"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

9.

Reggel a suli előtt vártátok a buszt amivel a kijelölt helyre mentetek. Ha jól emlékeztél az mondták, hogy a hegyekbe mentek. Régen jártál már bármilyen hegyen is, ahol alig van bármilyen emberi lény. Itt is lesznek, ház is lesz, hisz valahol meg kell szállni nem írták, hogy hozzatok sátrakat, szerencsére.
Pontban 8:15-kor jött is a busz amire mindenki felszállt, elfoglaltátok helyeiteket. A busz közepén az ablak mellé ültél amíg Mina melléd huppant le. Reménykedtél benne, hogy gyorsan oda értek, de hát a hegyek elég messze vannak. ~Remélhetőleg legkésőbb 2-3 órára oda érünk~
Láttad ahogy mások is foglalják el helyeiket azt is láttad ahogy a fura hajú is felbukkant.

-KIRISHIMA!-Kiabált a rózsaszín lány.-Gyere ülj mögénk.-Eijiro csak bólintott és le ült a mögöttetek lévő székbe.

-Jó neked a külső szék vagy az ablak mellet akarsz ülni?- Tudakolta szőke barátjától a fiú.

-Ablak.-Egyszerű de lényegre törő, mit is vártunk Bakugotol.

-Máris le cseréltek a lányokra?-Tetetett szomorúságát Denki nem hagyhatta ki.

-Áhh, bocs de egy lány kérését nem utasíthatom vissza nem lenne valami férfias ha megtenném.

Azzal le ültek nagy nevetések közepette. Elindult a busz, egy ideig beszélgettél velük. Majd elkezdted nézni az ablakon keresztül a változó tájat. A felhőkarcolókat panelek azokat kertes házak váltották. Egy kis idő után már csak a pusztát láthattad és az azt takaró fákat és a rízs földeket amik a tél miatt üresen állnak. Ki zártad az egész világot, hármasban voltál a gondolataiddal és a tájjal. ~Ki hitte volna, hogy sikerülni fog? Már nem kell sok és be teljesíthetem az ígéretem. Csak ki kell járnom az iskolát és hőssé válni. Hőssé.... mi?~
6 óra körül járhatott mikor megállt a busz.

-Megérkeztünk.-Aizawa hangját meghalva mindenki csöndbe lett.-Szedelőzködjetek.-Úgy is tett mindenki.

Összeszedtetek mindent és le szálltatok a buszról. Egy tisztáson voltatok a hegy lábánál. Tiszta volt a levegő, rég érezted már ezt az illatot.~Hány éve is?~ Valahol lehetett a közelben egy patak vagy folyó, lehetett érezni azt a tipikus víz illatot. Imádtad ezt a levegőt ezt a csendet amit csak a madarak törnek meg vagy a szél ahogy a fákba belekap és tovább viszi pár levelét, fenyőfák illatát. Imádtad... Régebben mit meg nem adtál volna érte. Amikor még nagyon kicsi voltál, rengeteget voltál az erdőkben a szüleiddel piknikezni, kempingezni vagy csak sétálni, imádtad. De ma már irtózol az erdőktől és a tudatól, hogy ott kell lenned és ez egy embernek köszönhető. Ide is csak azért jöttél mert hőssé akarsz válni. Ahogy jobban körbenéztél láttál egy nagy faházat. ~Valószínűleg itt fogunk lakni, nem rossz. Emeletes, egy jobb és egy bal szárnnyal. Fiúk és lányok oldala, gondolom~ Aizawa megszámolt benneteket, elment a busz, majd be mentetek a házba.
Egy otthonos hall fogadott titeket, két ember állt ott.

-Örülök, hogy ide értetek már vártunk titeket.-Kedves női hang érezhető, hogy öreg. Körülbelül egy 70-80 éves nő, haja kontyban volt de így is bele lógott 2 ősz tincs zöld smaragdjaiba, egy bordó kimonó volt rajta. Még fent tartja a régi japán szokásokat úgy tűnik.-Hitomi Toshiko vagyok, hívjatok csak Toshi néninek. Ő pedig az unokám.- A mellette lévő férfira mutatott.

-Hoshigak Korasu, örülök a találkozásnak.-A hangja mély volt, bele borzongtál. Rá pillantottál, mosolygott de ettől a mosolygástól kirázott a hideg. Olyan 20 éves lehet, őt már nem nagyon érdekli a japán ruházat legalábbis a fekete farmer és a vörös ing nem erre utal, fekete haja ki emeli kék szemeit amikkel téged szuggerál. Gyorsan el is kapod a pillantásod róla, szája egy perverz mosolyt vesz fel. ~PEDOFIL?!?~ Csak erre tudsz hirtelen gondolni és az se meg nyugtató, hogy a keresztneve azt jelenti, hogy gyilkos, és a vezeték neve is sok mindent jelenthet.

-Bocsánat, hogy késtünk.-Aizawa bocsánatot kért?

-Ugyan. A lényeg, hogy már itt vannak. Ahogy kérte megmondtuk a takarítóknak és a szakácsoknak, hogy maguknak ne csináljanak semmit. Most viszont jöjjenek beljebb, biztos le szeretnének pakolni a diákok. Korasu mutasd meg hol fognak aludni és hol fognak tudni fürdeni. Még van egy-két papír amit alá kell írnia a tanár úrnak.

A férfi csak hümmögött egyet és intett a kezével, hogy kövessük. Aizawára néztünk ő csak bólintott, hogy mehetünk így elindultunk. hallottuk ahogy egy öreg női hang utánunk kiabál

-NE LEGYÉL VELÜK GONOSZ!-A férfi meg se állt csak sétált tovább.

Egy kis idő múlva egy szoba ajtóhoz értetek, oldalra csúsztathatós volt, látszik, hogy tartják a japán kultúrát, a berendezés a falak a padló, plafon mindenen látszik, hogy japánban vagy.
Ki nyitotta az ajtót és be ment ti mentetek utána. Egy elég nagy szoba volt tatamiból volt a föld, középen egy asztallal. Dohos levegő volt és elég nagy por.

-Ez a fiúk szobája, vagy a lányoké nekem mindegy.-Látszott rajta, hogy nem érdekli egyáltalán ez az egész, nem csak azért mert Aizawát megszégyenítő hangsúlyban mondta, ami azért valljuk be elég nehéz, de még az arca is semmit mondó volt. -Na kik lesznek itt?-Csípőre tette kezeit.

-Hát akkor a fiúk.-Állt oda Iida-kun a férfival szembe.

-Remek. A folyosó végén balra kell fordulni és azon a folyosón lesznek a fürdők vagyis az onszenek, biztos tudjátok mik a szabályok de ha nem akkor ott lesznek a falon. Akkor pakoljatok ki, futonokon fogtok aludni, jöjjön pár fiú akik hoznak. Addig a többiek porszívózzanak fel meg szellőztessenek ki, már 2 hete nem volt itt takarítva, mert vártunk titeket a tanárotok megkért minket, hogy ne takarítsunk, ez a lányok szobájára is igaz. Vannak ott seprűk meg porszívó, törlő rongyok és pókháló leszedő is. Na hajrá.-~Hirtelen, hogy megeredt a nyelve.~Mindenkinek ki kerekedett a szeme Aizawa így előre tervezett. Korasu ki ment a szobából- Akkor megmutatom a lányok szobáját is, mindjárt jövök vissza addig két-három fiú álljon majd az ajtó előtt akik jönnek majd a futonokért.-Korusa megmutatta a mi szobánkat is a fürdők felé is mutatott a kezével, de addig már nem sétáltunk el.-Na és tőletek ki jön futonokért?-Az ajtó elé sétált.-Találjátok ki gyorsan.-Itt az esélyed nem akarsz takarítani az erőddel meg simán eltudnád hozni és rá foghatnád, hogy álmos vagy. Mondjuk tényleg álmos leszel tőle, így nem kell takarítanod.

-Én megyek.-Közelebb sétáltál Korasuhoz.

-Menjek én is?

-Hagyd csak Ojiro, az erőmmel könnyen elhozom.-Csak bólintottak egyet.

Megindult a férfi és te gyorsan utána mentél. Láttad, hogy a fiúk ajtaja előtt ott áll Sato, Mezo és Bakugo. ~Bakugo? Igaz inkább cipekedik minthogy port takarítson.~

-Egyedül elég leszel?-Nézett feléd a tulajdonos unokája.

-Ne becsüljön le uram! Cipeltem már több dolgot egyszerre is, amik nagyok voltak.-Ki hívóan elmosolyodtál, mint aki megnyert valamit.

-Azért ne bízd el magad ennyire kicsi lány, és tegez ezt a többieknek is mond meg. Ennyire öregnek nézek ki?-Háborodott fel.

-Hát olyan 25-nek nézem, nézlek.

-MII??-Az arcáról a mosoly le hervadt és magára mutatott.-Csak "CSAK" 19 vagyok.-Halkult el a mondata végére.

-t..tí...tízen kilenc?-Ki kerekedett a szemed.-Igazából amikor elsőnek megláttalak 20-nak néztelek, csak annyira mogorva voltál meg ilyenek, hogy öregítettelek.- Elnevetted magad amire ő is elnevette magát. Oda értetek a fiúk elé is közben, akik látták, hogy milyen jól szórakozol a tulajdonos unokájával valamin.

-Csak ti jöttök hárman?-Csak bólintottak.-Rendben akkor gyertek.

Egy raktár féleségbe mentetek, össze szedtétek a kellő mennyiségű futont majd magad után lebegtetve "vitted" a lányok és pár fiú ágyát is. Már elment a fekete hajú fiú. Segítettél a fiúknak be vinni azt a pár darabot. Majd a lányok szobájába is be vitted, addigra már megcsinálták a helyet így le tetted őket szépen ahogy kell már lehetett is aludni benne. Csak az alvásra tudtál gondolni hisz ez a kis séta azért nem volt olyan kicsi és elég sok mindent vittél egyszerre. Elfáradtál ennyitől, de régebben meg se tudtad volna ezt csinálni, erősödtél és ez büszkeséggel töltött el. Nem kellet takarítanod mert már ki takarítottak, azt hitted vége de még meg kellet csinálnotok a vacsorát így elindultatok a konyhába.