Needed Me /Jikook ff./

26. rész

Jungkook szemszöge.

Kimondtam. Elmondtam Jiminnek hogyan érzek, és úgy érzem a vállamról egy mázsás súly került le ezzel. Egyszerűen megkönnyebültem, pusztán a gondolattól, hogy a szőkeségemet csak ennyivel megnyugtathatom; legyen vele bármi is, én így érzek. Sejtem, hogy mi lehet a válasza is, mert az együtt töltött időre hagyatkozva csak az tűnik reálisnak, hogy ugyanúgy érez, mint én. Én mégis hallani akarom tőle, csakúgy mint a vallomását a tartozásával kapcsolatban. Utaltam rá és biztos vagyok benne, hogy tudta mire gondolok, csak a félelme gátolja még mindig, ahogy eddig is. De most már nem kell tartania semmitől, s még ha nem is szeretne viszont, én akkor is segíteni fogok neki. Szüksége van rám, én pedig bármi áron megadom ezt neki. 

- H-hogy? - kérdez vissza meglepetten, hangja halk és rekedtes az eddigi némaságtól. Megcirógatom döbbent arcát, mielőtt mosolygva ismét megerősíteném az érzéseimben.

- Szeretlek.

Jimin egész lénye egy pillanat alatt felragyog, mintha csak másodjára fogta volna fel vagy ért volna el hozzá a vallomásom. Vegyes érzelmei kiülnek az arcára, szemeiből ugyanis peregni kezdenek a könnyek, mellyek ellen nagyokat pislog, hogy átlásson rajtuk, míg csodálatos ajkai olyan szeretetteljes mosolyra húzodnak, amitől megolvad a szívem. Az arcom két oldalára tapasztja kicsíny tenyereit, ahogy közre fog, miközben kicsit közelebb hajol hozzám.

- Ismételd meg! - utasít vágyakozva. 

- Szeretlek, Baby! - mosolyogva teszek eleget a kérésenek, amire válaszul Jimin azonnal az ajkaimra tapad. A szerelmes csók nagyon hamar szenvedélyesbe, hevesbe fordul, én pedig készségesen veszem át vele ezt a tempót, mert engem is hasonlóan feszít a vágy, mint amit Jimin is közvetít felém minden tettével. Kezei türelmetlenül az ingem gombjaira tapadnak, és rögvest gyakorlatiasan elkezdi eltűntetni őket a helyükről, hogy megszabadíthasson a szerinte feleslegessé vált ruhadarabomtól. Tudom, hogy beszélnünk kellene, de egyszerűen olyan boldogsághullám jár át, hogy képtelen vagyok megálljt parancsolni neki. Mégis mi változna, ha egy fergetes szeretkezés után beszélnénk? Talán még jót is tenne az idegességének, mert ahogy eddig leszűrtem, bármit is mondtam neki és bármennyire is nyugtattam meg háborgó érzéseit, nem lesz egy sétagalopp, hogy beszéljen nekem a történtekről. Így inkább ráhagyom és engedem, hogy a maga tempójában, de az én irányításom szerint mielőbb megtegye a vallomását. Azt hiszem, ez a tökéletes arany-középút ebben a helyzetben.

Ahogy Jimin húsos, kívánatos ajkai átvándorolnak a nyakamra, én is aktivizálom magam, és a pólója alá befurakodva az ujjaimmal selymes bőrét kezdem el cirógatni. Próbálom nem elveszteni a fejem, ahogy nedves csókjai és kis harapásai követik az ingem által frissen felfedett területet, de ahogy a mellkasomat szívja meg, már képtelen vagyok tartani a vágyam. Felkapom az ölembe, és a szobánk felé indulok vele, hogy semmi és senki ne zavarhasson meg minket. Bent finoman az ágyunkra fektetem, majd amíg Ő lekapja magáról a pólóját, én is lecsúsztatom a vállaimról a szétgombolt ingemet. Amint felé helyezkedem, már le is ránt magára a nyakamra kulcsolt karjaival, időm sincs gyönyörködni a kívánatos testében. Lábait indaként tekeri a derekamra, hogy annál fogva is szorosan tartson magához, pedig eszemben sincs itt hagyni Őt. A szívem repes tőle, hogy elfogadta az érzéseimet, és tudom, hogy együtt megoldjuk a problémáját. Ez egyszerűen nem lehet másképpen. 

Jimin csókja egy pillanat alatt elűzi minden gondolatom, hogy végleg csak rá koncentrálhassak. Ügyes kezei már a nadrágom gombjával ügyeskednek, amikor hangos dörömbőlés szeli át a szobánk sóhajokkal telített, parázsló atmoszféráját. Jimin ijedten pillog fel rám, ahogy elválik tőlem, míg én csak arra tudok gondolni,hogy mennyire jól is sejtettem, hogy megfognak zavarni minket.