Needed Me /Jikook ff./

2. rész

- Váoh. - nyögi ki Hoseok végül, mire én hitetlenkedve felé fordítom a fejem, hisz nem hiszem el, amit hallok. Ilyen izgi sztorit mesélek és csak egy szót kapok? 

- Váoh? Komolyan ennyi a reakciód? - kérdezem meg tőle az aggályaim, mire a barátom ültébe vágja magát az ágyon, ahol eddig egymás mellett feküdtünk és meséltem neki a randin történteket. Tegnap, miután hazakísért rohannia is kellett haza, így a mai napra halasztottuk a beszámolómat, amit nem is igazán bántam mert így legalább volt időm nekem is feldolgozni mik történtek velem. Mert hát volt mit megemésztenem. 

- Hát.... igen. - nyögi végül és a döbbenet után, hitetlenkedve néz rám. - Komolyan nem értem, hogy tudtad lekoptatni a srácot. Egy főnyeremény. 

- Az volt, leszámítva a tényt, hogy egy igen könnyen felcsíphető lotyónak nézett. - világítok rá a problémámra, miközben én is mellé ülők és a vállára hajtom a fejem, egy szomorú sóhaj kíséretében. - Pedig ha láttad volna közelről. - áradozok a szemeimet lehunyva, elmémbe pedig azonnal bekúszik az idegen kívánnivaló mivoltja. - Miért kellett egy seggfejnek lennie? - kérdezem ajkaimat lebiggyesztve. Tényleg igazán nincs szerencsém az életben. Ha két dolog klappol is, a harmadik biztosan a lehető leglehetetlenebb módon siklik ki az életemben. De hát már igazán megszokhattam volna a 23 évem alatt. 

- Technikailag egyébként nem is bántott meg, nem? - elmélkedik Hoseok hangosan, mire én kérdőn felhúzom az egyik szemöldököm, persze ezt ő nem látja, így hangot is adok a gondolataimnak. 

- Mire gondolsz? 

- Hát, amit csinálsz az végül is nem fedi le ezt a kategóriát? - kérdezi óvatosan, hangjából pedig érzem, hogy nem szeretne megbántani, de én azért hitetlenkedve elkapom a fejem és a térdeimre támaszkodva szembefordulok vele.

- Jung Hoseok! - fenyegetően rámutatok a mutatóujjammal, amire azonnal megszeppenten pillog vissza rám. - Én nem vagyok lotyó! Igen, táncolok egy bárban és igyekszem felcsípni egy pénzes pasast, de kikérem magamnak, szigorú szabályaim vannak! Nem csak a formás fenekemmel szeretném bebiztosítani magam!

- Ne haragudj Jiminie, nem akartalak megbántani. - mormogja Hoseok bűnbánóan, így eleresztek egy félszeg mosolyt, amit ő is viszonoz. - Csak még mindig nem egészen tiszta nekem ez, amit csinálsz. Vagy hogy mit is akarsz. 

- Tudom, de bízz bennem, oké? - megsimogatom az arcélét a hüvelyujjammal és bátorítóan rámosolygok, így bólint válaszképpen. - Nem csinálok semmi marhaságot, ne aggódj. 

- Oh igen, pontosan úgy ismerlek Park Jimin, mint akit elkerül a baj. - nevet Hoseok, és nem tudom megállni egy vállrándítás után én is röhögni kezdek a saját kis nyomoromon. Hisz igaza volt. Az én életem sosem volt unalmas. 

---

- Áh, megérkeztél Jiminie? - kérdezi Nala, ahogy már a smink asztala előtt szépíti magát. Mosolyogva bólintok, majd levetem magam a mellette lévő székre és egyből öltözni is kezdek.  - Késtél ám. 

- Tudom, de dolgom volt. - mormolom bűnbánóan, és egy egy szívdöglesztő vigyort küldök felé, hogy megnyugtassam, pedig tudom, hogy így is teljesen időben érkeztem. - De legalább már csak át kell vennem a szerkóm és mehetünk is. - mondom, miközben már a fehér, egészen áttetsző ingemet gombolom be. Nala, aki a munkatársam itt a bárban, nem is palástolva tettét, elégedetten végig mér és rám kacsint. 

- Azt látom, Drágám. Ma nagy show lesz, ugye tudod? - vált hirtelen témát, és a hátam mögé lép, hogy letűrje a gallérom, még én a feszes bőrnadrágomat is begombolom és ingem alját betűröm. Egyszerű szerelés, de kényelmes és pont ott emel ki ahol kell, így a sikerem garantált. Tesztelve van.