[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Akabane Karma X Reader (Assassination Classroom)

lDaeXl kérésére~ ❤️✨

- [Név]-chan! - jön felém integetve egykori osztálytársam, és legjobb barárom mire kissé megrezzenek. - Mi a gond? - kérdezi kérdő tekintettel.

- N-nem kéne velem látni téged... Végül is E osztályos vagyok. - motyogom lehajtott fejjel. - Meg egy ideje nem is beszéltünk. - nézem tovább cipőm orrát.

- Olyannak ismersz aki elítélne bárkit is? - kérdezi, mire ráemelem tekintetem. - Ez mélyen megsértett! - színleli a megbántottat. - Na meg Nagisával is régen beszéltem. - kezdi vakargatni tarkóját.

- Nagisa-san a tanárral beszélget még a suliban. - mondom mire legyint egyet. - Csak azt ne mond, hogy megint verekedtél Karma-san! - nézek rá unottan, mire kínosan elmosolyodik. - Így át fogsz hozzánk kerülni. - rázom meg fejem.

- Már megtörtént. Hétfőn kezdek! - mutat egy like jelet.

- Ki ne gondolta volna! - forgatom meg szemeim.

- De na~! - húzza el a szót.

- Nézd már ott van [Gúny Név]-chan! - nevet fel néhány régi osztálytársam. - Milyen a selejtek osztályába járni? - kérdezik gúnyosan, mire szégyenemben lehajtom fejem.

- Khm! - köhög Karma. - Nem tudom itt ki a selejt, de biztos nem [Név]-chan az! - lép elém Karma a piszkálók felé fordulva. Majd megindul feléjük.

- Karma-san! - mondom ki, de nem áll meg.

Oda érve a 2 gúnyolóhoz, mindkettőnek akkorát lekever, hogy el is ájulnak. Majd visszasiet elém.

- Jól vagy [Név]-chan? - kérdezi meg. Mire bólintok egyet. - Nem volt túl meggyőző... - motyogja. - Már vagy ezer éve ismerjük egymást! Tudom mi bánt, és mi nem. - néz rám morcosan.

- Tényleg... Semmi! Köszönöm, hogy segítettél, viszont nekem még tanulnom is kell. - próbálom valamivel lerázni. - Majd még találkozunk Karma-san! - mondtam, majd megindultam.

Viszont nem mentem túl messzire, mivel Karma visszarántott egy ölelésbe. Karjait körém kulcsolta így még, csak menekülni sem tudok. Viszont így érzem, hogy Karma nem sokáig bírja anélkül, hogy ne kiabáljon.

- Mióta megy ez a piszkálódás? - kérdezi meg.

- Mióta elballagtunk... De igazából már megszoktam. - motyogom orrom alá.

- Ahj [Név]-chan! És még velem van a baj! - kuncog fel Karma. Erre nekem is kisebb mosoly görbül arcomra. - Na ezt a mosolyt már szeretem! - borzolja össze a hajam.

- Na! - igazítom meg hajam. - Harcolni akarsz? - állok be pozícióba.

- Gyere! - áll be ő is.

Majd elkezdtünk verekedni. Hát igazából alapból vesztésnek indult, de a végén Karma felettem lihegett, én meg alatta. Arany íriszeit hirtelen [Sz/sz] íriszeimbe fúrta.

- Karma-san... Jól vagy? - kérdezem meg, merz egy kicsit mintha kipirult volna.

- Persze persze! - mondta, mire felállt felőlem, majd kezét nyújtotta. - Még mindig leverlek! - nevetett fel miközben felhúzott a földről.

- Viszont nekem mennem kell korepetálásra. - vakargatom tarkóm. - Majd még találkozunk! - ölelem át, majd elindulok a suli felé.

* Karma szemszöge *

- Karma? - hallom meg hirtelen Nagisa hangját.

- Nagisa! Hali! - köszönök neki, majd vissza nézek [Név]-re.

- Már vagy 4 éve rejtegeted, hogy szerelmes vagy belé! Mikor tervezed elmondani neki? - kérdez rá hirtelen kékhajú.

- Majd valamikor~! - húzom el a szót mókásan. - Te is korepetálásra mész? - kérdezek rá, mire bólint egyet. - De nem azt mondta [Név] hogy a tanárral beszéltél? - kérdezek rá kissé kérdően.

- Ja! A sensei nagyon gyors így a megbeszélésről elég hamar odaért! - magyarázta el a helyzetet.

- Rendben! Akkor további jó tanulást! - intek neki, majd elmegyek.

* Reader szemszöge*

- Nagisa-kun! - nézek hátam mögé mire mosolyogva látom felém sétálni kék hajú fiút.

- Mondtam már, hogy a "kun" kifejezés nem kell! - mondta mosolyogva.

- Rendben bocsánat! - hajolok meg, majd elindulok a termünk felé.

- Várj meg! - fut mellém mosolyogva, majd engem beérve indulunk a terembe.

Jövőhét hétfőtől Karma is velünk tartott a suliba. Igazából elég közel lakunk ígyis egymáshoz így együtt megyünk suliba. Na meg az egyetlen 2 személyes pad a mienk. Szóval eléggé Koro-sensei agyára mentünk. Főleg a rengeteg verekedésünkel. És persze most is Nagisa, és Kayano-chan szedett szét minket. Persze ismét Karasuma-sannál kötöttünk ki.

- Elmondanátok mégis mi a búbánatért veszekedtek megint?! - kiabálja le a fejünket. - [Név] amióta Karma itt van teljesen megváltoztál! Nagyot csalódtam benned! - néz rám idegesen mire szégyenemben lehajtom fejem. - Eddig egy példa mutató diák voltál! Mióta itt van Karma teljesen megváltoztál! - mondja mire teljesen elönt az ideg. Karmát hibáztatja a váltotásért.

- Akkor elég rosszul ismert eddig! - nézek fel, mire Karma is teljesen lesokkolt. - Tudja régen még rosszabb is voltam mint most. Sőt! Az egyik legrosszabb! Tudja régebben félhalálba vertem egy gyereket. Hogy miért? Mert beszólogatott. Szóval ne hidje hogy én az a jó kis példa mutató kislány vagyok. - állok fel a helyemrőm, majd kisétálok az irodából.

- Hé [Név]! - kiáltja hirtelen valaki a nevem.

- Mit szeretnél Karma? - nézek rá kérdően, mire egyből magához húz, és átölel.

- Örülök, hogy visszatért a régi éned! - mosolyog rám.

Hirtelen kicsit távolabb tolt magától, majd mélyen a szememszbe nézett. Kissé elpirultam ettől a tettétől, de ő is.

- Tudod már egy ideje tervezem ezt elmondani neked... - mondja kissé vörös arcal.

- Jajj Karma én is így érzek! - mosolygok rá könnyes szemekkel.

- T-tényleg? - virul fel, mire ismét szorosan magához ölel. - Akkor lennél a barátnőm? - kérdezi meg.

- Igen! - mondom neki teljesen boldogan.