Needed Me /Jikook ff./

7. rész

A hét további része zavartalanul telt szerencsére minden téren. Az új, búsásan fizető munkahelyem miatt kénytelen voltam felmondani a Riseban, mivel a kettő helyen egyszerre megjelenni nem tudtam, és nyilvánvalóan inkább a jobban jövedelmező mellett tettem le a voksom. A főnököm sajnálta a távozásom, és az utolsó fizetésem mellett adott egy kis pluszot is, azzal az ígérettel, hogy szívesen várnak vissza bármikor, ha meggondolnám magam. Így már csak a kávézó maradt, amolyan normális állásnak, amit biztos, ami biztos alapon egyenőre nem rúgtam fel, mivel nem tudtam, hogy a Namjoonnál tett interjúm milyen eredménnyel is zárul.
A Goldenben is minden akadálymentesen történt. Jungkookot az incidensünk óta nem láttam egyszer sem, csupán csak Jackson jelenléte emlékeztetett rá, hogy történt köztünk egy megállapodás. Már én is túltettem magamat az egészen, és nem mardostak rossz gondolatok azért ami történt, vagy majdnem megtörtént. Sem olyan szempontból, hogy majdnem beadtam a derekam neki, sem olyanból, hogy a szívemre vettem a viselkedését. Bár álszent húzás lett volna tagadnom, hogy egyébként piszkosul vonzódom hozzá, és magát a szexet bizonyára nem bántam volna meg, csupán a személyét és a tényt utána, hogy Ő egyébként egy világi seggfej. Letisztáztam magamban, és elkönyveltem őt annak a szexi, de nagyképű ficsurnak, akinek először is gondoltam, majd a főnöki státuszába emeltem, és így már nem is volt olyan nehéz nem gondolni rá a hétköznapok során. 

Péntek lévén a többiektől megtudtam, hogy viszonylag nagyobb közönségre számíthatunk, és sokkal vegyesebb is a társaság, mint általában, amit úgy kell érteni, hogy nem csak gazdagok, de fiatalabb, kicsit másfajtább szórakozásra vágyók is betérnek ide így a hétvégén. Innen jött az ötlet, hogy engesztelésem egy jeleként -bár azóta naponta milliószor bocsánatot kértem- meghívtam Hoseokot, hogy a fellépésünk után bulizzunk egyet, és természetesen én állom az estéjét. Eleinte visszakozott, de végül meggyőztem azzal, hogy szeretném a többieknek is bemutatni, plusz Seokjin koktéljairól is ódákat zengtem, így végül beadta a derekát a kitartó ostromomnak. 

Az örömöm határtalan volt, amikor végre leroboghattam a színpadról, és a bár felé siettem, ahol a megbeszéltek szerint már Hoseok várt, csakhogy éppen egy számomra idegen sráccal társalogva, mellettük pedig Jin könyökölt a pultra érdeklődve figyelve a másik kettőre. Ahogy odaértem mindenki felém pillantott én pedig egy nagy vigyorral tettem a bal kezem a barátom felém eső vállára. 

- Sziasztok! - köszöntöttem őket, majd a számomra ismeretlen felé pillantottam, aki érdeklődve nézett fel rám, egy csibészes mosollyal az ajkain. Felmértem férfias arcát, melyet éjfekete hajkorona keretezett, fehér ingét melyet lezserül koptatott világos farmerébe tűrt és megállapítottam, hogy igencsak jóképú fickóval sikerült a barátomnak találkozni. 

- Jimin, kérlek hadd mutassam be Taemint. - mutatott Hoseok a fekete hajúra, miközben jelentőségteljesen rámpillantott, ahogy kiemelte a nevét, nekem pedig kellett pár pillanat mire leesett mit is akar, mindjárt kidülledő szemekkel. Hát ő lenne az a srác! Hoseok szerdán áradozni kezdett nekem, hogy most, hogy már jól fizető állásom van, nincs is szükségem rá, hogy pénzes legyen a párom, így szeretne bemutatni valakinek, akinek már sokat mesélt rólam, és tetszem neki az elmondottak alapján. Leírása alapján helyes pasi - ami bejött-, de sokat Ő sem tudott róla, mert a kávézóban találkoztak csak párszor, de állítása szerint teljesen átlagos az alapján, amikor pár szót váltottak néha-néha. Mindent összevetve belementem a "randiba", mert már nagyjából öt éve nem volt húzamosabb kapcsolatom, így jó érzés lett volna, hogy ha egy érdekek nélküli, csak érzelmi viszonyt sikerüt volna találnom, egy nemmellesleg jóképű sráccal.
Mindentudó csupa fog vigyort eresztettem a barátom felé, miközben a kezemet nyújottam Taemin felé, aki csak szélesebben elmosolyodott rajtunk. Nyilvánvalóan Hoseok beavatta a dolgokba, így nem éreztem hülyén magam előtte az összesküvésünk miatt. - Taemin, ő pedig az én sokat emlegetett barátom, Jiminie. - fejezi be a bemutatást Hoseok, ahogy ezúttal rám mutatott hosszú ujjaival. Taemin felemelkedett a bárszékről és elfogadta felé nyújtott mancsomat.