Needed Me /Jikook ff./

28. rész

Jungkook szemszöge. 

- Totál nem vagy normális! - csóválja a fejét Nam neheztelően, míg leteszi a kiürült whiskys poharát az előttünk lévő kis asztalra az enyém mellé és újra tölti azokat. - Minek hagytad, hogy hergeljen? 

- Nem állhattam, hogy olyanokat mondjon Jiminre! - csattanok fel én is, de nem emelem meg a hangom, csak bosszús vagyok. Haragszom magamra, hogy hagytam, hogy elkattanjon az agyam pedig a szőkeségemnek szüksége lett volna a támogatásomra. Már tudom, hogy Yoongi direkt ármánykodott, de már késő volt ezen keseregni. Miután kipenderítettek a kórházból rögtön a legjobb barátomhoz siettem, aki látva zaklatott énem, azonnal megvendégelt a kedvenc bárunkban egy italra, amiből aztán több is lett, mert képtelen voltam megnyugodni. Pláne, amikor elmeséltem micsoda barom voltam. 

- Most már mindegy, de ezt akkor is meg kell oldani. Hoseokot biztosan miattad kapta el az a seggfej bosszúból, szóval határozottan veszélyesebb, mint gondoltuk. - állapítja meg Namjoon, amivel nagyot bólintva értek egyet. Ahogy Yoongi sejtelmesen elejtette a válaszát Jiminnek, én is tudtam, hogy ki áll a támadás mögött, mindenkivel ellentétben viszont az okról is volt tudomásom. Ugyan nem tudom még, hogy mi Kwon szerepe ebben az egész zsarolós mizériéban, abban biztos voltam, hogy ez egyértelmű üzenet volt nekem, és bár nagyon sajnáltam Hoseokot, örültem neki, hogy nem Jimint találta meg üzenőfalnak ez a mocsok. Bár ez talán csak annak köszönhető, hogy a találkánk után egyből érte mentem és aztán végig velem volt. 

- Az a baj, hogy semmi bizonyítékom nincs ellene. A csávó patyolat, mert Mr. Choi biztosan szólt volna, ha talál bármi gyanúsat, amikor Seonghwa után nyomozott. - sóhajtok fáradtan. Nyilván az önbíráskodás ideig-óráig megoldás, de ezzel nem mentem meg Jimint. A rendőrség pedig attól nem kezd el nyomozni mert én vádaskodom. Sajnos ehhez nem elég egy vaskos pénztárca, ide kell egy ütőkártya. Nam is hasonlóan a gondolataiba merül, míg Ő is hátradől a barna bőrfotelben. 

- Esetleg Yoongi? - szólal fel hirtelen pár perc hallgatás után. Kérdőn vizslatom a felvont szemöldőkeim alól, mert nem értem, hogy jön ide az exem. 

- Mi van vele? 

- Az Ő üzleti partnere Kwon, ráadásul éppen abban a kávézóban, ahol Jimin egyszer volt. Ez nem lehet véletlen, tudnia kell valamit! - köti össze a szálakat Nam nagyon okosan, amit ahogy felfogok az én fejem felett is kigyúlik az a bizonyos kis villanykörte. Hogy a fenébe nem vettem ezt észre? A közeledése Jimin felé, a kávézó, a kis elejtett mondatai... Micsoda barom vagyok! 

- Beszélnem kell vele! - mondom egyből, és előkotrom a telefonom, hogy fel is hívjam azt a görényt, de a barátom a csuklómnál fogva megállít a mozdulatban. 

- Ne legyél meggondolatlan! Yoongi nem tudja, hogy összeraktad a képet, ez pedig ütőkártya a kezedben. 

- Akkor szerinted mit kellene tennem? - kérdezem, míg feloldóm a telefonom, mert látom, hogy nem fogadott hívásom és üzenetem is érkezett. Megnyitva látom is, hogy a szerelmem keresett és tájékoztat arról, hogy Hoseokot hazaengedték és ma este a lakásában lesznek, ne aggódjak és jelentkezzek, amint tudok. A szívemet rögvest elönti a melegség ettől a kis üzenettől, ez pedig megerősít abban, hogy Namjoonra hallgassak. Okosnak kell lennem most Jimin érdekében. 

- Hívd el egy találkozóra holnap, és szembesítsd! Mivel nem fog rá számítani biztosan elszólja magát. - tanácsolja Nam, én pedig bólintok, hogy egyetértek, míg fejben már a tervet készítem elő. Kikeresem a névjegyzékből a régen megnyitott kontaktot, és bepötyögök neki egy rövid üzentet.

Én: Találkozzunk holnap reggel 7:30-kor az irodámban. 

Azért kértem ilyen korai időpontra, mert biztos voltam benne, hogy mire Jimin nyolcra megérkezik, már lezavarjuk ezt az egészet, és ha szerencsém lesz, akkor remek hírekkel szolgálhatok a szépségem számára. Meglepődök azért, amikor Yoongi szinte azonnal egy "Rendben." üzenettel elfogadja a meghívásom, de talán szeretne még támadni ezért nem is sejti én mit tervezek.