"SOSE LESZ BELŐLED HŐS"

74

Minden fekete lett. Átértetek a feketeportálon, egy szobában voltatok. Csak egy asztal volt ott és pár szék. Még mindig nem tudtál mozogni. Leültettek a székbe, tudtál mozogni. Felugrottál, arcon vágtad Emmát, oldalra sétált. Dabi ment feléd, belerúgtál a hasába. Összeesett, kicsit hátra szaladtál. Felemelted az asztalt és hozzájuk vágtad. Shigarakira és Togára esett. Lerúgták magukról az asztalt. Megfordultál, lenyomtad a kilincset. Nyitva volt. Ki akartál menni, de valaki fejbe vágott valamivel. Összeestél, minden elsötétült.

Kinyitottad a szemeid. Nagyon fájt a fejed, egy székhez voltál kötözve. Tudtál mozogni, jobban szétnéztél. Egy másik szobában voltál, nem volt valami sok tárgy. Egy matrac volt, egy párna és takaró. Két ajtó volt, egy ablak amin rácsok vannak. Elkezdtél mozgolódni, felborultál a székkel. Kisidő múlva kattant a zár azon az ajtón amivel szemben ültél. Kinyílt az ajtó. Dabi lépett be és Shigaraki. Dabi ott maradt az ajtóban.

Shigaraki felállított a székkel.- Egy ideig itt leszel. - Szétnézett.- Ha csatlakozol akkor szebb szobád lesz.

-Nem fogok csatlakozni.

-Majd meggondolod magad.- Megfordult, kisétált a szobából.

Dabi oda sétált eléd.- Ha nem fogsz csatlakozni megfog ölni.

Oldalra néztél.- Akkor meghalok.

-[Név].- Megfogta az arcod és feljebb emelte, farkasszemet néztél vele.- Nem fognak megtalálni, addig nem ameddig mi nem úgy akarjuk. -Elengedte az arcod.- Megértem ha nem akarsz "gonosz" lenni.- Oda sétált az ajtóhoz.- De azért gondold át.- Kiment és bezárta az ajtót.

Oldalra néztél, nem volt dohos a szoba. Az ablak se volt kicsi. Elég jól bevilágította a szobát. A matrac és az ágynemű is tiszta volt. Elkezdtél mozgolódni. Megint hátra dőltél. Fájt a kezednek, nem tőrt el a szék. Megpróbáltál felállni, de nem nagyon ment. Elfáradtál. Becsuktad a szemeid, a sírás határán voltál.

Kinyílt az ajtó, oda kaptad a fejed. Az apád volt.- Na, veled meg mi történt? - Felállított. Ki vett egy kést a zsebéből. Elvágta a köteleket. Nem tudtál mozdulni.- Na akkor beszélgessünk. -Elvette a széket és ráült.- Nem tudom mi neked a rossz, de ez csak felfogás kérdése. - A földön feküdtél.- Miért nem leszel velünk? Velem. - Alig hitted el amit mond.- Apa és lánya újra együtt.- Ha tudnál nevetni akkor most hangosan felkacagtál volna, még hogy együtt.- Tudom tettem rossz dolgokat. De megbántam.

Újra tudtál mozogni, felültél.- Ha megbántad akkor engedj el. Hadd menjek haza.

-Most már ez az otthonod.

-Sose lesz ez az otthonom.

-Ha az oldalunkon lennél még erősebbek lennénk. Gondolj csak bele.

-Nem értettem soha, hogy valaki miért ennyire hataloméhes.

-Együtt lehetnénk, mint egy család.

-Család? Ugyan már. -Elkacagtad magad. - Még a nevedet se tudom, még hogy család. Azt se tudod mit jelent, de ne aggódj én se. - Oldalra néztél.

-Nem tudod a nevem?- Elkacagta magát.

- Sose mondtad.

-Deren.

-Deren?- Kérdeztél vissza.- Azt hittem valami régiesebb neved van. Bob, Joe vagy valami ilyesmi.

-Hát, nem.- Felállt.- Gondold át hogy csatlakozol-e, nem bánnád meg. Benned is van sötétség. Mindenkiben van csak valakikben több. - Oda ment az ajtóhoz.- Tudom, hogy benned is több van, hisz a múltad nem valami fényes.- Elmosolyodott, nem bírtál mozdulni. Ki ment az ajtón.