[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Asano Gakushuu X Reader (AC)

karinacchi kérésére~ 💖✨ (Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy így megvárakoztattalak, csak most olvastam vissza a kommenteket a könyvben >~<)

Általában az emberek Valentin napon a párjuknak, vagy éppen annak az embernek akiknek be akarják vallani érzelmeiket, adnak édességet, vagy levelet. De ez egy idő után idegesítő lehet, főleg ha te vagy a legnépszerűbb lány a suliban. Mondjuk még mindig nem értem, hogy hogyan, hisz a bátyám az E osztályba került magatartása miatt.

Reggel kinyitva szekrényemet egy halom levél borult rám, melyre egy gondterhelt sóhajt adtam válaszul.

- Úgy látom, megint hozzák a formájukat, az emberek. - hallok meg egy ismerős hangot. - Nemde, Akabane?

- Mint minden évben Asano. De ezek is a kukában fogják végezni. - rántok vállat, ahogy felszedve őket a földről a táskámba pakolom őket. - Áh. Ez már idegesítő! - csaptam be szekrényem ajtaját, ami szerencsére a hangos folyosó miatt halknak számított.

- Ha megnyugtat én is ennyi levelet szoktam kapni. - sétál mellém, mire megforgatom szemeimet.

- Jó, de te vagy az igazgató fia, és a diák tanács elnöke! Én meg egy Akabane vagyok, akitől azért félnek az emberek, mert Akabane! - mondom idegesen.

- Mivel, alapból van néhány dolog, amiben hasonlítasz a bátyádra. - mondja, miután elindulunk a folyosón. - Mint például hirtelen haragú vagy, és ha nem lenne tűrőképességed, szerintem már megvertél volna egy pár diákot. - mondja egyszerűen.

- Hát, nem mondom, hogy hazudsz. - rántok vállat, majd belépünk az osztályterembe, ahol a padom tele van csokikkal, és virágokkal.

- Mint mondtam, ma is hozzák a formájukat. - súgta nekem Asano egy gonosz mosollyal.

- Te kis.. - motyogom, majd leülök a helyemre, ahol elpakolom a táskámba a csokikat, és a virágokat.

Amint ebédidő lett, egyből a tetőre mentem, ahol szokásomhoz híven szoktam fogyasztani az ebédemet. Hisz nem nagyon jönnek ide fel emberek, szóval elég nyugis a hely főleg, hogy van egy eldugottabb rész, ahol enni szoktam. Szokásom szerint oda le is telepedtem, majd elkezdtem enni a szendvicsemet, miközben a Modern Japán tankönyvét olvastam. Majs miután felálltam kinyújtózni akkor vettem észre, ahogy Asano előttem áll, amire kissé megugrottam, mert nem számítottam rá.

- Jézus isten! Ne ijesztegess már! - mondom szívemhez kapva kezemet.

- Nem tehetek róla, hogy ijedős vagy. - mondja, ahogy kissé közelebb lép hozzám.

- Szeretnél valamit? - kérdezem meg, mire egyre közelebb kezd lépkedni, én meg úgy hátrálni, viszont hirtelen falnak ütközött a hátam, és még mielőtt menekülni tudtam volna Asano kezeit fejem mellett támasztotta meg, ahogy mélyen [Sz/sz] íriszeimbe nézett. Hirtelen arca vészesen közeledni kezdett enyémhez, majd akjainkat összeérintette. Kezeimet átkülcsoltam tarkójánál, majd viszonoztam csókját.

- Mi lett azzal, hogy a suliban, és annak környékén nem csinálunk ilyet? - kérdezem meg miután elváltunk egymástól.

- Meg gondoltam magam. - mondja egyszerűen, ahogy ibolya íriszeit, az én [Sz/sz] íriszeimbe fonja.

-Az igazgató fia a nagy, Asano Gakushuu féltékeny lenne~? - kérdezem egy gonosz mosollyal.

- Talán. - morogja miközben falról, kezeit derekamra helyezi, majd megölel.

- Nekem addig jó, míg Karma nem szerez tudomást róla. - ölelem vissza kuncogva.

- Akkor megbeszéltük! - mondja, majd egy lépést hátralép, miután elengedjük egymást. - Gyere, vége a sulinak! - biccent fejével, mire bólintva egyet, gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd leindultunk a bejárathoz.