"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

17

//Még mindig mesél Reader-chan//

Száguldoztunk az autópályán, minden autót lehagytunk. A fények elmosódtak csak a szirénákat hallottam és a jazzt. Két óra alatt ráztuk le a rendőröket. Egy szírt szélére hajtott apa, majd ki tessékelt az autóból. Ki szálltam, ki szállt ő is, ki vette a táskát. Majd elkezdte le tolni az autót. Olyanokat mondott az autónak, hogy "szeretlek, sajnálom, hiányozni fogsz" le tolta, egy nagy robbanást hallottunk, apa elmorzsolta pár könnycseppjét majd elindult a fa sűrűjébe a táska a vállán volt. Néztem ahogy távolodik és kezd eltűnni, megijedtem így gyorsan utána szaladtam. Megakartam fogni a kezét, de elhúzta. Egy pillanatra lefagytam, megálltam és csak néztem ahogy megy tovább. Követtem.

Már 16 napja, hogy a csillagos ég a tetőnk és levelek a takaró. Már át léptünk a januárba, még mindig hideg volt, sokszor hittem azt, hogy megfogok fagyni. Minden nap mentünk, menekültünk nehogy ránk találjanak.
Épp a halat ettem amit fogtam, apa sétált mellém és ki vette a halat ami botomra volt nyársalva. Homokot rugdosott a tűzre amin a halat sütöttem. Majd folytatta reggelim.

-Ma elmegyünk innen.-Nézett rám miközben ette a halam.

-Az az én reggelim.-Néztem rá szomorúan.

-Már nem.-Nevette el magát, szomorúból lettem mérges és egyben sértődött is.-Jaj ne durcáz. Induljunk mindjárt megy a gépünk.

-Gép?-Néztem rá értetlenül. Csak bólintott majd hátat fordított felvette a táskát és elindult.

Ki sétáltunk az erdőből, egy út szélén álltunk. Apa befújta magát parfümmel amit a sporttáskából vett ki, rám is fújt párat megfésülködött, oda adta a fésűt, hogy én is fésülködjek meg. Ki fésültem [hajszín] tincseimet amik már rég voltak mosva, két zsíros kenyeret is kenhettem volna, csak kenyér kellet a zsír megvolt már a hajamon. Akkor vállig érő hajam volt, de a gubancok miatt nem volt a legkönnyebb kifésülni. A csuklómon volt egy hajgumi így azzal össze fogtam.

Apa elkezdett stoppolni. Száguldoztak az autók mellettünk volt aki lassított vagy pont, hogy gyorsított. Órákat álltunk ott, én ültem igazából. Egy fehér autó állt meg előttünk. Lehúzta az ablakot, egy szőke nő ült a járműben.

-Hova mennek?-Kiáltott oda.

-A belvárosba.-Sétált közelebb az ablakhoz apa.

-Üljenek be.-Mosolyodott el a hölgy.

Apa megköszönte majd be ültetett a hátsó ülésre a táskát mellém tette, ő előre ült.
Egész úton beszélgettek, de inkább a nőről. Nagyon uncsi volt. Fáradt voltam így gyorsan elaludtam. Arra keltem fel, hogy apa ébresztget. kiszálltam az autóból a táskát is ki vette, megköszöntük a hölgynek. Apa fogott egy taxit és elindultunk, azt mondta, hogy a reptérre.
Meglepődtem hisz honnan lenne pénzünk? Mindent ott hagytunk.

Újra autóban ültem és aludtam. A reptérnél keltettek majd elindultunk. Elő vett két jegyet át vizsgáltak minket, mindent. Nem tudom honnan volt meg a személyim de megvolt, és nem Suzi néven, az igazi nevemen. Egy kis várakozás után felszálltunk a gépre, nem tudtam hova megyünk, csak mentünk. Le szált a gép, kicsekkoltunk, apa fogott egy taxit és elkezdtünk utazni. Órákat utaztunk, időnként taxit váltottunk. Kezdtem felismerni a tájat. Ekkor jöttem rá, hogy a szülővárosomban vagyunk, vagyis inkább faluban. Ahol voltam gyerekotthonban ebben az országban volt, de a belvárosban. Szóval kicsit megrémültem, hogy lehet, hogy vissza visz.

A falu körbe volt véve hegyekkel és erdőkkel, a falu vége felé megállt a taxi ki szálltunk és elkezdtünk sétálni, egy kis idő után már az erdő felé vettük az irányt, felsétáltunk a hegyre. 10 percet sétálhattunk majd át mentünk egy ösvény féleségre, de mér régóta nem járhatott ott senki, pár perc után egy fa ház előtt álltunk.

Apa oda ment az ajtó elé, fel feszítette és bement. Követtem, most se értettem mi ez.
Kicsi ház volt, egy nappali amibe bele nyílik a konyha, egy fürdőszoba és egy kicsi hálószoba.
A nappaliban volt egy kandalló előtte egy félkör kanapé, a kanapé és a kanadalló közt egy asztal volt. Apa meggyújtott pár gyertyát, így jobban láttam. A konyha is kicsi volt de épp elég, sötét fából volt a padló és a falak is. Néhol egy állat koponyája díszelgett. A fürdő szobába mentem ahol egy zuhanyzó volt mellette egy wc a másik oldalon egy csap felette egy tükörrel. A szobában egy ágy volt, szekrény és egy elrohadt növény.

-Mától itt élünk, nem tudom meddig.-Mondta apa majd lehuppant a kanapéra.-Áram nincs, víz sincs. Holnap beköttetem.

-Ez ki háza?-Sétáltam elé.

-Az enyém.-Mondta unottan. Nem kicsit lepődtem meg.-A hálóban én alszok te itt alszol a kanapén.

-Itt? Kint?-Néztem rá rémülten. Nem akartam egyedül aludni.

-Talán süket vagy? Iskolába is kell majd járnod, majd be íratlak.-Azzal felállt és bement a szobába és becsukta az ajtót.

Egyedül maradtam a nappaliban, egy gyertya égett ami a dohányzóasztalon volt, a kanapé előtt. Le feküdtem a kanapéra, puha volt, de nem olyan puha mint az ágyam a villában, így vissza gondolva már nem tudnék olyan puha ágyban aludni. Elfújtam a gyertyát és lecsuktam a szemem.

*********

Már 6 hónap eltelt amióta ide költöztünk, már hozzá szoktam, iskolába járok, nem kellet vissza maradnom egy évet, 4.-es vagyok mint a többi velem egy korú, a tanárok nem szívelnek, barátaim nem nagyon lettek. Kerül mindenki, amit nem csodálok. Van aki mesél anyáról, hisz régen itt éltem velük.
Apa nem dolgozik, abból a pénzből fizetünk mindent amit a táskájában hozott, nem elég egy jobb házat venni, de elég arra, hogy vehessünk ennivalót, ruhát, számlákat befizetni.

A napjaim monotonok, megyek suliba, haza megyek, tanulok, főzök, fürdök és megyek aludni.
Apa egész nap a kanapén fekszik, vagy sörözik, vett egy tv-t azt szokta nézni és közben sört iszik és cigizik. Már én alszok a szobában, hisz nem megy be a kanapéról, fürdeni is ritkán megy.
Kicsit megértem hisz mindent elvesztett amit eddig építgetett, nem kevés pénzt vesztett el.
De akkor se kéne így elhanyagolnia magát, valószínűleg már feladta, csak fél öngyilkos lenni.

***********

Újabb 8 hónap telt el, újra kezdődött a suli, a nyáron japánt tanultam, hisz nem felejtettem el azt amit anyának ígértem. Be akartam neki tartani. Apa egyre furább volt, egyre többet ivott, néha későn jött haza, de nem a munka miatt.
Egy nap suli után haza jöttem és a földön feküdt, azt hittem elájult vagy valami, de fent volt.
Gyorsan segítettem neki felmászni a kanapéra, de mivel nehéz volt elejtettem és be verte a fejét a padlóba egy kicsit, majd gyorsan felállt és ha a ki képzéseket nem nézzük bele, akkor életemben először ütöttek meg. Attól a naptól kezdve, majdnem mindennap megvert.