[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Akashi Seijuro x !sis! Reader (Knb)

@Encs19 kérésére~ 💖✨ (ahh most néztem újra az animét, de a srác még mindig az életem 😩
És ez a fic egy zenéről lett inspirálva a(z) If we had each other - Alec Benjamin-tól ^^)

"I'm scared to be alone, so I'm thankfull for my sister"

- Hé hé Sei, mi a baj? - kérdezi meg nővére a csupán csak hét éves öccsét.

- Nem akarok egyedül lenni! - öleli meg [Név]-et, aki leguggolva hozzá viszonozza ölelését.

- Nyugi, bármikor be jöhetsz a szobámba ugye tudod? Nem kell egyedül lenned. - nyugtatja Seijurot ami látszólagosan segít is neki.

- Köszönöm. - motyogja, majd mintha mi sem történt volna mentek el valahova.

"Even though sometimes we fight"

- Most megint mit csináltam? - kérdezi meg hátra sem nézve a zaklatott öccsére.

- Egy srác a suliban elkezdett rólad néhány... dolgot terjeszteni, amik nem szép dolgok. - mondja, melyre csak sóhajt egyet a lány.

- Hagyd csak. Engem nem zavar. - mondja egyszerűen.

- És pont ez a baj! Téged semmi ilyen dolog nem zavar! - jelenti ki, melyre hátra néz rá. - Zavarnia kéne téged, mert engem ez zavar! - jelenti ki.

- Sei, téged nem kellene, hogy ezek zavarjanak. - tartja meg hideg vérét [Név] szokásosan.

- Pont ezért vagy olyan, mint apu! Őt sem zavarják ezeket a dolgok, és rengetegen vannak akik utálják őt! - esnek ki szájából a szavak.

- Engem ne próbálj hasonlítani ahhoz az emberhez! - emeli meg hangját a lány, mely nála igen ritka, hisz mindig megtartja a hideg vérét. - Sosem leszek olyan mint ő. - veszi vissza a hangját realizálva, hogy megemelte.

- [Név]..

- Kérlek menj ki a szobámból Sei. - néze rá öccsére, melyre szó nélkül ki is megy, becsukva maga után az ajtót.

"When high scool wasn't easy, she's the reason I survived"

- Tch.. - hallja meg [Név], öccsét, ahogy nyelvével csettint egyet.

- Mi a gond? - kérdezi meg Seijuro mellé sétálva.

- Matek. - morogja, hisz dicsősége nem meri bevallani, hogy nem megy neki valami.

- Hozok teát, és megbeszéljük, rendben? - kérdezi meg [Név], ahogy Seijuro haját simogatni kezdte, ám vöröses hajú ellökte nővére kezét, melyen csak kuncogott egyet.

- Rendben. - válaszol nővére kérdésére, ő pedig egy öt percen belül vissza is tér a két csésze teával.

- Házi írás közben nem jó ha stresszes vagy, mert annyira sem fog menni. - mondja a lány leülve öccse mellé, majd miután segített megértetni az öccsével a feladatot meg is csinálta a leckéjét.

- Köszi. - mondja Seijuro, ahogy kezdi elpakolni a cuccait.

- Mondtam már. Ha valami kell nyugodtan szólj nekem. - mosolyog öccsére kedvesen a nővére.

"I know she'd never leave me and I hate to see her cry"

Seijuro csak beszélni akart nővérével, hisz a mostani napi rendjeik nem engedik meg, hogy egy öt percet is tudjanak egymással beszélni, ám mikor benyitott [Név] szobájába annyit látott, hogy nővére fejét fogja, ahogy mintha kicsit remegne is, és ha nem hallana néha szipogás hangokat talán azt hinné, hogy magába nevetne, vagy hasonló. Jobban megnézve egy papír felett ült, ami nagy valószínűséggel a három lapos beadandója amit három napja ír. Seijuro tudta mi a baja. Túl sokáig tartotta magába az érzelmeit, és most egyszerre kijönnek a fájdalmak, melyek egy idő óta gyűlnek benne.

- [Név], minden rendben? - kérdezi kissé hezitálva öccse, melyre látszik, hogy kissé meglepődik.

- Igen miért? - kérdezi kissé rekedt hangon, mely a sírástól lett olyan.

- Ha hozok egy teát elmondod mi a baj? - kérdezi meg Seijuro, melyre [Név] halványan elmosolyodik.

- Tudod mit kell tenned, hogy valamit csináljak neked. - kuncogja el magát idősebbik, majd miután az öccse visszaért a teával elmondott neki mindent ami történt az elmúlt héten.

"So I wrote this verse to tell her that I'm always by her side. I wrote this verse to tell her that I'm always by her side. I wrote this verse to tell her that-
The words not perfect but It's not that bad, If we got each other and that's all we have."

- I will be your brother I will hold your hand, you should know I'll be there for you. - nyújta kezét nővérének, ahogy ő kíséri fel a leendő férjéhez, hisz apjuk nem tudott megjelenni, de nem is bánják igazán.

- Köszönöm Sei. - mondja [Név], ahogy potyogó könnyekkel elindulnak a lány által szeretett férfihez.

A. De próbáltam minőségi részt hozni szóval remélem tetszett!!

Tsókacsaládnak!!💖