"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

18

                                                                        //reader-chan mesél// 

Már 12 éves voltam, már alig tudtam ki fogásokat találni a sok kék-lila foltra vagy vágásra, horzsolásra.  Volt amikor ki zárt az erdőbe, be vitt az erdő közepére, ki kötözött és egyedül kellet ki találnom, vissza a házhoz. Féltem, legelsőnek semmit se csináltam vártam, hogy vissza jöjjön, de nem jött. Másfél napig voltam ki kötözve mire rá jöttem, hogy nem fog értem jönni. Amikor haza értem csak annyit mondott, hogy "Azt hittem meghaltál" Megutáltam az erdőt, és mindent ami vele kapcsolatos. 

Egyik nap suli után amikor mentem haza épp a konyhában ügyködött valamit. Ritkán csinált bármit is, így megörültem egy picit. De ez az öröm gyorsan elillant, hisz alá kellet írnia egy igazgatóit. 

-Megjöttem.-Szóltam neki oda. Csak hümmögött egyet, és folytatta a hús feldarabolását. Nagyot nyeltem és oda álltam mellé.-Alá kéne írnod valamit.-Mutattam neki a lapot, úgy voltam vele minél előbb annál jobb. 

-Ez mi?-Nézett rám. 

-E...egy igazgatói.-Suttogtam.-DE MÉG MIELŐTT  KI AKADNÁL HAD MAGYARÁZZAM EL!-Mentegetőztem. 

-Csupa fül vagyok.-Förmedt rám, majd felém nézett. 

-Piszkált egy lány.. és vissza szóltam neki erre megütött és én vissza ütöttem és kicsit erőseket ütöttem és ezért.-Léptem egyet hátra. 

-NORMÁLIS VAGY? Megmondtam, hogy meg kell húznunk magunkat.-Közelebb jött hozzám, a már vállig érő haja a füle mögül előre csúszott az arcába, kicsit arrébb tűrte.

Megindult felém lendítette a kezét de reflexszerűen ki tértem előle, már elegem volt, hogy mindig megver, elegem volt, hogy én vagyok a boxzsákja, ki voltam éhezve, de nem ételre, azt kaptam rendesen, szeretetre voltam kiéhezve, rengeteg szeretetre, ölelésekre, dicséretre mert jó tanuló voltam, én voltam a legjobb az osztályban, de sose dicsért meg. 

-Miért bántsz mindig?-Ki folyt egy könnycseppem. 

-Háh?? Mert megérdemled.-Megbénított a képességével majd belerúgott a hasamba. A kandallónak csapódtam. Megfogta a hajam, maga elé emelt és a kést amivel a húst szeletelte a nyakamhoz szorította.-Mindenki eldobott magától, csak én nem. Azért élsz mert a gyerekem vagy.  

-Bár halott lennék.-Köptem neki a szavakat. A szemem szikrázott a haragtól. 

-Ezen tudok segíteni.-Hangosan felnevetett és megvágta a nyakam egy kicsit, pár vércsepp lefolyt a mellkasomra. Elvette a kést és beledobott a kanapéba.-Takarodj aludni.-Ordított rám. 

Nem is haboztam, felpattantam és a szobába szaladtam. Könnycseppeim megállás nélkül folytak, egy zsepivel letöröltem a vért és be bújtam az ágyba. Nem mertem aludni, apa még nem aludt, kiabált, ivott és tört zúzott közben zenét hallgatott a szokásos jazz. Féltem, nagyon féltem. Eszembe jutott amit anyának ígértem. Az ablakra néztem de rácsok voltak rajta. Csak a főbejáraton tudok ki menni. Oda sétáltam az ajtó elé, nagy levegőt vettem, lenyomtam a kilincset és ki mentem. Apa a konyhában állt így gyorsan át akartam osonni. Már nyúltam a kilincshez de oda vágódott egy kés. Apára néztem aki közeledett felém. 

-Hova, hova?

-S..sétálni.-Vágtam rá. 

-Ilyenkor?-Oda ért mellém, ki vette a kést az ajtóból.-Nekem te ne hazudj!-Pofon vágott, ököllel is megütött. 

-Nem akarok veled lenni! Elegem van, hogy mindig bántasz!Szeretsz te engem egyáltalán?-Sírtam el magam majd én is adtam neki egy pofont mert lehajolt hozzám.

-Most megöllek.-Ledermesztett belém rúgott. A földön feküdtem és ő csak közeledett hozzám.-Miért kéne, hogy szeresselek? Mert a gyerekem vagy? Törvény van rá, hogy szeresselek? Ugyan, ez hülyeség, anyádon kívül senkit se szerettem. -Felemelte a kést és leguggolt hozzám.-Főleg téged nem.  

Az egész életem lepergett előttem, és rá jöttem, hogy sose éltem, már amennyire egy 12 éves élhet,  semmit se próbáltam még ki. Mindenki utált engem, és szörnynek tekintett. Igaz, hogy megbocsáthatatlan amit tettem, de nem akartam. Csak sírni tudtam, de tudtam ennek így kellet lennie. Becsuktam a szemem és vártam a végét. ~Vajon eljön valaki a temetésemre? Egyáltalán lesz temetésem? Vagy csak egy gödörben fogom végezni a ház mögött? Nem mindegy? így is úgy is gödörben leszek.~ A hasamon feküdtem, nem tudtam mozdulni. A háttérben szolt a jazz, csak a zenére koncentráltam. Egy szúrást éreztem a hátamon, a hátamba vágta a kést majd végig szántotta. Sikítottam, rettenetes fájt. A kezeimbe is bele vágott. Sírtam, kiabáltam, nem tudtam mozdulni. Csak az anyának tett ígéretem volt az eszemben, bízott bennem, és én mégse tartom be. Ha még élne és megtudná, nagyon csalódott lenne. Össze szorítottam a fogam, és amit anyától kaptam erőt használva apához vágtam valamit. Ha jól emlékszem egy asztali lámpa volt. Életemben először  használtam ezt az erőt. Ki ejtette a kést a kezéből ami a lábába állt, fel kiáltott, elengedett, minden erőmet össze szedtem és feltápászkodtam és ki szaladtam az ajtón, csak szaladtam, és szaladtam mit sem törődve az ordibálással mögöttem, vagy a hátammal, amit valószínűleg az adrenalin miatt nem éreztem annyira. Csak egy felé futottam amit az ágyban eldöntöttem, ahogy csak tudtam futottam a rendőrségre. ~Miért nem előbb tettem meg? Miért csak most?~ Miközben tettem fel magamnak a kérdéseket az őrsre értem, beszaladtam egyből oda szaladtak hozzám. Elmondtam, hogy mi történt, azt mondták ki mennek és elkapják. De nem tudják hol a ház, így velük kell mennem. Útközben bekötötték a sebeim a kocsiban. Elmondtam az erejét és, hogy veszélyes. Az ajtó tárva nyitva volt. Az egyik rendőr vissza vitt a kocsihoz, apa ott állt, gyorsan oda hívta a rendőr a többi rendőrt. Oda szaladtak és lőttek rá, apának is volt fegyvere. Csak akkor bírta lefagyasztani az embereket ha 5 méteres közelben voltak. Mi olyan 8 méterre lehettünk. Apa lábaiba lőttek, össze rogyott, gyorsan megkötözték amivel elvették az erejét is. Tették be az egyik kocsiba de előtte még hozzám szólt. 

-Ki mondta, hogy tedd ezt?-Nézett rám. 

-Anya.-Válaszoltam rezzenéstelen arccal. 

-Mi? De hát, ő halott. Megbuggyantál?-Nevette el magát. 

-Még régen megígértem neki, hogy hős leszek és minél több gonoszt a börtönbe záratok.-A hangom nyugodt volt, de mégis elhadartam az egészet. 

Apa szeme ki kerekedett és nevetett hangosan.- SOSE LESZ BELŐLED HŐS!-Ordított, a rendőr elkezdte betolni a kocsiba.-Ezt jól jegyezd meg!-Beültették a kocsiba és elmentek. 

Ezután a kórházba vittek ott elláttak, majd ki kérdeztek. Nem tudom hány évet kapott apa csak azt, hogy börtönbe zárták. Börtönbe juttattam az első gonosztevőmet, az apámat. 

A kicsi falunkban maradtam, időközben alakult egy kis ház ahol árva gyerekeket fogadnak be, vagy olyanokat akik nem tudnak otthon maradni. Kis falu volt, de voltak problémás gyerekek, és talán nem is volt olyan kicsi falu, kisváros volt, talán. Ki derült, hogy nem is tudták, hogy ott laktunk. Apa a szomszédoktól lopott mindent. Nem is értem, hogy jártam suliba. Mindenesetre abban az intézményben éltem még pár évet aztán lett egy lehetőségem, hogy az UA-ba tanuljak és én kaptam is a lehetőségen. 

                                                                 //Újra vissza térünk a rendes időbe// 

Bakugo szeme ki kerekedett, nagyon meglepett arcot vágott. Te csak rá néztél és gyengéden elmosolyodtál.

-Igazából, nem számítottam rá, hogy ilyen történeted lesz. És a szavak embere se vagyok ilyen téren. Nem  tudom mit mondhatnék.-Ölébe tette a kezét és maga elé nézett.-Én nem bírtam volna ki, depressziós lennék vagy nem tudom, hogy tudsz egyáltalán mosolyogni?-Újra rád pillantott. 

-Mindig azzal vigasztaltam és még mindig vigasztalom magam, hogy van akinek volt rosszabb élete is, és van. Majdnem mindig volt tető a fejem fölött és kaja az asztalon. Sokszor voltam az összeroppanás szélén, de mindig az anyának tett ígéretem vissza rántott, megtartott.-Elkezdtél sírni. Próbáltad törölgetni, de nem ért semmit.-És tudod mi a legijesztőbb? Az, hogy még mai napig nem tudom "apa" nevét. A vezeték nevem anya vezeték neve. Sose mondták, ő se mondta. Éveken keresztül egy férfivel éltem akinek még a nevét se tudom, pedig ő az apám állítólag.-Össze húztad magad, csak folytak a könnyeid. 

Katsuki oda fordult teljesen a testével is, megragadta a kezed és magához húzott. Egyik kezével a derekadat a másikkal a nyakadnál ölelt át és úgy szorított magához. Már nagyon rég éreztél ilyen melegséget. Nagyon jól esett. Bár eléggé meglepett a fiú cselekedete. 

-Katsuki?-Suttogtad a fülébe. 

-Kussolj, ha elmondod valakinek megöllek.-Erősebben magához szorított. 

Te is át ölelted a nyakánál, a szőkeség hirtelen felkapott menyasszony póz féleségbe és az ölébe tett, de nem engedett, pont ahogy te sem engedted őt.