[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Eren Jeager X Reader (AoT)

Zutara_fan01 kérésére~ 💖✨

[High school AU]

- Eren! Gyere már! Megint el fogunk késni! - kopogok már türelmetlenül az ajtón.

- Itt vagyok! Itt vagyok! - mondja idegesen, majd futásnak eredünk, hisz két percünk van beérni.

Szerencsénkre pont csengésre le tudtunk ülni a helyünkre. Majd bejött Levi-sensei.

- Látom végre be fáradtál időben Jaeger! - néz szúrósan tanárunk padtársamra, mire az megrezzenve lelapult a padban.

Végül elkezdte a matek órát, ami szerencsére az erősségem (khm.. Ha valakinek nem az, mint pl nekem, most az lesz xd), így könnyen ment az óra. Levi-sensei feleltette Jeant, és Erent, de mindketten egyest kaptak.

- [V/Név]! Ki tudnál jönni megoldani ezt a két feladatot? - mutat a táblára felírt feladatokra, mire felállok, és kisétálok a táblához.

Elég egyszerű egyenletek voltak, így 5 perc alatt végeztem.

- Kiváló! Köszönöm, vissza ülhetsz a helyedre. - mondja, mire meghajolva, vissza is ülök Eren mellé. - Látod Jeager, [V/Név] is ugyan úgy késik mint te, mégis hibátlanul oldotta meg a feladatokat! - néz szúrósan Erenre. Nem lehet tudni miért, de a sensei, már elsős évünk óta pikkel Erenre, így folyton őt szivatja, meg néha Jeant még.

Viszont mivel kincsengettek, ezért mindenki elment kajáért, vécére, sétálni, vagy satöbbi, míg én Erenre vártam.

- [V/Név]! - hallom meg Levi-sensei hangját.

- Igen, Levi-sensei? - fordulok a tanár felé.

- Szeretném, ha segítenél Jeagernek a matekban! Ha már ennyire jóban vagytok, hogy legtöbbször késtek óráról! - rakja keresztbe kezeit mellkasa előtt.

- Rendben sensei! - mosolygok Levi-senseire.

- Köszönöm. Akkor holnap utolsó órában találkozunk! - mondta, majd elhagyta az osztálytermet.

- Hogy tudsz ennyire benyalni az osztályfőnöknek? - sóhajt egyet gondterhelten.

- Először is nem benyalok, másodszor meg ha figyelnél órán menne! - teszem keresztbe kezeim. - És még apunak is el kell mondanom, hogy ma későn megyek.. Csodás! - ülök le a helyemre, majd szépen lassan mindenki vissza tért a terembe, és kezdődött a Természet ismeret Hange-senseijel.

Végül nap végén gyorsan elmentem apu irodájába, hogy elmondjam neki, hogy ma később megyek, mert Erent korepetálom, de most kivételesen átengedet, mondván, hogy így is rengeteget tanulok. Szóval délutánra Erenék házába mentünk.

- Eren, mond meg nekem...

- Nem kiabálhatsz! - szólt bele mondatomba.

- Édes drága legfiatalabb Jeager... TE HOGY A RÁKOS JÓ ÉLETBEN NEM ÉRTEM AMIKOR TÍZSZER MÁR ELMAGYARÁZTAM TE AGYRÁK?! - üvöltöm le szegény gyerek fejét.

- Mondtam, hogy ne kiabálj! - kiállt rám, mire már egy ér dudorodik ki homlokomon, az idegességtől.

- TE JÓ- de nem tudtam befejezni, mert befogta a számat. A szájával?! Egy pár másodperc után viszont eltávolodott, majd rámnézett.

- Nyugodj meg rendben? Amúgy már értem, mert megvolt mit rontottam el. - sóhajt egy aprót, majd mikor visszanéz rám, kissé megijed, hisz még mindig nem szóltam semmit, és ugyan abban a pózban ültem. - [Név]? Minden... Redben? - kérdezi meg kissé félve.

- M-Mi? N-Nem figyeltem! - néztem fel rá, mire kifújta bent tartott levegőjét. - De ezt miért csináltad? - értettem arra, hogy az előbb csak úgy megcsókolt.

- Mert nem akarom, hogy elmenjen az üvöltözéstől holnapra a hangod. - sóhajt egyet. - Meg azért, mert szeretlek! - mosolyog rám kedvesen, majd a konyhába ment, és néhány perc múlva két bögrével jött ki. - Hoztam forró csokit! - adja kezembe a meleg bögrét, mire lerakom magam mellé, majd a fiúhoz közelebb mászva, szorosan magamhoz ölelem.

- Én is... Szeretlek. - motyogom, miközben fejem nyakába fúrom. Majd egy kis idő után érzem ahogy vissza ölelt barna hajú. Egy ideig így maradtunk mikor hirtelen megszólalt a telefonom. Amint megláttam ki hív kissé meglepődtem. De végülis felvettem. - Merre vagy kölyök? Apád aggódik érted! - tér a lényegre édesapám párja.

- Még itt vagyok Erennél, mert most fejeztük be a tanulást. - sóhajtok egyet.

- Legalább megértette? - kérdezte meg.

- Teljes mértékben, szóval nem kell megbuktatnod évvégén! - mondom mosolyogva, mire Eren teljesen lesápad.

- Rendben, de akkor siess! - mondta, majd letette a telefont.

- A tudod mim a nyalis.. Levi-sensei a nevelő apád, akiről meséltél! - néz rám durcásan.

- Lehetséges! - sétálok vissza hozzá. - Viszont akkor én megyek rendben? - simogatom meg haját, mire feltápászkodik ülőhelyzetből, majd ismét megölel. - Próbálj meg időben felkelni, mert nem szeretném, hogy szokásosan elkéssünk! - kuncogom el magam, miközben vissza ölelem Erent.

- Lehetetlen, de megpróbálom! - ad apró puszit arcomra. - Vigyázz magadra! - mosolyog rám, mire bólintok, majd kilépek az ajtón.

Mivel a házban le voltak kapcsolva a lámpák, mivel sokkal később értem haza mint terveztem, így halk próbáltam lenni.

- Merre jártál kisasszony? - hallom meg apám hangját.

- Á-Áh apu! Most jöttem Erenéktől haza! - nyelek egy nagyot.

- Akkor miért írja a telefon, hogy még bementél egy kávézóba? - kérdezi Levi, miközben a telefonján egy képet mutat, ahol éppen Mikasával beszélgetek, aki felszolgáló.

- Először is, ez creepy, másodszor honnan tudtad, hogy ott vagyok? Van valami chip bennem vagy mi? - nézek rá furálva.

- Erwinnel arra sétáltunk, mert gondoltuk veszünk vacsorát, megláttunk a kávézóban! - vázolja a helyzetet Levi.

- Akkor szerintem megyek... Aludni. - kezdek osonni a szobámba.

- Nem! - mondja apám parancsoló hangján, amitől kissé megrezzentem, majd vissza néztem a két felnőttre. - Szeretném, ha megpróbálnád Levit is apunak, vagy valami ilyesminek hívni. - néz rám kedves mosollyal mirs kikerekednek a szemeim.

- Megkérted a kezét?! - kérdezem meg, mire egyszerre bólintanak, majd Levihoz futok. - Megnézhetem a gyűrűt? - kérdezem, mire felmutatja bal kezét, aminek a gyűrűsujján egy gyönyörű ezüst gyűrű található. - Akkor üdv a családban! - ölelem meg barna hajút, amin még édesapám is meglepődött. Levi gyengéden, de vissza ölelt. - Jó éjszakát! - ölelem meg édesapámat is, majd ágyba bújva mosolyogva alszok el. Mivel ez életem egyik legjobb napja!