"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

36

Már egy hét eltelt, ma volt a verseny. Mindenki felsorakozott egy csarnokban, most nem egymással kellet harcolnotok, csak be kellet mutatnotok mire vagytok képesek. Sétáltál a folyósokon kerested a tökéletes helyet ahonnan nézheted, hisz te nem vehettél rajta részt. Megtaláltad a tökéletes széket. Most nem voltak sokan, mint az egyik év eleji versenyen ahol egymással kellet megküzdeniük. Nézted ahogy lent sorakoznak a diákok. Az UA-s sport ruhájukban voltak.

Katsuki leült melléd. Kicsit megijedtél.- Hogy hogy itt ülsz?- Ő is a többieket nézte.

-Én is kérdezhetném, elég sok hely van még itt.

-Tch.- Oldalra nézett.- Beszéltem az igazgatóval.- Rád nézett.- Mondta, hogy miattam ki takarítottad a könyvtár egy részét, hogy részt vehessek a versenyen. Ez igaz? -Halványan elpirultál és bólintottál.- Tch. Tényleg azt hiszed ennyire fontos nekem az a verseny? Mármint nekem nem kellenek ilyen szarok, ezek nélkül is én leszek az első számú. - Összefonta a karjait.

-Mi? Hát bocsánat, hogy bűntudatom volt meg megesett a szívem Ő MÉLTÓSÁGÁN és csak segíteni akartam!

-Hát nem kellet volna.- Épp ki akartad osztani, hogy hogy lehet ilyen beképzelt.- De azért, kösz.- Szinte már suttogta.- Mondjuk inkább a te hibád volt.

Megforgattad a szemeid, halványan elmosolyodtál.- Van mit, és ha már ki dolgoztam a belem, nem is mész le?

-De.- Felállt. -Csak gondoltam szólok, hogy az igazgató üzeni, hogy te is részt vehetsz.

Felnéztél rá. - Miért?

-Nem tudom, meggondolta magát.- Oda dobta a ruhád.

-MIÉRT VAN NÁLAD?!

-NEM MINDEGY?! MENJ ÉS ÖLTÖZZ MÁR ÁT! MÁR OTT KÉNE LENNÜNK!- Lemutatott a többiekre, majd elsietett.

Elmosolyodtál és gyorsan átöltöztél ott helyben, négy perc múlva már ott voltál te is a sorban. Mindenki tudta legalábbis az osztályból, hogy te meg Katsuki nem vehetnétek rajta részt, páran meg is kérdeztek titeket, de egyből elcsitítottak. Elmagyarázták, hogy miket kell csinálnotok és hogy lesz. Elsőnek a ti osztályotok kezdte. Te következtél, egy akadálypályán kellet mindenkinek végig mennie, mivel nem te voltál az első így láttad nagyjából hogy kell.

Feláltál a rajtvonalhoz, megfújták a sípot és elindultál. Elsőnek egy falat kellet megmásznod majd kötelet másznod a földön kúsznod, távul ugrás is volt. Nem ment valami jól, olyan volt mint valami katonai edzés. A vége fele célba kellet dobálnod, de az erőddel minden tökéltesen helyre ment. Majd szikla darabokat gurítottak feléd, de azokat is az erőddel eltoltad. Mindent összetéve nem ment olyan rosszul. Mindenkit végig néztél, körülbelül 3 óra volt az egész. Mindenki fáradtan sétált vissza a termébe, egy óra múlva bejött Aizawa lapokkal.

-Amint ezt befejeztük lehet menni. Rendben, itt vannak a lapok, hogy kiket visznek magukkal a hősök egy hétre, vagyis csak 5 napra, hétfő reggeltől péntek estig vagy vasárnap reggelig ez tőlük függ. Iida oszd ki.- Oda adta a fiúnak a lapokat aki elkezdte ki osztani. Gyorsan ki választották, hogy kiket akarnak. Már csak két lap volt Tenyánál az egyiket neked adta, örültél neki. Nagy mosoly volt az arcodon. - Rendben, most hogy mindenki megkapta. Alá kell íratnotok valamelyik szüleitekkel. Különben nem mehettek.

-Mi?- Egy nagyon halk hang jött ki belőled. Teljesen lefagyva néztél magad elé. ~Egy mivel?~ Szapora lett a légzésed és egyre hangosabb, a padod nézted amin a lapod volt. Belemarkoltál a padod szélébe. Alig kaptál levegőt, egyre homályosabban láttál. Valaki megfogta a vállad, rá vezetted a tekinteted. Aizawa volt.