[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Nakahara Chuuya X Reader (BSD)

actrass kérésére~ 💖✨ (Reader-chan 14 éves, és Chuuya 16 éves a részben!)

|Chuuya szemszöge|

Mori-san már korán reggel hívott engem is, meg a kötszer pazarló idiótát is szintúgy. Semmi tippünk sincs, hogy miért hivat, hisz a tegnapi feladatunk után kaptunk két nap szabadnapot.

- Mori-san, bejövünk! - nyitott be Dazai, mire egy számomra ismerős lány állt Mori-san mellett.

|Reader szemszöge|

Amint kinyílt az ajtó, egy ismerős vörös fiút véltem felfedezni, ki csak két évvel idősebb mint én. Ahogy észrevett ő is engem kissé meglepődött, ám gyorsan el is rejtette.

- Dazai-kun, Chuuya-kun! - szólal meg hietelen Mori-san, mire ráemelem én is tekintetem. - Ő itt az új társatok [Teljes Név]-kun! - mutat be engem mire kissé meghajolok. - Szeretném, ha Chuuya-kun körbevezetné! Dazai-kunnal, még van egy kis megbeszélni valóm! - szól rá parancsoló hangnemben, mire szó nélkül Chuuya mellé sétálok, majd ki is lépünk az ajtón.

Csendben sétáltunk -ami Chuuyától szokatlan- én néhány lépéssel lemaradva a vörös mögött. Majd kiérve a szabadba a bejárattól nem messze meg is álltunk.

- Akkor végeztünk. - sóhajt egyet majd rám tekint gyönyörű kék íriszeivel. - Végrehajtó leszel? - kérdezi meg hirtelen.

- Nem igazán. Mori-san felajánlotta, hogy lehetek orvos is, csak át kell mennem egy teszten, így több időt tud fordítani a tárgyalásokra, meg az ilyenekre! - magyarázom el. - De addig is nem lesz semmi munkám, így gondolom csak tanulnom kell. - rántok vállat. - Mondjuk a sejtépítő képességem semmi másra nem jó, de legalább ha valakinek leszakad a keze, simán megcsinálom. - mosolyodok el.

- Volt kiken tesztelned a tudásod. - kuncogja el magát.

- De azok legalább megérdemelték! - kuncogok fel én is.

- Melyik házban fogsz lakni? - kezd visszafele sétálni.

- Állítólag Ane-sannal fogok egy házban élni! Mori-san még nem engedi, hogy egyedül éljek. - rántok vállat mosolyogva.

- Akkor megmutatom hova kell menned. - biccent fejével egyik irányba.

- Arigato! - sétálok mellé, ahogy megindulunk.

- Amúgy.. Kösz, hogy segítettél a patkány mérges ügyben. - szólal meg hosszabb hallgatás után. Mikor rámnézett észrevéve meglepődött tekintetemet, ismét megszólalt. - Nem gyógyul be egy vágás az egyik másodpercről, a másikra. - kuncog fel.

- Asszem lebuktam. - rántok vállat, mire hirtelen megáll.

- Itt vagyunk. - biccent egy fehér ház felé. - Én meg ott lakok a mellette levő házba. - mutat a mellette helyezkedő cappuccino színű házra.

- Jaa! Akkor már értem, hogy hogyan tudod ilyen célirányosan az utat! - mosolyodok el.

- De mentem, mert dolgom van! - int egyet, majd vissza fordul, és elmegy.

- Áh! [Név]-chan! Gyere csak! Előkészítettem neked a szobád is! - mosolyog rám az ajtóban álló Kouyou-san.

- Ane-san! Köszönöm! - futok be a házba, majd magam után becsukom az ajtót.

*Time skip*

- [Név]-chan! - hallom meg Dazai rideg, de valamiért kissé aggódó hangját.

- Dazai-san? Valami gond van? - kérdezem meg, ahol meglátom kezében a véres Chuuyát. Teljesen kikerekednek szemeim. - Rakd az ágyra kérlek! Mond el pontosan mi is történt! - veszek elő néhány dolgot, hisz a sejtépítő erőm, nem veszi ki a golyót, meg az ilyeneket a testéből.

- Igazából kétszer az én hibámból eltalálták, és használta. - néz rám komolyan, mire bólintok.

- Bent maradsz, vagy kimész? - nézek rá, miközben a kellő eszközökkel Chuuya felé sétálok.

- Mindig kíváncsi voltam, hogy használod az erőd. - ül le egy székre, majd keresztbe teszi lábait.

- Rendben. - bólintok, majd elkezdem kiszedni Chuuyából a golyókat.

Amint kiszedtem a golyókat a fiúból, gyorsan fertőtlenítettem a sebeit, majd kezem csupasz mellkasára helyeztem, mire a fiú zölden kezdett fényleni, miközben sebei kezdtek beforrni. Majd mikor készen lettem vele, egy vékony plédet helyeztem felsőtestére, hogy ne fázzon meg.

- Ha minden igaz pár óra, és felkel. - nézek Dazaira, miközben leülök az asztalomhoz, hogy feljegyezzem a történteket, a gépembe.

- Jól használod az erőd. A Maffiának erre még szüksége lesz. - áll fel a helyéről barna hajú. - A viszont látásra. - lép ki az ajtón, majd becsukja maga mögött az ajtót.

Ahogy végeztem a munkámmal a gépemen, azt lezárva mocorgást hallottam magam mögül, így egyből oda kaptam tekintetem.

- Chuuya még nem kelhetsz fel! Egy órája sincs, hogy regeneráltalak. - nézek az éppen felülő vörösre.

- Még van délutánra munkám! - morogja, miközben próbál felállni, kevesebb sikerrel.

- Mori-sannal jelentve lett, így Ane-san megy helyetted, és Dazai-san helyett, szóval pihenhetsz! - sétálok az ágya mellé.

- Isten mentsen, hogy én itt maradjak éjszakára! - próbál lábra állni, ami meglepő módon sikerült is neki.

- Akkor had segítsek haza menni. - nézek rá, mire nemlegesen megrázza fejét.

- Tökéletesen megvagyok! - próbál lépni egyet, ám ahogy lépett úgy el is esett volna, ha nem kapom el.

- Igen, tényleg megvagy. - sóhajtok irritáltan, majd egyik kezét átvezettem vállam felett, és úgy kezdtünk sétálni. - Neked aztán menthetetlen tényleg a makacsságod. - rázom meg apró mosollyal fejem.

- Oi! Nem is vagyok makacs! - rival rám.

- Hai hai. - forgatom meg szemeim.

Ezek után csendben sétáltunk a házaink felé. Sötétben, csak az utcai lámpák halvány fényében megvilágított utat láttuk, így elég óvatósan sétáltunk. Igazából bicegtünk, ugye Chuuya miatt.

- Itt vagyunk! - állok meg Chuuya háza előtt.

- Kösz. - mondja, majd vállamról elveszi kezét, és megnézi, hogy tud-e járni. Ami sikerült is neki.

- Akkor, jó éjszakát Chuuya! - mosolygok rá.

- Jó éjt. - mondja, majd gyorsan átölel, és besiet a házába. Én meg csak ott állok, hogy mi is történt, maid apró mosolyt megejtve sietek be az Ane-sannal közös házunkba.