[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Dazai Osamu X Oc (BSD)

LunaNaito-chan kérésére~ 💖✨ (gommen ha nagyon megvárattalak 😅)

[Thief, Detective AU]

- Megint elloptak egy hatalmas mennyiségű összeget egy nagyobb boltból! - csap az asztalra idegesen szürke kabátos férfi. - Valakinek van valami tippje, hogy ki lehet az? - kérdezi körbenézve a szobában.

- Nem kizárt, hogy ismét Dazai-san áll a rablás mögött. - mondja ki egyszerűen.

- A nyomozások alapján, Dazai volt a tettes. - szólal meg Tachihara. - A rendődséggel átkutattuk a helyet, és ezt a tollat találtuk, mely Dazai sapkáján szokott lenni. - emeli fel az adott tárgyat, ezzel meglepve a nyomozókat.

- Szép munka, Tachihara! Tudtam, hogy számíthatok rád! - mondja Chuuya, majd húgára vezeti tekintetét. - Naito, kérlek nézz utána te is az ügynek, és szimatolj körbe a városban. - mondja kedvesebb hangszínnel, mire vörös hajú lány bólint egyet. Ha báttya tudná, hogy együtt van pont azzal az emberrel, akit ellenségüknek titulál, Dazai már rég halott lenne.

- Rendben, akkor mindenki vissza a munkához! - jelenti ki, mire mindenki egyből vissza megy a munkájához. - Vigyázz magadra, és nehogy megfázz! - mondja Chuuya, ahogy leveszi Naito szürke kabátját, majd vállára teríti. - Nincs már annyira meleg, hogy így mászkálj az utcán. - mondja, mire Naito elkuncogja magát.

- Tudom tudom, nem kell elmagyaráznod! - öleli meg szorosan bátyját. - Akkor, majd jövök! - búcsúzik el, majd kilép az épületből.

Egyből Dazai háza felé kezd sétálni, hisz tudja, hogy már otthon van, mivel megbeszélték, hogy amint Dazai hazaér írjon Naitonak, hogy nr aggódjon érte. Így tudja, hogy biztonságban van barna hajú barátja. A házhoz érve egyszerűen benyit, hisz neki nem kell kopognia, mivel szinte az a második otthona, és egy kanapén fekvő Dazaival találja szembe magát.

- Osamu~! - szólítja meg barátját, ahogy mellé ér, mire kinyitva barnás szemeit, egyből zöld szeműre pillant.

- Mit szeretnél, Naito? - kérdezi meg egy aranyos mosollyal.

- Megint kiraboltál egy nagyobb boltot, és ránk sózták az ügy megoldását, és szerencsétlenségedre megtalálták a sapkádba helyezkedő tolladat. - sóhajt egyet Naito, mire Dazai a mondatot hallva kissé meglepődik.

- Hát akkor oda tűnt a tollam! - mondja, ahogy felül a kanapén. - Azt keresem egy ideje már. - ránt vállat.

- Hihetetlen vagy. - kuncogja el magát Naito, ahogy leül Dazai mellé, aki kapva az alkalmat átölelte Naito derekát, majd vállára hajtotta fejét.

- De te így szeretsz~! - adott apró puszit arcára, majd ajkaira.

- Nem hazudsz! - mondja Naito, ahogy barna hajú haját kezdi simogatni. - Álmos vagyok. - hajtja Dazai fejére fejét.

- Mi? Pedig még nem is csináltam semmit. - mondja egy perverz vigyorral, mire Naito kissé meghúzza haját. - Iteh! - mondja, miközben barnás íriszeit vörös hajú lányra emeli.

- Megérdemelted. - szűkíti össze szemeit.

- Mikorra kell, hogy visszamenj? - kérdezi meg, ahogy normálisa felülve ölébe húzza a lányt.

- Szerintem ha este hatra vissza megyek az jó lesz. - mondja Naito, miközben fiú mellkasába fúrja arcát.

- Akkor, ha egy órával hamarabb felkeltelek az jó lesz? - kérdezi meg miközben Naito vörös tincseivel játszik.

- Tökéletes. - mondja elnyomva egy ásítást.

- Rendben~! - öleli át Naito derekát, majd állát megtámasztja feje tetején miközben Naito, arcát barna hajú fiú mellkasába fúrja, és hallja egyenletes szívverését, mely kissé gyorsabb mint egy szokásos embernek.

Végül miután Naito elaludt, Dazai hajával játszott végig, néha apró puszit adva fejére, majd egy óra elteltével fel is keltette Dazai a lányt, majd összekészülődött, és búcsúzkodni kezdtek.

- Tudod mi a legértékesebb dolog, amit valaha elloptam? - kérdezi meg Dazai, mire Naito kissé furálva nézett rá. - Erre akkor jöttem rá mikor aludtál. - lép közelebb a lányhoz, majd lágy csókot hing ajkaira. - Az a dolog pedig nem más mint a szíved. - öleli meg Naitot, akinek már hajánál is vörösebb arca van.

- O-Osamu! - üti gyengéden mellkason Dazait, aki erre csak kuncog egyet, majd elengedi Naitot.

- De csak az igazat mondom! - jelenti ki, miközben mélyen zöld íriszeibe nézett. - Mikor találkozunk legközelebb? - kérdezi érdeklődve.

- Csak egy üzenetedbe kerül! - emeli fel vörös hajú a telefonját. - Viszont, ha dolgoznom kell nem fogok tudni jönni. - pipiskedik fel, majd apró puszit ad orra hegyére. - Na, légy jó! - int neki mosolyogva Naito.

- Nem ígérek semmit! - kuncogja el magát Dazai, mire Naito becsukva az ajtót elindul.

Az utcán néhány embert kikérdezett, hogy mit is tudnak a hatalmas Dazairól, és szerencsére tudott gyűjteni néhány információt, így nem kellett hazudnia bátyjábak.

- Áh! Naito, visszajöttél? - néz rá Chuuya. - Találtál valamit? - kérdezi meg, mire Naito elmagyarázza neki, hogy miket hallott az utcán az emberektől. - Köszönöm a munkádat! Viszont nyomás haza, mert szakadni fog az eső! - áll fel ő is a helyéről.

- Rendben! - teszi hátra kezeit Naito.

- Na gyere! - biccent Chuuya, ahogy előveszi motora kulcsát.

Végül elindultak az otthonukba, majd odaérve megvacsoráztak, lefürödtek, és mindketten mentek még aludni. Mármint Chuuya ezt így tudta, ám Naito még éjfélig Dazaival beszéltek, és megbeszélték, hogy Szombaton találkoznak, és Naito, Ginnel lebeszélte aki kedvesen mondott igent, mikor Naito megkérte, hogy falazzon neki. Így hát Naito, és Dazai is boldogan feküdtek le aludni alig várva a holnapot.

Tejézusatyaszentszűzmaris naggyon régen írtam már Naitoval. Esküszöm már hiányzott, ahogy vele kell írnom ;-;
Na, de remélem tetszett a rész, és jól megírtam! A viszont látásra!

Tsókacsaládnak!! 💖