[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Akabane Karma X Reader (AC)

Snowmist0girl0 kérésére~ 💖✨

- [Név]-san! Gyere ki, és old meg ezt a feladatot, hamár egész nap csendben vagy! - néz rám sárga-zöld csíkos fejjel, mire felállva ki sétálok a táblához.

- Így lett az eredmény 21! - nézek felhúzott szemöldökkel a tanárra, kinek piros karika jelenik meg fején. Azaz helyes a megoldásom, és egy hirtelen mozdulattal levágtam az egyik csápját. - És ezt elfogadom jutalomként. - fordulok meg, majd helyemre sétálok, a kissé meglepett osztályban.

*Time skip*

- És végül [Teljes Név], és Akabane Karma lesznek egymás ellen! - szól Karasuma-sensei.

- Ara ara! A csendes gyilkossal vagyok párban~? - tördeli meg újjait Karma.

- És... Kezdhetitek! - szólal meg, mire Karma egyből megindult.

Az osztály kíváncsian nézte, hogy ki fog nyerni, hisz állításuk szerint mindketten profik vagyunk. Viszont egy dolgot nem tud. Arra megyek az elején, hogy kifárasszam, és utána támadok én is. A vége a dolgoknak az lett, hogy Karma hason fekszik a földön, én hátán térdelek, miközben karjait hátra fogom, majd felkelve róla, csak csendesen elsétáltam.

- Rendben! Következő páros! - mondja Karasuma-sensei.

Egy idő után mikor meguntam a gyakorlást hazaindultam. A hegyről kellemes tempóban sétáltam lefele, mire valaki hirtelen köhint egyet, amire kissé megugrok, majd egy ismerős fiút vélek felfedezni.

- Karma-kun? - nézek a vörösre kérdően. - Valami gond van? - nézek rá kérdően.

- Hogy csináltad? - kérdezi meg, ahogy egyre közelebb sétál felém.

- Mit is? - kérdezem meg, ahogy elém ért.

- Engem nem olyan könnyű legyőzni~! - húzza irritált mosolyra ajkait. - De te még is megtetted! - lép mégegyet előre, ezzel engem hátrálásra kényszerítve. - A kis csendes gyilkos megerőltette volna magát, mikor velem harcolt~? - kezdi idegesítő hangszínnel.

- I-Igen, nehéz volt, mert jó harcos vagy.. - mondom halkan.

- Tudom, hogy az vagyok~! - vigyorodik el.

- Viszont nekem most mennem kell. - hajolok meg kissé, majd lépve egyet -balszerencsémnek kösznhetően- meg is botlottam Karma lábában, minek láttán elkuncogta magát, és meg csak felállva leporoltam magam, majd csendben tovább sétáltam.

- Tadaima! - kiálltottam be a hatalmas házba, ahol egyből velem szembem édesanyám fogadott.

- Okaeri! - ölelget meg, amit már alapból furálok. - Össze fogsz házasodni valakivel, amint betöltöd a 18. életéved! - mosolyog rám hatalmas mosollyal mire teljesen lefagyok. - Tudom, hogy hirtelen jött, de egy aranyos fiúhoz fogsz hozzámenni! Holnap fogtok találkozni, és megismerkedni, utána meg 4 év múlva a házasságotok lesz! - ölelget meg.

- K-Ka-san.. Nem érdekel az én véleményem? - kérdezem meg, mire kissé furcsálva néz rám. - T-Tudod jól, hogy a te nyomdokaidat akarom követni, hogy bérgyilkos legyek. - motyogom halkan.

- Tudod, hogy apád nem szívleli ezt a célod, ezért is fogadta el az ajánlatot, hogy össze kell, hogy házasodj. - simogatta meg fejemet. - De ha valami baj van nyugodtan mond el! - mosolyog rám. - Viszont szaladok dolgozni! - nyom puszit arcomra, majd kiviharzik az ajtón.

A szobámba felére, a fáradtság miatt egyből bedőltem az ágyba, és bealudtam. Szerencsére Koro-sensei ma nem adott semmilyen házit, így azzal nem törődve feküdtem le aludni.