"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

28

                                                     //Ez a fejezet Katsuki szemszögéből van.//

Miután az a hülye liba megmentett, ami nem volt szükséges, eldobta őt az a lény. Csórót elég messzire dobta, az megfog látszani. Belerobbantottam a szörny pofájába, amitől ki is dőlt. Kirishimának mentem segíteni utána. 3-an voltak rajta, lehet [Név]-nek kellet volna segítenem, de a fura hajú közelebb volt. Harcoltunk velük, de nem tudtam nem észre venni, hogy [Név]-et eldobja egy rohadt nagy szörny ami egy fekete lyukból jött ki és az az égett kék tüzes barom utána megy. Ki ütöttem az egyiket.

-Megoldod egyedül is?

-Aha, de hova mész?

-Az a szerencsétlen után.- Hátra mutattam az erdő felé.

-Ja, elég rosszul nézett ki, megleszek Bakubro.

-Ne hívj így.-Elszaladtam, de All Might megállított.

-Bakugo-fiú, várj megyek veled, lehet nem leszel egyedül elé...

-Bőven elég leszek és nem hiszem, hogy hasznát veszem magának. Csak útban lenne, remélem megérti.- Elfordultam és mentem tovább, lehet kicsit bunkó voltam, de a leeresztett alakjában nincs sok haszna.

De All Might átváltozott.-Csak 10 percem van, körülbelül.- Bólintottam és elkezdtünk szaladni.

Megláttam azt a hülye libát a földön ült és nevetett. Hogy tud most is nevetni? Az a gyerek felé emelte a kezét, mondott valamit. Tudtam, hogy most vagy soha. Ott hagytam All Mightot. Kezeimmel felgyorsítottam magam, bombákat kilőve. A kék lángok megjelentek, az utolsó pillanatban oda ugrottam [Név] elé. All Might beleütött az arcába és ellökte. De így is elért a tűz és kurvára fájt a hátamnak.

-Elviszem egy kórházba.-Felvettem.

-Rendben, fedezlek.- Az égett gyerek felé fordult aki felállt a földről és újra felénk irányította kék lángjait. 

Sarkon fordultam és elkezdtem futni azzal a hülyével a karjaim közt. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a legközelebbi kórházba. Vagy 10 percig futottam mindenen is át. Felborítottam egy kis gyerek limonádéstandját is. Beértem a kórházba oda mentem a recepcióshoz a nő valami papírokat írt.

-Oi.- Levegő után kapkodtam. - Igyekezz mindjárt meghal.-Oda fektettem az asztalra. Csak most vettem észre, hogy még véresebb lett a ruhám miatta.

-Úristen, hívok egy orvost.- Hívott is egyet.

-Miben segíthetek?

-Vajon miben?-Mutattam [Név]-re aki még mindig a recepciós asztalon feküdt.

-Oh, sajnálom, de nincs szabad helyünk elég sok a beteg és ez egy kis kórház. El kell innen vinni.

-Mi van?-Ki kerekedtek a szemeim.- Ez egy KÓRHÁZ! ITT EL KÉNE LÁTNI A BETEGET HA NEM TÉVEDEK ÉS ÉN SOSE TÉVEDEK! MINDJÁRT MEGHAL EZ A BAROM ÉS AZT MONDJA NEM TEHETNEK SEMMIT?!

-Kérem ne kiabáljon, ez egy kórház.- Csitítgatott a nyomorék, csak még jobban felbasztam magam.

-HÁT NEM LÁTSZIK! KEZELJÉK VAGY FELROBBANTOM EZT AZ EGÉSZ KÓCERÁJT!-Pár szikrát megjelenítettem a tenyeremben. Teljesen beszartak.- HŐSNEK TANULOK, SZÓVAL ÉN FOGOM VÉDENI A SEGGÜKET MAJD EGYSZER! NEHOGY VÉLETLENÜL ÉN IS AZT MONDJAM, HOGY TÚL SOK EMBERT KELL MEGVÉDENEM!- A végén elcsuklott a hangom amiért sokat szaladtam és még kiabálnom is kellet. 

-Nem látszol hősnek. De jó, rendben szorítunk neki helyet. Egy hordágyat!- Hoztak egyet.

Megpróbálták rárakni, de nem mertek nagyon hozzá érni nehogy baja legyen, ezért megfogtam én és rábasztam az ágyra.-Nem érünk rá.- Megforgattam a szemeim. Kicsit megszeppentek. Elvitték. Leültem a váróban egy székre, oda jött egy nővér.