Needed Me /Jikook ff./

16. rész

Újra az ajkaimra tapad, de ezúttal a nyelve játéka sokkal érzékibb, én pedig szinte elolvadok, ahogy két keze közé fogja az arcom közben. Közelebb lépek hozzá, és szinte teljesen a testéhez simulok, így érzem meg azt is, hogy kettőnk közül igazából eddig csak én vagyok majdnem meztelen. Elégedetlenül morranok bele a csókunkba, hogy hangot adjak a nemtetszésemnek, miközben a kezeimmel máris az ingjét próbálom feltűrni, hogy mielőbb engedhessek a vágyamnak és tökéletes kockáira simíthassam az ujjaim.  

Jungkook ezt érzékelve elválik tőlem, és hátrébb húzódik, míg én sóvárgova nézek az előző csókolózásunktól vöröslő, és nyálunktól nedves ajkaira, melyeket falni akarok egészen addig, míg át nem tér vele a testem egy másik pontjára. Azt akarom, hogy kényeztessen, és hogy én is viszonozhassam minden érintését, okozza azt bármivel is. Tudja, hogy akarom, és mégis megáll, s bár egy pillantra azt hiszem csak szuszan egyet, de mikor már majdnem kartávolságot tart tőlem, már nem tudom leplezni a csalódottságom. 

- Mi a gond, Jungkook? - az előző csókcsatától én még kissé pihegek, így a hangom sem túl biztos, de ezzel cseppet sem tudok foglalkozni. Aggaszt a hirtelen váltása, és az arcára kiüllő ismeretlen érzéskavalkád, amit nem tudok megfejteni. 

Mi történhetett? Az előbb még hevesen kapott utánam, most meg mintha nem is akarna engem. Talán a válaszom zavarta meg? De akkor miért csókolt utána ilyen hevesen? Ennek semmi értelme. 

Jungkook nagyot sóhajt, és egy pillantra a szemeit is lehunyja, miközben jobb kezét elemeli a derekamról, és az arcomra helyezi azt. Ha nem lennék ennyire megilletődve, bizonyára belebújnék az érintésébe, így viszont csak még inkább kételkedésre sarkal. Ez a kis gesztus most bizonytalanná tesz, mintha azt sugallná, hogy nem tudja mit kellene tennie. 

- Nem tudom. Valahogy nem tudlak helyretenni a fejemben. - hüvelykujjával végig simít az orcámon, majd lefelé halad, végig az arcélemen. Értetlenül meredek rá, de nem akarok a szavába vágni, bár jelenleg úgy érzem, hogy nem is lennék képes szavakat formálni. - Piszkosul akarlak téged, de közben túl sok a kérdésem feléd. Pláne most, hogy tudom, te akarsz engem. - ismét közelebb húz magához, én pedig készségesen, szinte magamon kívül lépek hozzá, hogy összesimuljunk. Ahogy testének melege ismét elér, egy kicsit lenyugszik háborgó bensőm, de továbbra sem tudom elengedni teljesen az imént keletkezett negatív gondolataim. - Úgy érzem tele vagy titkokkal, és érzésekkel, amikről senki nem tud. Kiismerthetetlennek tűnsz. 

Ledöbbenek, és egy kicsit talán szégyenlem is magam, pedig igazán nem is tudom miért érzem ezt. Hisz, miért kellene azért rosszul érzéseimnek lennie, mert nem tárulkozom ki azonnal egy, kvázi idegen felé a legféltettebb titkaimmal is? Teljesen logikusan cselekedtem, pláne, hogy alapból is ilyen volt a személyiségem; eltársalgok én akárkivel, könnyedén flörtbe bonyolódok egy ismeretlennel is, de a titkaim már más lapra tartoztak. Azt csak arra érdemeseknek tárom fel, amit eddig csak Hoseoknak sikerült elérni és meg is tartani. 

Talán Jungkook méltó lenne? És nekem megérné Őt közel engednem? 

Mégha nem is akarja, látom, hogy bántja Őt, hogy nem ismer. A vágy egy dolog, ahogy az is, hogy volt már köztünk szexuális kapcsolat, de az alap dolgokon kívül mit tud rólam? És én mit tudok róla? Pedig pontosan ezt akartam, mégis kissé megingok, hogy ezt így hallom. Nem taszít el, hanem megakar engem ismerni. Olyan nagy baj lenne hát, ha engedném ezt? 

Hisz tényleg akarom Őt. És így azt is, hogy megismerjem Jeon Jungkookot, tartogasson nekem bármit is. Szeretném, ha megosztaná velem minden érzését, az eddig rejtett gondolataid, s mindent, amit nyújthat számomra. Minek halasztanám ezt el, ha valahol mélyen már úgyis tisztában vagyok vele, hogy kiérdemelt egy helyet magának?