Needed Me /Jikook ff./

9. rész

- Nem gondoltam, hogy itt fogunk újra találkozni. - mondta, ahogy megállt azon a lépcsőfokon, melyen bevártam őt. Ő is viszonylag laza stílusba, fekete farmernadrágba és ugyanilyen színű ingbe öltözött, melyen apró kis fehér motívumok voltak. Arra tippeltem, hogy bár Jungkook nem mondta, ez a kényelmes, de elegáns lehetett a dresscode az eseményre. 

- Hát én sem.- mosolyodtam el zavartan, mert a fejemben inkább az a válasz jelent meg, hogy nem is gondoltam, hogy valaha fogunk még találkozni. Bár mentségemre szóljon a kissé negatív felvetés miatt, hogy ma reggelig azt sem gondoltam volna, hogy Jungkookkal fogok még beszélni a kötelezőn kívül. Úgy tűnt gyorsan változnak körülöttem a emberi kapcsolataim az utóbbi időben. 

- Minden rendben már? - kérdezte hirtelen, amire tőlem csak értetlen pillantást kapott válasznak, ugyanis fogalmam sem volt mire célozhat. - A múltkori miatt. - magyarázza, mire azonnal megvilágosodok és eszembe jut az este, amikor először találkoztunk. Valamint az is, hogy bár megkért én nem jeleztem neki semmilyen formában, amikor hazaértem. 

- Áh, igen. Ne haragudj, hogy nem üzentem. - szabadkozom, miközben zavartan a tarkómra simítottam a kezem, ő viszont csak kuncogott a reakciómon, mint akit látszólag nem bántott meg a dolog. 

- Semmi gond, kicsit számítottam rá.- vallja be, amitől ha lehet még kellemetlenebbül érzem magam. - Viszont nem válaszoltál. Minden rendben már veled? 

- Már miért ne lenne rendben? -  Jungkookra kapom a tekintetem, aki a lépcső tetejéről néz ránk eléggé mérges tekintettel, miközben helyettem reagált a kérdésre. Zsebre vágta a kezeit, s szinte perzselt ahogy nézett, de fogadni mertem volna, hogy ezt a reakciót elsősorban a másik szőkének szánja, és nem nekem. 

- Áh, Jeon, tudhattam volna, hogy te rabolod megint az idejét. - szólalt fel Yoongi szórakozott hangon, amire ha lehetséges a fekete hajú csak még jobban bedurrant. Kezdett deja vu érzésem lenni, ahogy megint marakodni kezdtek, és meg is fogadtam magamban, hogy amint olyan lesz a helyzet kifaggatom Jungkookot, hogy mégis milyen kapcsolatban állnak egymással. 

- Igazából erről szó sincs, Jungkook a főnököm, és most is éppen dolgozok. - Yoongi szemeibe nézek, miközben megpróbálok egy édes mosolyt varázsolni magamra, hogy mentsem ezt az egyre csak feszültebb hangulatot. Úgy tűnik ismét bevállik, Yoongi ugyanis elkapja gúnyos  tekintetét a másikról és rám koncentrál egy sokkal barátságosabb ábrázattal. - És egyébként minden rendben, köszönöm. - teszem hozzá, és ezt most őszintén így is gondoltam. Idegen volt számomra, mégis látszólag aggódott értem, arról nem is beszélve, hogy meg lett volna a lehetősége, hogy kihasználja a helyzetem,Ő mégsem tette. Ezért pedig tényleg hálás voltam neki. 

- Örülök, hogy ezt hal...

- Egyébként a párom is, szóval jó lenne, a nem dugnád meg éppen a szemeddel. - Yoongit Jungkook mérges hangja teszi ismét némává, én pedig hitetlenül fordulok felé a szavai hallattán. Ha szemmel ölni lehetne, Jungkook már legalább ötször esett volna át igen fájdalmas haláltúsán, de szerencséjére ilyen nincs. Ő is idegesen pillant rám, mintha engem is leszidna, amiért beszélek egyáltalán Yoongival, de ez engem csak még inkább felpaprikáz. Szívem szerint ügyet sem vetve a sok emberre körülöttünk rávetném magam, és addig verném a fejét, még észhez nem tér. 

- Oha, már a párod is? - a szőke hangja hitetlenkedve csendül fel kis hatásszünet után, de őszintén meg sem vagyok lepve, hogy ezt nem kajálta be. Szeretném magam arcon csapni, amiért elfogadtam ezt az állást, de előtte mindenképpen Jungkookot, amiért látszólag több ész szorult a az alsófelébe, mint a fejébe. Komolyan, Yoongi valami exe, vagy ősriválisa hogy ennyire megy köztük ez a farok méregetés?