Needed Me /Jikook ff./

23. rész

Jimin szemszöge. 

- Szóval konkrétan nem tudtál meg semmit? - kérdezi Hoseok, miközben a szívószálát tológatja a koktéljába, amolyan pótcselekvésképpen. 

- Csak annyit, hogy rohadtúl utálja Jungkookot és Kwon az üzlettársa, akit valahogy sakkban tart. De semmi lényeges, vagy bármi, amin elindulhatnék. - morgolódok hátradőlve napozóágyamban. Hoseokot itt, a medence mellett sikerült elcsípnem, de ahogy meglátta felpaprikázott ábrázatom, azonnal befejezte az eddigi pancsikálást, és félrevonult velem, hogy kiönthessem neki a szívem. - Ott vagyok, ahol part szakad, csak most már bizonytalan is vagyok. Mi van ha igaza van, Hope? - nyűszítek fel fájdalmasan, ráemelve kétségbeesett tekintetem. 

- Ezt nem tudhatod, Jimin. - rázza a fejét rosszallóan. - Te magad mondtad, hogy Yoongi mennyire utálja Jungkookot, szóval én simán kinézem belőle, hogy minden szarságot összehord róla. Meg különben is, eddig nem olyannak tűnt, mint aki eldobna téged csak ezért. Eddig is úgy védelemezett, mintha legalábbis a pasija lennél. 

- Pedig fogalmam sincs mije vagyok. - sóhajtom neheztelve. Már nagyon érne egy komoly beszélgetés Jungkookkal, de fogalmam sincs, hogy lenne-e értelme egyáltalán. Ő mit gondolhat rólam és rólunk? Nyilván nem közömbös irányomban, ahogyan én sem felé, ezt kár is lenne tagadnom. Kedvelem őt, és ez már nem csak testiség, mert akkor nem élvezném annyira a randevúkat, sem az apró kis semmiségeket, amik köztünk történnek. De vajon lenne értelme neki állni? Alig maradt egy hetem a Kwon álltal adott határidőből, Jungkook érzéseiben sem vagyok biztos, ráadásul itt van két exe is a képben, akikkel nem is tudom mit lehetne tenni. Vágytam egy kapcsolatra, de nem gondoltam, hogy az élet egy ekkora problémamaszlaggal együtt vágja hozzám.

- Hát, tuti nem csak a barátja vagy, csak az alkalmazottja meg pláne nem. - mondja Hoseok mindentudóan. 

- Akkor mit tanácsolsz, mit tegyek? - teszem fel a több milliót érő kérdést a legjobb barátomnak, aki nem is habozik a válasszal, mintha annyira nyilvánvaló lenne. 

- Beszélj vele. Tisztázzátok és mondj el neki mindent, aztán majd kiderül, hogyan reagál. Ha nem jól, akkor tovább állsz, de legalább esélyt adtál neki, hogy elmondhassa a véleményét, és ne az exe igencsak elfogult gondolatai alapján lehúzd a retyón az egészet. 

Elnevetem magam a tanácsa végén, ami az Ő ajkait is felfelé görbíti. Elmélázok a mondandóján és arra jutok, hogy igaza van, mint mindig. Ha Jungkook valóban olyan, mint amilyennek gondolom, akkor segíteni fog, vagy legalábbis nem zavar el, ha pedig Yoonginak van igaza, akkor jobb is ha mielőbb megválunk egymástól.  Nagyot bólintok, hogy szavak nélkül tudassam Hoseokkal a válaszom, aki erre még inkább kiszélesíti a vigyorát, majd a hátam mögé pillant, és jelentőségteljesen arrafelé bök a fejével. 

- Meg is érkezett a lovagod. 

Jungkook szemszöge. 

- Ennyi? - mutatok elégedetlenül a monitoron még mindig ékeskedő dokumentumra, mire Namjoon szájhúzva bólint. Felpattanok a helyemről, és a tincseim közé futatom az ujjaim, ahogy mindig teszem, amikor frusztrált vagyok, és most nagyon is az vagyok. - Mi a fenét csináljak ezzel? 

- Fogalmam sincs, Kook. - pillant rám bocsánatkérően Nam, mintha legalábbis Ő tehetne az eredményekről. 

- A csávó patyolat, érted? Semmi rendőrségi ügy azóta, semmi összekötetés Jiminnel, egyszerűen semmi használható! - fújtatok mérgesen, ahogy felsorolom mi is áll abban, amit a magánnyomozó küldött. Konkrétan emberünk egy mintapolgár, aki egy kávézóban dolgozik, akinek a börtön óta, egy piti ügye sem volt, még egy kicseszett gyorshajtása sem, és a telefonszámán kívül az égvilágon semmi nem köti Jiminhez. Azt összeraktam, hogy azon a helyen dolgozik, ahonnan egyszer elhoztam a szőkeségem, de ez alapján lehet akár a kedvenc pincére is, akivel összehaverkodott, csak kicsit sáros a múltja. Konkrétan semmi nincs a kezemben.