Jimin szemszöge.
Hoseok már sokadik fújtatását rendezi le a fülembe, amitől kezdek egyre morcosabb lenni. Én is félek, Ő viszont rettentő módon nem tudja ezt leplezni, amivel még az én összeeszkábált nyugalmamat is erősen ostromolja. Erősen agyalok, hogy kiveszem a fülemből a kis fülest, amin keresztül hallom őket, de akkor Jungkook biztosan idesietne, szóval el is vetem az ötletet. Helyette a számhoz emelem a kis mandzsettagombom, ami egyben az elrejtett mikrofonom is, hogy a többiek otthon mindent halljanak. Namjoon kütyüinek hála igazi beépített ügynöknek érzem magam, és még talán élvezném is, ha nem éppen odamennék ahova tartok.
- Hoseok, lehetne hogy megnyugszol végre vagy legalább hátrébb állsz kicsit, hogy ne halljam ezeket a sóhajokat? Komolyan miattad leszek ideges. - teremtem le a barátomat, és szinte látom magam előtt, ahogy a körmét rágcsálja idegesen, de most mégis mereszt rám egy haragos tekintetet.
- Majd megnyugszom, ha itthon lesz az epersegged. - morogja mérgesen, de a szövege mégis csal egy kis vigyort a képemre. - De mivel jó barát vagyok, hátrébb megyek, nem stresszellek.
- Köszönöm! - rebegem hálásan, majd vissza is eresztem a kezemet az ölembe. Vissza is térnék ezzel a nyugodt összpontosításomra, de ez sajnos kivitelezhetetlen mert érzem, hogy más is akar velem beszélni, ha már így kikecmeregtem a némaságból. Vetek egy pillantást a balomra, mert hosszú percek óta szinte égett az onnan érkező tekintet. - Igen? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mire útitársam elereszt egy zaklatott sóhajt. Már kezd elegem lenni a sóhajokból.
- Csak aggodóm. Nem szeretném, ha bajod esne. - mondja halkan, belőlem meg akaratlanul is kitör egy horkantást. Még hogy nem akarja...Yoongi rám mereszti értetlen szemeit, de az egyik kicsit összehúzotabb a monoklia miatt. Már nem olyan élénk lila, mint amikor szerezte, de azért eléggé látszik, és biztos vagyok benne, hogy fáj is neki, de egy cseppet sem tudom sajnálni. Sőt, csak azt sajnálom, hogy nem tőlem kaphatta, de kárpótol, hogy Jungkook megtette helyettem. Hát igen, Ő nem kimondottan repeset az ötletért, így amikor Yoongi tálalta a tervét, Jungkook teljesen bepörgött rá, és megajándékozta egy istenes jobb horoggal.
- Tartsd meg az aggódásodat magadnak. - morgom neki, majd vissza is fordulok, hogy újra az előttem lévő ülést szugeráljam, ahol Jackson ül. Jungkook ragaszkodott hozzá, hogy legalább egy embere legyen végig mellettem, Siwonék pedig egyetértettek, mert gyanús is lenne, ha mindenféle védelem nélkül engedett volna ki a házból. A volán mögött pedig Taehyung ült, és így négyen robogtunk a Golden Pleasure felé.
Hogy miért pont oda? Mert Jungkook területe, viszont kellően nyilvános, hogy Jiyong úgy érezze könnyű préda vagyok. Miután sikerült szétválasztani Yoongit és Jungkookot, és én is elmondtam a véleményem, kis rágódás után mindenki belátta, hogy ez az egyetlen járható út. Ki kellett jönnöm a házból, mert ha Kwon akart volna végső elkeseredésében bejönni, akkor abból sokkal nagyobb baj lett volna. Akkor lefixáltuk nagy vonalakban a tervet majd a rákövetkező két napban a részleteket is kidolgoztuk, most pedig itt vagyok. Úton a bárba, hogy kicsalogassuk Kwont a saját erődjéből.
Az út ezután csendesen telik, hála Istennek Yoongi sem próbálkozik már bájcsevejekkel -mint azt a napokban többször is tette-, és az otthon ülök is némaságba burkolóztak. Ez a hallgatás nem is zavar, kivéve egy embertől; Jungkooktól. Hiába tudta Ő is a szíve mélyén, hogy ez az egyetlen lehetőség, egyáltalán nem támogatta a tervet. Igyekezett mindenben kiszúrni a hibát, amit aztán megtámadhatott, hogy miért totál alkalmatlan ez az ötlet, de nem járt sikerrel. Az utóbbi napokban feszült is lett, de ennek ellenére egy tapotat sem mozdult mellőlem. Aggódását egy kicsit sem tudta leplezni, viszont egyáltalán nem bántam mert megmelengette a szívem, hogy így érez velem kapcsolatban. Hogy igazán számít neki az épségem. Az egyetlen ami aggasztott, hogy képtelen voltam megnyugtatni Őt, és féltem hogy valami meggondolatlant tesz. Ezért is kértem Namjoont és Siwont hatszemközt, hogy Jungkookot úgy tervezzék bele ebbe az egészbe, hogy a közelébe se legyen a bárnak, ahogy Hoseok sem.
YOU ARE READING
Needed Me /Jikook ff./
Fanfiction"Tudom, utálod bevallani, de Baby, szükséged volt rám." Egy találkozás egy idegennel sok mindent magában hordozhat. Park Jimin életében ez az ismeretlen hozta el a várt változást a jó és a rossz értelemben egyaránt. / Jikook