"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

72

// Katsuki szemszöge//

Leraktam a telefont és zsebre vágtam. Felidegesített. Még védi őt. Utálom azt a madarat.

Eljött az utolsó nap. Ma este mentünk haza a kollégiumba. Vártam már, hogy találkozzunk. Boldogan ültem a vonaton és sétáltam a kollégium felé. Vissza is értem, már voltak ott páran. Nem nagyon érdekeltek. Végül mindenki visszaért. Kivéve [Név], írtam neki, de nem válaszolt. Vasárnap volt, akkor se jött vissza. Egész nap járkáltam fel-alá. Csak annyit írt, hogy tovább kell maradnia.

Senki se értette miért. Hétfőn megkérdeztük Aizawát, de nem mondott semmi konkrétat. Alig írt vissza, idegesített. A végén már én se írtam neki. Nem keresett és én se őt. De akkor is csak ő járt a fejemben, kettesben van azzal a verébbel. Aki kénye kedve szerint csak felkapja.

Ahogy erre gondoltam lerobbantottam a sziklának a felét. Oda estek elém a darabkái. Belerúgtam. A hős óránk volt.  Bemutattuk mit tanultunk. Elsétáltam a többiektől és leültem a földre.

Kirishima odajött.- Na mizu?- Leült mellém.

-Mi lenne?- Elfeküdtem.

-Hát elég csúnyán szétrobbantottad azt a sziklát.

-És? Azért van.

-Zavar, hogy semmit se tudunk [Névről]?

-Miért zavarna?- Néztem a plafont.

-Bakubro...

Felültem.- Jó, igen zavar. De te is zavarsz. Meg az is hogy azzal a csirkével van.

-Ugye tudod, hogy Hawks 20 valahány éves, nem hiszem, hogy pedofil.- Elnevette magát.

-Nincs sok év köztük!- Felálltam. - Ha bármit is csinálnak én megölöm mindkettőt!

-Nem hiszem, hogy fognak.- Megrázta a fejét. - Nem hittem volna, hogy tudsz féltékeny lenni.- Felállt.

- NEM VAGYOK FÉLTÉKENY!- Nem vagyok féltékeny, egyszerűen csak idegesít, hogy ketten vannak, nem vagyok féltékeny... Sose voltam még féltékeny.

-Aha.

Inkább visszamentem még robbangatni. Valamivel elkellet terelnem a figyelmem. Nem is vettem észre, hogy vége lett az órának. Még mindig robbantgattam. A kezem elkezdett fájni. All Might szolt, hogy mennyek már.
Elmentem átöltözni. Utána elmentem edzeni, futni is voltam. De egyfolytában [Névre] gondoltam. Nem írt egész nap.

Elmentem fürdeni utána lementem a többiekhez, hátha felidegesítenek valamivel. Legszívesebben verekednék a hülye kockával. Vagy valakivel. De helyette ott ültem a kanapén és hallgattam őket. Egy kicsit elvonták a figyelmem. Mentek aludni, próbáltam ott tartani őket, de már este 11 volt. Nem csak ők lepődtek meg, hogy még fent vagyok. Én is meglepődtem. Elmentem aludni, de nem nagyon ment.

Elmentek a napok, már csütörtök volt. Még meg se nézte amit írtam. Aizawa tartotta az órát amikor kicsapódott az ajtó. Mindannyian odanéztünk. Egyszerre lettem boldog és rohadt mérges amikor megláttam azokat a vörös szárnyakat, azt hittem [Név] is vele lesz.... de egyedül volt. Liheget, levolt izzadva.

-Eraserhead! - Közelebb ment hozzá.- Én annyira sajnálom!- Megfogta a mellkasát.

-Mi történt?- Közelebb sétált hozzá.