[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Reki Kyan X Reader (Sk8)

NraFliksz kérésére~ 💖✨

Kapucnimat felvéve léptem be az 'S' területére, hisz két osztálytársam is ide jár. Rekivel talán ismerjük egymást egy ideje, és jóban is vagyok vele, de egyáltalán nem említettem, hogy deszkázok én is. Az az egy ideje jóban vagyok vele azt jelenti, hogy alsós korunk óta ismerem őt. Viszont balszerencsémnek köszönhetően egy srác meg is talált. Így lett az, hogy itt állok kapucnival a fejemen a startvonalnál.

- Nem érzem igazságosnak a nyereségem, ha nem láthatom ki ellen fogok nyerni. - néz rám a srác, mire sóhajtva egyet le is veszem a kapucnim, ezzel láthatóvá válik kissé hosszabb [H/sz] hajszínem.

- [N-Név]?! - hallok meg egy ismerős hangot, mire mentálisan már felakasztottam magam.

Végül elég könnyen megnyertem a férfi ellen a meccset, hisz elkezdett esni az eső, viszont ez az erősségem. Hisz esőben mikor csúszkálok a deszkával meg tudom tartani az egyensúlyomat, így kevesebb a százaléka annak, hogy elessek. A startvonalon, pedig egyszerűen normál tempóban gurultam át, és nyertem meg a meccset.

- Tch, még hogy ő fog nyerni. - forgatom meg szemeimet, mire hirtelen valaki rámugrott. - Reki?! - nyikkanok fel, ahogy fenekemre érkezek.

- Miért nem mondtad, hogy deszkázol?! Ismerlek vagy 6 éve! - kezd el rázni vállamnál fogva.

- Hehe.. - vakargatom tarkómat kissé kínos mosollyal, majd leszálva rólam kezét nyújtottam amit el is fogadtam. - Köszi. - bólintok egyet.

- Srácok! Ő itt az osztálytársam egyben egy nagyon jó barátom, [Név]! - mutat be engem a négy ismeretlen személynek.

- Ö-Örvendek. - hajolok meg kissé. - Oh- Kaoru-san? Nem is tudtam, hogy deszkázik. - nézek a főnökömre meglepetten.

- Ha lehet itt Cherry-nek szólíts kérlek, és mondtam, hogy tegezz. - forgatja meg szemeit.

- Rendben! - bólintok egyet.

- Ismeritek egymást? - kérdezi meg fura pillantásokkal, Reki.

- Öhm, igen. Jelenleg ő a főnököm, mivel nála vagyok rész munkaidőn. - vakargatom tarkómat.

- Ahhaaa. - bólint kissé meglepetten, majd mintha végszó lett volna megrezzent a telefonom.

- Áh, anyum öt perc, és otthon van. Örvendtem a találkozásnak! - kezdek el hátrálni, majd megfordulva visszaveszem a kapucnim, majd futva a deszkámra ugrok(?), és elindulok hazafele. - Na, és neked miért kelett jönnöd? - kérdezem meg hátra sem pillantva, hisz tudom ki van mögöttem.

- Nem emlékszel? Azt mondtad anyudnak, hogy ma nálatok alszok! - gurul mellém.

- Az ma van? Áh! Teljesen összezavarodtam! - fogom fejemet, mire apró kuncogást hallok Rekitől.

- Nembaaj! Viszont szerintem az anyud, aki éppen most áll be a parkolóba! - mutat az irányba, mire odatekintve kissé meglepődök.

- Reki, siessünk, vagy meghalunk! - mondom, ahogy mindketten gyorsítunk a tempónkon.

Most meg itt vagyunk mindketten nevetünk a földön fekve. Hisz mindent vitt, ahogy Rekit belöktem az ablakon, hogy gyorsabban bemásszon.

- De imádlak! - mondja nyújtózva egyet.

- Rég nevettem ilyen jót! - törölgetem könnyeimet. - Én is imádlak vadbarom! - gurulok közelebb hozzá, majd derekát átölelem, miközben fejem mellkasára helyezem.

- De tényleg nem vagy normális. - kezdi cirógatni hajamat.

- Ezt eddig is tudtuk. Mondj valami újat! - kuncogom el magam.

Majd végül mindketten ott a földön fekve aludtunk el. És ilyenkor köszöntem meg az istennek, hogy padlószőnyegem van, és nem a hideg parkettán kellet feküdnünk.