[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Levi Ackerman X Reader (Aot)

anonymassassin kérésére ismét! 💖✨

Mindennek vége. Egyedül Levi csapata élte túl. A csapatom szemem láttára halt meg ahogy harcoltak az emberiségért. Viszont az én csapatom egy nagyon jó csapat volt. Végig együtt voltunk a végéig... De én túléltem. Pedig már készen állok a halálra. Azért jelentkeztem, és ezért lettem hadnagy. Erwint már rég elvesztettük, ahogy mindenki mást. Már csak Connie, Eren, Mikasa, Jean, Historia, Levi, Armin, és jómagam élünk. Sasha az egyetlen Levi mostani csapatából aki meghalt. Már csak 7-en élünk, de megmentettük az emberiséget, és véget vetettünk a háborúnak.

Ismét álmatlan éjszakának nézek elébe. Nem is tudom talán 3 napja aludtam utoljára. Akkor is csak 2 órát. Inkább kimentem sétálni a sötétbe, ahol visszagondolok régi szép emlékekre. Mikor még mindenki élt. Falnak dőlve lecsúsztam a földre, majd kiengettem könnyeimet. Már nem számít, hogy valaki meglát. Hiszen az az 6 ember aki él már látott így, csak jobb passzban.

- [Név]? - hallok meg egy ismerős mélyebb hangot mire letörlöm kifolyó könnyeimet, majd rávezetem tekintetem.

- Szia Levi. - mosolygok rá halványan.

- Aludnod kéne! - néz le rám.

- Mondhatnám én is. - vezetem vissza tekintetem földre.

- Mikor aludtál utoljára? - nyújtja kezét, mire belefogok, és felállok.

- Úgy 3 napja... Nem tudok aludni a rémálmok miatt... - hajtom le fejem.

- Azért ennyire ne vidd túlzásba! Mi lesz itt ha te is meghalsz! - szid meg engem. - Fontos vagy mindannyiunknak! Nélküled már tényleg kikészűlne mindenki! - fogja meg a kezem, majd húzni kezd maga után.

Erőm lenne sem tudnék ellenkezni hiszen míg ő tud aludni legalább 1 órát, én 3 napja nem alszom.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Levi szobájában kötünk ki. Megfogja simán bedob (Nem szószerint érteni xd) az ágyba, majd befekszik mellém, és derekam köré kulcsolja kezét.

- L-Levi... - motyogom.

- Kuss, és alszol! - morogja, mire bólintok egyet.

* Levi szemszöge *

Egy pár másodperc múlva már szuszogás hangja üti meg fülemet. Szóval sikerült elaludnia. Majd én is elhunytam szemeim.

Körülbelül egy órával később arra keltem, hogy mocorog mellettem [Név]. Amint realizálódott bennem, hogy igen is rémálma van elkezdtem arcát simogatni.

- Az csak egy álom. - suttogom, majd elkezd egyenletesen levegőt venni ismét. Majd visszaaludtam.

Reggel mikor felkeltem valahogyan én kerültem kívülre, és     [H/sz] hajú lány pedig belülre.

- Heicho tudja merre van [Név]-heicho? - nyit be a szobába óvatosan Eren. - Mikasa keresi őt! - jelenti ki. - Mivel tegnap este nem tért vissza a szobájába. - magyarázza el.

- Majd előkerül. - nézek rá Erenre szokásosan. - Na sicc kifele, és reggelizzetek meg! Még pizsama van rajtad! - nézek végig rajta, mire bólint, majd kimegy a szobából.

- Mit akarhat Mikasa? - szólal meg hirtelen [Név].

* Reader szemszöge*

- Nemtudom, de kelni kéne. - simogatja meg fejem. - Hogy aludtál? - kérdezi meg.

- Volt egy rémálmom, de ahoz képest jól... - ülök fel. - Köszönöm. - nézek rá hálásan. - Nem is tudom nélkületek mi lenne velem! - borzolom össze haját, mire egy dühös pillantást kapok.

Megvárom míg ő is végre felkel, majd hirtelen kicsapódik az ajtó ahol Eren található meg.

- Uh... [Név]-heicho? - néz rám kérdően. - Mikasa kereste magát, de akkor mindegy! - húzza ki magát. - Elnézést a zavarásért! - mondja majd kilép, és vissza csukja az ajtót.

Majd mi is kimentünk ahol a többiek készítették a reggelit. Gondoltam becsatlakozom ám Levi megfogta, és leültetett egy székre. Ő meg a mellettem helyezkedő székre ült.

- Majd a fiatalok elvégzik. - mondja unottan, mire sóhajtva bólintok egyet.

- Ohayo Levi-heicho, [Név]-heicho! - jön mosolyogva Connie. - Csoda, hogy felbukkan! Már egy ideje nem láttuk errefele! - mosolyog rám a kopasz.

- Connie már mondtam, hogy tegezzetek nyugodtan! - nézek mosolyogva a fiúra. - Mármint átléptétek a 18. életéveteket így már nem kell az udvariasság számomra! - forgatom szemeim.

- Akkor rendben van [Név]-san! - mondja, majd vissza megy a konyhába.

- [Név] gyere egy picit. - mondja Levi mire kérdően ránézek, hisz a mellettem helyezkedő székben ül. De se baj! Felállok, majd amint feláltam egyből kezemnél ragad, és az ölébe húz.

- L-Levi.. - motyogom kis pírral az arcomon. - Itt vannak a többiek is. - fúrom vállába a fejem.

- Ideje tudniuk, hogy együtt vagyunk már egy ideje. - morogja mire bólintok egyet.

- Levi-san! [Név]-san! - hallom meg Armin hangját, mire arcomat mégjobban Levi vállába fúrom. - Ö-öhm elnézést, de kész a reggeli! - mondja zavartan.

- Szegény Armin. - kuncogom el magam.

Végül mikor Armin visszamegy megfordultam, így Levi-al háttal ültem. Hasam köré kulcsolta ujjait, és úgy vártuk a reggelit. Néha kisebb puszikat adott arcomra, vállamra, és nyakamra amik miatt mindig elkuncogtam magam, mivel csikizett.

- Szeretlek. - döntöm mellkasának hátam, majd kitörtve gerincemet arcára nyomok egy puszit.

- Én is téged. - morogja orra alatt, majd fejemre ad egy puszit.