"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

13.

~Mi ez a mosoly?~ Lepődtél meg. Bakugo újra vissza vette unalmas arcszerkezetét majd a falnak döntötte kobakját. Vett egy nagy levegőt majd ki fújta.~Nyugtatgatja magát?~ 
-Egy óránk van.-Bökted ki. 

-Mire?-Nézett értetlenül cellatársad. 

-Megszökni.-Megmozgattad mint két kezed, sugallva hogy "ez egyértelmű".

-És hogy? Mert nem tudunk láncokat elszakítani, vagy te igen?-A mondata vége gúnyolódás volt mintsem kérdés.    

-Nem, de tudok ilyet!-Vágtad rá majd becsuktad szemeid. 

-HÚÚ! Ezzel sokra megyünk.-Gúnyos nevetése hallatszott az egész helyiségben. 

-Kussolj már, koncentrálnék.-Horkantál rá.

-Mire?

-Néz már oda.-Mutatóujjaddal a rácsok mögötti asztalra böktél vagyis az azon lévő kis drót darabra.-Próbálnám ide hozni.-Újra becsuktad szemeid. 

 -Hogyhogy van erőd?!-Akadt ki.-Vissza jött?  

-Halkabban, meghallják. Nem jött vissza, el se ment.-Forgattad meg szemeid. 

-De hát beadták és ott sírtál, meg tökre ki akadtál.-Nézett értetlenül.

-Nem adtak be olyan sokat, csak egy kicsit. Amit érzek is és így nehezebb használni az erőm, szóval hagyj békén. 

-Nem értem. Akkor miért hagytad, hogy az a csávó azt tegye veled amit? Mármint biztos tudtál volna vele valamit csinálni.

-Ha csináltam volna akkor biztos hoztak volna még injekciót és akkor tényleg nem lenne erőm. 

 Becsuktad a szemeid és minden erődet a drótra összpontosítottad. Felemelkedett az asztalról, elkezdted magad felé húzni. Nehéz volt irányítani, hisz mégis volt a szervezetedben abból a szerből és azért eléggé megviseltek az előbb történtek is, a körülmények is csak nehezítettek a helyzeten. Sietned kellet hisz máris elkezdtél álmosodni.~Még egy kicsi~ 

-Igyekezz már!

-Kussolj már! Ha békén hagynál gyorsabb lennék.-Gyilkos pillantásokat vetettél rá amire ő oldalra nézett. Nyitott szemmel próbáltad magadhoz hívni, már útban voltak a rácsok így látnod kellet, merre is vezeted a kis fém darabot. 
Oda ért hozzád, vagyis a bilincsekhez. Próbáltad ki nyitni, de nem nagyon jött össze. Pár perc próbálkozás után eltört a kis darab. 

-Bazdmeg.-Szisszentél fel. 

-AHH, itt halunk meg.-Katsuki előre hajtotta fejét, így a földet kémlelte. 

Elkezdtél szét nézni hátha találsz valamit amivel ki nyithatnád a bilincseket. Egy kis nézelődés után találtál egy másik drót darabot.~Miért van itt ennyi drót? De legalább ez vastagabb~ Nagy nehezen azt is magadhoz hívtad, mozgattad a bilincsben a darabkát, de még mindig az erődet tudtad csak használni hozzá. Már kezdtétek feladni amikor kattant a zár. Bakugoval egymásra néztetek,egy nagy vigyor ült ki arcotokra. Gyorsan a másik kezeddel ki szabadítottad a másikat. Megdörzsölted csuklóidat ahol a béklyók voltak, felhúztad rendesen a nadrágod, majd a fiúhoz szaladtál. Le gogóltál hozzá és elkezdted ki nyitni a zárt. 

-Gyorsan segítek.-Suttogtad neki, Már kattant is a zár a fiú egyik keze szabad volt. 

-MII?! NEM!-Akadt ki. Majd eltolt a kezével-Bilincselj vissza! 

-MIVAN?!-Néztél rá ki kerekedett szemekkel. 

-Nem kell a segítséged! Megoldom egyedül!-Nézett rád mérgesen. 

Köpni nyelni nem tudtál.-MIVAN? Katsuki ne most legyél ilyen. Ugye tudod, hogyha én elmegyek innen egyedül, neked annyi. NE MOST LEGYÉL ENNYIRE, ennyire önfejű, vagy egoista vagy nem is tudom minek nevezik ezt.-Nevetted el magad.-Olyan hülye vagy.-Nevettél tovább. 

-N..Nem vagyok hülye! Megoldom egyedül.-Elpirult egy picit. 

-Ne itt pirulgass.-Elmosolyodtál majd megfogtad a vállát.-Néha el kell fogadni mások segítségét, nem oldhatsz meg mindent egyedül.-Bele néztél vörös íriszeibe.-Ez nem gáz, ha te akarsz lenni az első számú hős akkor el kell fogadnod, hogy néha neked is kellhet a segítség. All Might is biztos fogadta már el mások segítségét. Amúgy meg erőd sincs, hagyd, hogy segítsek. Nem mondom el senkinek.-Mosolyogtál rá biztatóan.

-Áhh, csak mert ennyire szeretnél segíteni megengedem.-Öntelten elmosolyodott, amire te csak megforgattad szemeid és bele túrtál hajába majd össze borzoltad.-OI! Hagyd abba.-Rázta meg fejét, hátha ki szedi fürtjeiből ujjaid. 

Ki szabadítottad a másik kezét is.-Amúgy ha vissza bilincselnélek akkor is segítenék.-Néztél rá gúnyosan. 

-Tch.-A fiú is meg dörzsölte csuklóit, miközben a rács ajtajához értetek. Meg próbáltad ki nyitni az ajtót is, de bele tört. 

-Nem hiszem el.-Arcodat a kezedbe temetted. 

-Picsába, olyan béna vagy, mondjuk tőled nem vártam mást.-Kuncogta el magát. 

-Most mi legyen?-Néztél rá szomorúan. 

-Talán az ablakon.-Rá nézetetek az ablakra de azon is rács volt és ki se férnétek rajta. 

-Megpróbálhatok valamit.
Elképzelted a zárat, ahogy a benne lévő törött drót darabka van, megpróbáltad elmozdítani a benne lévő fém szálat, vagy magát a zárat. Kattant, sikerült. Le nyomtad a kilincset és elkezdted tolni a fémajtót. Ki nyílt. 

-Na ki béna?-Néztél rá csipkelődően. 

-Ah kussolj már.-Tenyerével picit meglökte arcod majd ki sétált. Oda sétált az asztalhoz, ott volt a telefonja.-Le van merülve.Hol a te telefonod? 

Megálltál hirtelen.-Nekem, nincs.-Néztél rá ártatlanul. 

-Mi? 

-Nincs telefonom.-Össze fontad magad előtt kezeid.-Mi van? Most le nézel? Gáz, hogy nincs? 

-Nem, csak azt hitt..-Nem hagytad neki, hogy be fejezze. 

-Tudod nekem nincs plusz nem tudom mennyi yenem egy telefonra. Nekem nincsenek szüleim akik vennének.-Akadtál ki. 

-Nyugi van már.-Zsebre rakta a telefonját majd megindult a kijárat felé.-Én is magamnak vettem.-Ki nyitotta az ajtót egy lépcső volt előttetek, aminek a végén egy ajtó volt. 

-Mi ez a sok ajtó?-Sétáltál mellé. 

-Legyünk halkak. 

-Ez neked nehéz lesz.-Néztél rá gúnyosan. 

Megpöckölte a homlokod amire hirtelen oda kaptál és felszisszentél,elég hangosan.-Kinek is lesz nehéz?-Ő is gúnyosan nézett rád. 

-Tch,menjünk már.