"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

7.

Az előtted álló homályos alakot láttad. Láttad, hogy a "fura hajú" az. Csak nevét tudtad ki mondani. Hallottad ahogy a neveden szólítanak, de nem nagyon törődtél vele mert épp a könnycseppekkel küzdöttél és az ellenfél állt nyerésre.

-[vezetéknév] mi van veled?
Ez a hang nem a piros hajúhoz tartozott és csak akkor néztél jobban körbe vagyis inkább Kirishima mellé, ott állt két oldalán a 3 barátja is, és ez a hang, ez a hang nem másé volt mint Seroé. Már érezted, hogy nyerni fogsz le törölted könnyeidet, és a 4 fiút nézted. Akik továbbra is csak értettlenül álltak ott, és néztek, nézték ahogy könnyeiddel viaskodsz.

-Mit csinált veled ez a nő?- Kérdezte tőled Denki aki egy üdítős üveget szorongatott.

-És mit csinál ez a férfi a földön?-Mutatott Kirishima a még mindig ájultan földön fekvő férfira. Mind a hárman a nőre néztek akik magyarázatot vártak. Bakugo csak téged nézett.

-Én...én nem csináltam semmit!-Mondta a nő fel háborodottan.-Megtámadott ez a nyomorék.-Mutatott az ájult "nyomorékra".-És ez a lány segített majd megköszöntem és elkezdett sírni.-Ez után rád néztek, mint akik magyarázatot várnak. Már le küzdted a könnyeid így megszólaltál.

-ÉN...én csak boldog lettem.-Ahogy ezt ki mondtad össze kulcsoltad kezeid magad előtt. Majd pillantásodat a földön fekvő férfira vezetted. Szemed sarkából láttad ahogy mindenki furán néz. Úgy néztek rád mintha más nyelven beszélnél, nem állt távol a valóságtól.

-Mi a fasz?-Hallatszott a jól megszokott mély rekedtes hang.-Boldog vagy mert megvertél valakit?-Ezzel a kérdéssel egy szemöldök emelés is járt.- Mondjuk, talán ez az első, hogy nyersz valaki ellen.- Az utolsó mondat tele volt gúnnyal és az az arcmimika se utalhatott másra.

-Nem!-Miközben válaszoltál előbb feltett kérdésre, Bakugo piros íriszeibe néztél.-Nem azért vagyok boldog mert megvertem egy részeg pasit.-Folytattad volna de hirtelen elakadt a szavad, mintha a hangszálaid valaki elvágta volna és ez a valaki te magad voltál.

-Akkor?- Értetlenkedett Denki majd belekortyolt üdítőjébe.
Ahogy ezt ki mondta a földön fekvő férfi feltápászkodott a földről.

-Teh bhüdös kurva!-A kurva szót természetesen helyesen ejtette ki. Megindult feléd miközben kezét emelte, de ekkor megszólalt valaki.

-Hé haver! Jobb ha eltűnsz mi kicsit többen vagyunk.-Mosolyodott el Sero.
Ebben a pillanatban a férfi megállt majd a fiúkra nézett majd újra rád.

-Szerencséd van, hogy ilyen jó kutyáid vannak.-Majd sarkon fordult és elment.

-TUDOD KI A KUTYÁJA ENNEK A LIBÁNAK!-Ment volna utána Katsuki de legjobb barátja vissza tartotta.

-Hagyd Bakubro, ha utána mennél és megvernéd nem lennél valami férfias.-Mosolyodott el a fiú.

-LESZAROM A FÉRFIASSÁGOT!- A fiú szemeiben csak úgy szikrázott a düh.-ERESZ!

-Hagyd már Bakugo, nem mennél vele semmire.-Majd újabbat kortyolt italába.
Bakugo válasz kép csak szemeit forgatta majd keresztbe rakta kezeit, majd a másik irányba nézett.

-Köszönöm, hogy segítettél. Szólalt meg az elegáns hölgy, majd ajkait újra elkezdte formálni.-Hálás vagyok, de most mennem kell. Vigyázzatok magatokra gyerekek. LEGYEN BELŐLETEK EGY SZUPER HŐS.-Vigyorgott bátorítóan.-Sziasztok.-Sarkon fordult és csak a távolodó cipő kopogást lehetett hallani.

-Szóval miért sírtál?-Fordult feléd Kirishima majd a többiek is követték példáját, csak ők már nem szólaltak meg.-Nekem elmondhatod.-Biztatás kép egy nagyot mosolygott.

-Nekünk.- Helyesbítette ki egyből, fekete hajú barátja.
Denki csak bólogatott, Bakugo meg csak... durcizott tovább.

Nézted az előtted álló négy fiút. Majd pár másodperc múlva elnéztél jobbra de csak szemeiddel.
Elakartad mondani, de féltél, hogy ki nevetnek, ki nevetnek egy ilyen gyerekes dolog miatt. Vissza néztél rájuk majd elváltak ajkaid egymástól.

-Jól esett.-Halkultál el, kezeidet össze kulcsoltad.-Jól esett ahogy azt mondta, hogy lehet belőlem hős.-A fiúkra néztél akik elmosolyodtak, már aki.-Mert.-Ezt a szót nehéz volt ki préselni magadból, hisz folytatni akartad, de nem merted. Az ég felé néztél és csak most tűnt fel, hogy már le ment a nap és a csillagok le váltották a holddal együtt. Az utcai lámpák már világítottak.
-Mert.-Elkezdted a fejed vissza fordítani a fiúkhoz.-Mert még senki se mondta, hogy egyszer egy erős hős leszek.-Halkultál el, érezted ahogy e mondatok, szavak égetik mindenedet. De jól is esett.-Vagy ehhez hasonlót. Igazából még senki se mondta, hogy lehet belőlem HŐS, vagy csak úgy szimplán bármi.- A végébe bele nevettél egy halkat ami tele volt fájdalommal, keserűséggel és emlékekkel.

A négy tag csak állt és nézett kicsit ki kerekedett szemekkel.

-Biztos mondta már valaki. Minimum az anyukád vagy apukád.-Vakarta meg tarkóját a fura hajú.
Te csak megráztad fejed mi szerint ez nem volt igaz. A fiú csak elnézett oldalra mint aki elszégyelte magát.

-Akkor ki biztatott, hogy hős legyél?-Emelte fel szemöldökét Denki.

-Senki.-Ennél egyszerűbben nem tudtál válaszolni.

-A szüleid mit mondtak?-Ezt a kérdést egy mély rekedtes hang tette fel, meg is lepődtél.

-Semmit.-Hajtottad le fejed.
Igazság szerint nem tudtad. Érezted ahogy egyre nehezebb lesz ez az egész, meg hát neked most dolgoznod kell menni. Így elköszöntél majd elindultál az eleve eltervezett út irányába. Boldogan mentél tovább. Hisz életedben először valaki azt mondta, hogy egyszer egy erős hős lesz belőled. Életedben először érezted azt, hogy valaki hisz benned.
~Megmutatom, egy erős hős leszek!~