"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

83

Csütörtök volt, ma mentek haza. Még volt három órátok az indulásig. Már összepakoltatok. Felöltöztél, és elindultál a bejárat felé.

-Hova mész?- Katsuki mögéd sétált.

Picit összehúztad magad.- Ne ijesztgess!- Megfordultál. - Meglátogatok valakiket.- Akaratod ellenére lesütötted a szemeid.

-Mehetek?

-Ha szeretnél.- Megfordultál és elkezdted felvenni a cipőd.

Félórája sétálhattatok. Megálltál egy virágosnál vettél két csokor virágot. Az egyik tulipán volt, míg a másik liliom. Sétáltatok még 10 percet utána megálltál a temető kapuja elött. Megszorítottad a csokrokat. Bakugo semmit se mondott csak elvette a tulipán csokrot és megfogta a kezed. Ránéztél, lágyan elmosolyodott. Megindultatok, sétáltatok a sírok között. Kicsit beljebb mentetek.

Megálltál két sír között. Látszott rajtuk, hogy nincsen sokat gondozva. Szonnya kiszokott jönni, de neki is megvan a maga dolga. Nincs neki rá ideje. Kivetted a már fonnyadt virágokat a vázákból. Elvittétek egy csaphoz és töltöttetek friss vizet, majd bele tettétek az új virágokat. Nézted a sírokat, levetted a táskád és kivettél egy kis kapát. Elkezdted kigazolni. Katsuki csak nézett téged.

Abbahagytad a gazolást, rátetted a kezed anyukád sírjára.-Sikerülni fog.-Megtörölted a szemeid.- Már nem kell sok.-Törölgetted a szemeid.

Bakugo leguggolt mögéd és megölelt.- Biztos büszke lenne rád.

-Gondolod?- Lágyan elmosolyodtál.

Nyújtott egy zsepit.- Tudom.

Még kigazoltad a két sírt. Kicsit még nézted utána haza indultatok, útközben vettetek egy fagyit. Nagyon imádtad azt a fagyit, csavaros volt. Te puncsos vanilliásat ettél, Katsuki csak puncsosat. Neki is nagyon ízlett. Felismert a fagyiárus, beszélgettél vele egy kicsit. Amikor itt laktál nagyon sokat jártál ide, mindig meghívattad magad valakivel. Ritkán vettél magadnak. Haza értetek, már indulhattatok is a reptérre.

Gyorsan eltelt ez a pár nap, már a reptéren voltatok. Feladtátok a bőröndöket. Vittél pár itteni dolgot amit kint nem lehet a boltokban kapni. Pár cuccod is összeszedted. Köszöntetek el. Megölelted Szonnyát.

-Bármikor visszajöhetsz.- Elengedett.- Mi mindig az otthonod leszünk.- Elmosolyodott. - Bár ahogy látom már megtaláltad az otthonod.- Bakugora nézett. - Örülök, hogy van valaki akit szeretsz, és hogy szeretve vagy,

Elpirultál. Te is Katsukira néztél. Köszönt el a többiektől. Már egy ideje rájöttél, hogy szereted , de még sose mondtad neki, ahogy Katsuki se neked. Megráztad a fejed. -Köszönöm, ti is mindig számíthattok rám. - Megint megölelted.

Elköszöntetek egymástól mentetek amerre kellet. Meghallottátok Denist ahogy Bakugonak kiabál. Oda néztetek.

-Katsuki! Vigyázz [Névre]! Ha megbántod én magam megyek ki és verlek el!- Fülig érő mosoly volt az arcán. Integetett nektek.

-Sose kell majd kijönnöd!- A szőkeség visszaintegetett neki.

Már a repülőn ültetek. Most nem egymás mellé szólt a jegyetek. Kicsit szomorú voltál ez miatt. De legalább ablak mellet ültél. Néztél ki az ablakon. Örültél neki, hogy jött veled. Ha egyedül jöttél volna akkor nem csöngettél volna be. Nem lett volna merszed hozzá. Bedobtad volna a levelet amiben a pénz volt és elsiettél volna. Szerencsére nem így volt. Hálás voltál Bakugonak amiért veled jött.

Már visszaértetek. Elkezdődött a kiképzés is. Hawksal voltál. Most haza lehetett menni, mindig boldogan mentél haza Bakugohoz. Mindig későn értél haza így Katsuki már rég aludt. Néha megvárt, vagy felkelt rád. De akkor bepótoltátok a különtöltött időt. A nyáriszünet kezdete óta nem találkoztál a többiekkel, egyszer Kirishimával amikor átjött Katsukihoz. De nekik sincs idejük egymásra. Mindenki a feladatait végzi. Kicsit olyan mintha hősök lennétek.