"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

77

Másnap volt. Levittek Izukuhoz. Vittél neki reggelit. Fent volt már ő is, több seb volt rajta. Oda mentél hozzá.

-Ki tette ezt veled?-Megfogtad a pálcikával a rizst és a szájához emelted.

-Tomura.- Megette a rizst.

Megszorítottad a pálcikákat. -Dabi..- A fiú felé néztél.- Vegyük le a láncokat... kérlek.

-Nem lehet.

-Miért?!

-Mert megszökhetne.

Ökölbeszorítottad a kezeid.- De...

-Igyekezz és etesd meg.- Összefonta maga előtt a kezeit.- Van jobb dolgom is mint itt lenni.

Elkezdted etetni Izukut.- Sajnálom.. ígérem megmentelek.- Suttogtad.

-A lényeg, hogy te jól vagy. És nem vagy gonosz.- Elmosolyodott. Egy kis szósz volt az arcán.

Letörölted az arcáról a szaftot. Dabi felrángatott a szobádba. Egész végig ott feküdtél. Már 7 óra volt. Ahogy ránéztél a faliórára egy remek ötleted támadt, de nem most fogod megvalósítani. Majd este amikor mindenki alszik.

Majdnem elaludtál amikor valami zajt hallottál. Nagyon hangos volt. Mintha berobbantották volna a falat. Felálltál. Hallottad, hogy szaladnak a folyosón és kiabálnak. Rátetted a füled az ajtóra, hogy jobban halld.

-Itt vannak!

-Kapjátok el őket!

-Igyekezzetek.

Elhajoltál az ajtótól.~Kik vannak itt?~
Lekaptad az órát, kivetted a hosszabb mutatót, elkezdted az ajtózárát piszkálni vele. Hallottál egy reccsenést, kihúztad a műanyagot. Beletört az ajtóba. Neki döntötted a fejed az ajtónak. Sóhajtottál egy nagyot, nem tudsz megszökni.

Kattant a zár. Elhátráltál az ajtótól. Dabi jött be, elkapta a karod és elkezdett húzni.

-Mi történt? - Próbáltál nem sétálni, de erősebb nálad.

- Elkell mennünk.

Kérdezgetted még, de semmit se mondott. Csak húzott magaután. Az udvar felé mentetek. Mindenki szaladgált körülöttetek. Hallottál egy nagy robbanást. Megálltál, Dabi is megállt. Rengeteg robbanást hallottál.

-Bárhol felismerem ezeket a robbanásokat.- Könnybe lábadtak a szemeid. Elakartál kezdeni szaladni, de Dabi húzott magaután.

Kapaszkodtál a falba, függönybe. Mindenbe amihez csak hozzátudtál érni. Dabit is megütötted, de visszaütött.

-Nyugodj már le!- Rád morgott.

-Itt van Kacchan..- Suttogtad magad elé.- SEGÍTSÉG!- Torkod szakadtából üvöltötted.- SEGÍTSÉG!- Megállás nélkül ordítottad.

Dabi befogta a szád, de az ujjára haraptál. Egyfolytában azt az egy szót kiabáltad. Megkapaszkodtál egy szekrényben. Dabi húzott a szekrény is elmozdult. Robbantottak egyet, ez már nagyon közel volt.

Teljesen ledermedtél az örömtől amikor megláttad Katsukit a folyosó másik végén.

Könnybe lábadtak a szemeid.- KACCHAN!- Elmosolyodtál.

Bakugo elkezdett felétek száguldozni. Dabi belerúgott a gyomrodba és felkapott a hátára. Bakugo felé engedte a lángjait, de Katsuki kikerülte. Dabi elkezdett szaladni veled.

Ütötted a hátát. Az erőddel dobáltál hozzá tárgyakat. Meg se kottyant neki. Bakugo ott volt előtted, nyújtotta a kezét. Te is kinyújtottad amennyire csak tudtad. Bakugo elkapta a kezed és elkezdett húzni a másik irányba. Dabi megállt. Leestél a válláról. Katsuki a kezeidet, Dabi a lábaidat húzta.