Needed Me /Jikook ff./

42. rész

Jimin szemszöge. 

A félelem végig cikázik a testemben és egyszerűen képtelen vagyok leplezni ezt az érzést. A tekintetem felváltva jár a fegyver, és Kwon jeges tekintete között, miközben azon gondolkozom hogyan is menekülhetnék meg ebből a helyzetből. Bár lehet hogy kósza ábránd csak, hogy erre egyáltalán van lehetőségem. Hiszen eddig abban bíztunk, hogy Kwon soha nem ölne meg engem, de ahogy most itt áll velem szemben, képtelen vagyok ezt biztosra állítani. Mivel lennék én több neki, mint BamBam volt? Vagy mint a testvére? Jiyongnak az emberi életek mit sem számítanak, és hiába minden érzése felém, ez alól én sem vagyok kivétel. 

- Miért kell neked megnehezítened a dolgainkat, ha? - kérdezi Kwon miközben kissé oldalra billenti a fejét, ami nagyon kényelmetlenül hat rám, ezért lassacskán hátrébb mászom a földön, egészen addig, amíg az üvegfal meg nem állít. Jiyongot elönti az a beteges elégtétel a reakcióim miatt és lekezelő vigyora visszaköltözik az arcára. Ismét közelebb lépked hozzám, miközben fegyverét szórakozottan lengeti, mintha semmiség lenne az a gyilkos eszköz a kezében. - Elmondom mi lesz, rendben szivi?

Ügyet sem vetek rá, csak idegesen járatom a tekintetem körbe-körbe a fullasztó helységben, hogy valamilyen menekülési útvonalat találhassak magamnak, vagy bármit amivel esetleg időt nyerhetek. Sajnos itt már nincsenek kamerák, ami egyszerre tölt el szomorúsággal és örömmel is. Előbbivel azért mert egyre inkább csökkeni látszanak az esélyeim, míg utóbbit azért, mert ha Kwon esetleg megölne legalább Jungkook és a többiek nem láthatják ezt. Ekkor jut eszembe az is, hogy hallani viszont hallhatják a kis mikrofonom miatt, így amíg feljebb kúszok hogy ne a földön feküdjek, hanem az ablaknak döntsem a hátam, a kezeimet az ölembe veszem, és észrevétlenül letakarom a mikrofonom, hogy semmit ne hallhassanak többé. Bár furcsán nagy a hallgatásuk a fülemben is, de talán csak nem tudnak mit mondani erre a helyzetre, zavarni pedig nem akarnak, hogy koncentrálni tudjak. 

- Most szépen hazamegyünk, aztán pedig egytől egyig minden kis tervem beváltom, amit lent mondtam neked. És nagyon fogjuk élvezni minden percét ezt garantálhatom neked. - szórakozott hangon mondja mindezt, én pedig egy pillanatig sem kételkedem, hogy mind be is váltja, ha lehetősége lesz rá. Magam miatt már annyira nem is aggódnék, de sajnos lent annyira magamra haragítottam, hogy most már a szeretteimet is kipécézte magának, ezt pedig nem engedhetem.

Összeszorítom a szemeim, hogy visszafogjam a feltörni készülő könnyeim, amit a puszta gondolat okoz, hogy esetleg árthat Jungkooknak és a többieknek, miközben még erősebben takarom a csuklómon ékeskedő kis mandzsettagombóm. 

- Szedjétek össze és tűnjünk el innen mielőbb! - parancsolja az embereinek, akik azonnal mozdulnak felém, én pedig rögvest ijedten felnyitom a szemeim. Felpattanok eddigi helyemről, hogy megküzdjek a szabadságomért, vagy legalább akadályozzam őket kicsit, de esélyem sincsen, mert mindkét oldalamra kerül egy-egy fickó, akik a karomnál fogva megragadnak. Rúgkapálok, de mit sem számít az erőfeszítesem mert olyan erősen fognak le, hogy mozdulni sem tudok. - Négy menjen előre, a többiek mögöttem. Ha bárki szembe jön, lőjjétek le. - utasít mindenkit jeges hangon, míg emberei elhelyezkednek a megadott pozicíóba. Ahogy ez megtörténik, a legelől álló embere hátrapillant az engedélyért hogy indulhatunk, Kwon pedig pontosan előttem állva bólintva adja ezt meg. A férfi visszafordul és kinyitja az ajtót, de ahogy az feltárul, egyből egy nagyobb embertömeg áll velünk szemben, akik időt sem adva a feloldódásra, egyből befelé kezdenek nyomulni, miközben lecsapnak. Kwon emberei megtántorodnak, ahogy ütni kezdik őket,  és az én őreim is eleresztenek, hogy előre nyomulva segítsenek visszaverni az éppen betörni készülőket. 

Ezt kihasználva elmozdulok mögülük és Jungkook tőlem balra elhelyezkedő asztalához sietek. Az öltönyösök, akik minden bizonnyal Siwon emberei, kiméletlenül és iszonyatosan elszántan törnek be, miközben egytől egyig lefegyverzik Kwon embereit. Ahogy egyre beljebb érnek, bennem úgy nő egyre inkább a remény is, hogy szerencsém van és sikerül megmenekülnöm végre eből a szorult helyzetből, pontosan ahogy terveztük. Ennek érdekében igyekszem nem akadályozni őket és biztonságba vonulni, így jobbra, a sarokba húzodok, pont az üvegfal végéhez, ahonnan jól belátok mindent, nem vagyok a harc közelében és nem kerülhetnek a hátam mögé sem. Itt megengedek magamnak egy pillantást lentre, ahol látom hogy a biztonságiak gőz erővel terelik kifelé a vendégeket, akik hömpölygő tömegként hagyják el a bár területét. Már nem marad bennem kétely, hogy Siwon és Jungkook emberei összehangoltan dolgoznak együtt, hogy lehetőleg senki ártatlan ne sérüljön most meg.