Needed Me /Jikook ff./

35. rész

Jungkook szemszöge.

Annak a féregnek a háza messzebb és eldugodtabb helyen van, mint azt én először gondoltam. Moonbyul kérésének megfelelően jó távol parkoltam le, bár szegény lányt így sem nyugtatta meg a tény, hogy egyáltalán oda akarok menni. Próbált lebeszélni, de miután telefonon keresztül rákiabáltam, nem ellenkezett tovább. Rose le is szídott, hogy micsoda seggfej voltam, de ez érdekelt most a legkevésbé, plusz végül Ő is belátta a végén, hogy itt most nagyon is él a mondás miszerint a cél szentesíti az eszközt. Tudom, hogy veszélyes vízekre evezem, és a lány csak figyelmeztetni akart, de jelenleg olyan tettvágy, harag és természetesen szerelem tombol bennem, amit képtelen vagyok visszafogni.

Így végül megadta a címet, ami a főváros legszélén helyezkedett el. Szomszédos házat nagyjából egy kilométerrel arébb láttam csak, ahonnan elkezdődött ez a bekötő út, ami felvezet a házáig. Én ennek a kis útnak a tetején áltam félre a kocsimmal egy kicsit bokrosabb területre húzodva vele. Áldobtam az eszem, hogy fekete kocsit választottam estére, na meg azért is, hogy egyedül jöttem; Rose akart csatlakozni, de sejtettem, hogy nem lesz még búvóhelye sem, így nem kockáztattam. Útközben kiraktam otthon és kértem, hogy értesítse Namjoont és Siwont a tervemről, hogyha baj lenne, Ők tudják hova nyúljanak segítségért.
Most pedig szinte osontam az úton, ami felvezetett a házhoz, és egyszer el is kellett bújnom, mert egy autó nagy tempóban elszáguldott mellettem. Éppen odaérnék a nagy vaskapúhoz, amikor attól alig három méterre a nevem ideges suttogása üti meg a fülem:

- Jungkook! Jungkook!

A hang felé nézek, így meglátom Moonbyult, aki a kerítés mellett végig húzódó tujasor aljában guggolva szólongat. Odasietek hozzá, Ő pedig azonnal egy plédet dob a vaskapu tetejére.

- Mássz át! Az őrők figyelik a kaput és a kerítést, de ez pont holtterület. - magyarázza, nekem meg több sem kell, hogy kérdés nélkül neki lóduljak az akciónak. Kicsit szídom a fejem, hogy át sem öltöztem, de szerencsére így is megoldom. Felkapaszkodom a kerítés tetejére, ami a vastag pléddel van borívta, hogy a csúcsdíszek ne sértsenek fel, majd könnyedén felhúzom magam és ahogy átlendítem a lábam már meg van a neheze és csak leugrom a lány mellé befejezésképpen. Milyen szerencse hogy hagytak kis helyet a tujasor és a kerítés között, mert a bokrokon kicsit nehezebb lett volna átmászni.

- Kövess, elviszlek a hátsó bejárathoz! - mondja Moonbyul, mikor átverekedjük magunkat a növényzetben vájt kis alaguton. - Kwon elment itthonról, valószínűleg vele egy ideig nem lesz gond, de az emberei itt vannak és....- hadarja gyorsan a lány a tájékoztatásomra, de nekem már a mondata elején megakad a koncentrációm.

- Kwon elment?- vágok a szavába, de egy percre sem állunk meg az osonó kocogásban, miközben mindenfelé nézegetünk. Az ház udvara meglepően nagy, és sajnos elég nyitott is,mivel nincs sok növény itt, így bárhonnan megláthatnak minket. Veszélyes helyen vagyunk, így akármennyire is hajt a szerelem, meg kell gondolnom a lépéseimet, hogy ne essen senkinek sem bántódása.

- Igen, egy férfi felhívta és elutazott pár napra. - erősít meg. Az abszurd helyzet ellenére hatalmas vigyor kúszik az arcomra és el sem hiszem hogy ekkora szerencsém van. Még az égiek is azt akarják, hogy ez most sikerüljön.
Odaérünk egy hátsóajtóhoz, amit Moonbyul a zsebéből előhúzott kulcscsomó egyik darabjával gyorsan ki is nyit előttünk, majd beles, hogy tiszta-e a terep és végül gyorsan be is lépünk. Egy kis raktárszerű helységbe érünk, amiben mindenféle szerszám van a falra aggatva, meg vaskós fémszekrények tömkelege, amikben gondolom ugyanez van.

- Figyelj, innentől kicsit könnyebb lesz, de nagyon kell figyelned. Jimin szobájá az emeleten van, a folyosó legvégén, jobbra. A testőreit Kwon oda nem engedi fel, hogy ne láthassak Őt, viszont az ablakát figyelik, szóval oda ne lépj!