Needed Me /Jikook ff./

24. rész

Jungkook szemszöge. 

- Nem gondolod, hogy előtte oda kellett volna telefonálnunk? - kérdezi Namjoon felém fordulva az autóban, miközben én a hétfő reggeli fővárosi forgalomban igyekszem a lehető leggyorsabban az úti célunk felé. A kirándulásunk maradék egy napja egy szempillantás alatt eltelt, főleg hogy a hétvégi események fényében csak arra tudtam gondolni, hogy mielőbb információkhoz kell jutnom, hogy segíthessem a szőkeségem. Így a nyugis, boldog vasárnap ellenére én gondolatban már tűkön ülltem a nyomozás miatt. 

- Nem. De egyébként sem tudtam volna, mert Jimin végig velem volt és nem akartam, hogy véletlenül meghalljon és lebuktassam magam idő előtt. - magyarázom komoly hangon, miközben beveszem az utolsó kanyart, ami elvezet minket ahhoz a bizonyos étteremhez. 

- Már nálad lakik? - hanglejtése nagyon könnyed, sőt szinte szórakozott, így egy pillantra felé pillantok és meg is látom nagy vigyorát, ami az én arcomra is mosolyt csal. - Szóval igen. 

- Nem mondtuk ki, de az utóbbi időben végig nálam voltunk. - magyarázom nyugodt hangon, de közben el is önt a boldogság az emlékek hatására, amit az együtt lakásunk alatt szereztem a szőkeségemmel. Imádtam vele ébredeni és lefeküdni, ahogy a közös délutáni programjainkat is, vagy amikor csak egymás mellett foglalkoztunk a saját dolgokunkkal. Szerettem, hogy házias volt, és gyakorlatilag Ő gondoskodott rólam, még főzés terén is, amit a szakácsnőm igazán értékelt, mert végre egy kis szabadságot is megejhetett, tudván, hogy nem hallok éhen a távollétében. Minden közösen töltött nappal egyre inkább magam mellett akartam Őt tudni, és úgy éreztem, Ő is szeret velem lenni, ez pedig mérhetetlen boldogsággal töltött el. Egyszerűen egy szokatlan érzés jár át attól, ha mellettem van, ha csak beszél, ha nézhetem őt vagy megérinthetem. Egyik alkalmi partneremnél sem éreztem még hasonlót sem, csak utoljára Jennienél tapasztaltam ezt, ami nagyon is megrémisztett. Az a szerelem akkor majdnem felemésztett,  ezzel szemben viszont Jimintől csak jót kapok és csupa új élményt és mindez tisztán kölcsönös közöttünk. Szinte egy lapon sem lehet említeni a kettőt, mégis annyira hasonló az érzés, hogy megijeszt, mit is várhatok.

- És, hogy sikerült egyedül hagynod? - tér át másik témára Namjoon, miközben én beirányzom az autót az étterem parkolójába, hogy egy helyet keressek magunknak. 

- Elhavaztam munkával és azt mondtam el kell ugranom egy tárgyalásra. - felelem egyszerűen, majd le is állítom az autót ezzel egyidőben, amikor a tökéletes helyre benavigálom a kocsim.  Berekesztjük a beszélgetést és mindketten kipattanunk, hogy célirányosan meginduljunk. Kicsit izgulok, hogy mire számíthatok, de igyekszem legyőzni az idegességem, hogy esetlegesen ez is egy zsákutca lesz és inkább pozitív gondolatokkal próbálom megtömni a fejem. Szükségem van valamilyen kapaszkodóra ebben az ügyben, emberünk főnöke pedig határozottan jó kiindulópontnak tűnik, így megacélozom az elhatározásomat, hogy mielőbb szóra bírjam Őt. 

Ahogy belépünk, megdöbbenve tapasztalom, hogy a hely stílusa erősen megváltozott, mióta utoljára Yoongival itt jártam. Az egész összhatás sokkal kifinomultabbnak tűnik, mégis van egy barátságos kisugárzása, ami tükrözi is a hajdani Yoongi személyiségét. Azét, akit akkor annyira kedveltem, hogy megakartam próbálni vele komolyabban is a dolgokat. 

- Segíthetek valamiben Uraim? - jelenik meg előttünk egy csillogó szemű pincérnő, akinek most nagyon is hálás vagyok, mert érkezésével visszarántott a feltörni készülő gondolataim közül, amikre soha többet nem akarok visszatérni. 

- Kwon Jiyonghoz jöttünk. Bent van? - kérdezem, amire a hölgy meglepődik, mintha nem erre a válaszra számított volna.     

- Természetesen. Megkérdezhetem milyen ügyben keresik?