Maradj már.- Mordultál rá a mellette lévőre. A fiú csak megforgatta a szemeit.

Te magad se értetted Aizawa mért nem megy elkapni őket, vagy mindannyian miért nem próbáljátok meg. Oda néztél az ellenségre és már 15-en álltak ott. Mindegyiknek lehet van képességes és ti csak egyet tudtok ,Bobét. Akinek kard karja van.

-Este kapjátok el őket, amikor alszanak. Elintézem, hogy elfáradjanak. Mélyen fognak aludni.- Nevette el magát Korasu.-Ja és, ha megtudom, hogy csináltatok valamit [Név]-el, annak annyi.-Rá nézett a kopaszra aki csak össze húzta magát.- Ő az enyém lesz értettétek? Őt nem adjuk el.- Csak bólintottak.

Mindenki rád nézett még Aizawa is. Te csak kínos elmosolyodtál.

-Reendben, kell egy terv.-Fordult mindenki fél a tanár úr. Mindenki rá nézett.

Megérkezett még 10 ember, így 25-en voltak már. Be mentek az erdősűrűjébe.

-Utánuk megyek, ti menjetek vissza a házba és majd szóljatok a hősöknek.-Aizawa követte a többi férfit.

-Akkor menjünk vissza.-Indult meg Mineta.

-Segítenünk kell!

-Dekunak igaza van!-Álltál oda mellé.-Mi segítünk Aizawa senseinek. Ki jön még?-Végig néztél mindenkin.

-Azt  mondta menjünk vissza. -Mondta Toru.

-Hát menj.- Emelted fel a kezeid.-Én megyek.-Mutattál az erdőre. Ránéztél Dekura aki bólintott egyet, sarkon fordultatók és Aizawa után eredtetek.

-Várjatok már.-Kiabált utánatok Kirishima, hátranéztetek.-Mi is megyünk.-Mosolyodott el a fura hajú. Dekuval együtt nagy vigyor ült ki az arcotokra. Tovább szaladtatok, de már ott volt az egész osztály mellettetek.

-Akkora büntetést fogunk kapni.-Sírta el magát Mineta.