[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Armin Arlert X !Eren Sis! Reader (AoT)

Kyokaa2 kérésére~ 💖✨

Szokásomhoz híven elindultam ikerbátyámék asztala felé, viszont kissé messzebbről kiszúrtam, hogy ott igenis nincs hely. Szóval körbenézve megláttam, hogy Sasha, Connie, és Jean mellett még van hely.

- Srácok! Leülhetek ide? - sétálok az asztalukhoz.

- Gyere nyugodtan, [Név]! - mosolyog kedvesen, Sasha, mire mellette helyet is foglalok.

- Igen, az egyik új gyerek elvitte a helyedet, viszont Armin, és Eren is mondta, hogy foglalt a hely.. Egyszerűen akaratos ember ült oda. - csettint nyelvével, Connie.

- Igazából nem zavar, csak megszoktam, hogy oda ülök, és fura. - legyintek egyet. - Na, de! Marco merre van? - kérdezem meg, mivel nem ül szokásosan Jean mellett.

- Azt mondta késni fog, mert még van egy kis dolga. - mondja Jean kissé támassza meg fejét, kezén.

Végül az ebéd nagyon jó volt. Egész végig Connieval, és Sashaval hülyéskedtünk, és nevettünk. Mondjuk nem szórakoztam olyan jól, mint Erenékkel szoktam, de ők is jó társaság.

*Time skip*

Szokásosan Eren, és Armin közé ültem ma, mert ma korábban értem le. Viszont miközben beszélgetten a többiekkel hirtelen valaki az asztalra csapott mellettem.

- Akarsz valamit? - nézek fel rá, és persze megismerem, hogy a tegnapi lány van ott.

- Ez az én helyem, szóval tűnés innen! - mondja keresztbetett kézzel.

- És te ki is vagy, hogy megmond mit csináljak? - kérdezem meg felhúzva egyik szemöldökömet.

- [Név] Jeager vagyok! - mondja a csaj, mire elnevetem magam. - Most mivan?! Ez az én helyem szóval nevetés helyett inkább menj el! - sipít, mire Eren is elkuncogja magát.

- Már bocsáss meg, de ez rajtam nem működik kiscsaj. - állok fel a helyemről, így szembe nézek a lánnyal. - Várj had mutatkozzak be.. [Név] Jeager vagyok, örvendek a találkozásnak. - mosolygok rá irritáltan. - De akkor mehetsz nyugodtan az utadra, amíg nem vetemedek más dolgokra. - mondom, mire inkább nem packázik tovább, hanem elmegy.

- Ha csak ide hívtunk volna, megúsztunk volna egy kínos csendben evészetet. - sóhajt egyet, Armin.

- Elvoltan én Sasháékkal, szóval nem kell aggódni. - ülök vissza a helyemre.

- Nem ment, lópofa az idegeidre? - kérdezi Eren, mire megrázom fejem.

- Nem értem mi ez az örökös versengésetek Jeannal. - rázom meg fejem. - Na, de nekem, Hange-sannak segítenem kell, szóval majd találkozunk holnap! - állok fel, majd egy intéssel el is köszönök tőlük.

Igazából Hange-san osztagában vagyok, viszont mielőtt elballagtunk volna együtt gyakoroltam a többiekkel. Viszont nagyon kevésszer látom Armint, és Erent, mivel ugye fiúk a lányokkal nem lehetnek egy szobában. Most például szerencsémre csak a papírmunkában kell segítenem neki, mivel kapott egy rakattal, és mondta, hogy jól fogalmazok -a testvéremmel ellentétben- ezért szeretné ha segítenék neki.

- Megjöttem, Hange-san! - lépek be a laborja ajtaján.

- Áh, [Név]! Örülök, hogy itt vagy, és sajnálom, hogy az idődet pazarlom! Tudom, hogy ígyis keveset találkozol Erenékkel. - mosolyog kedvesen.

- Örömmel segítek ha kell. - mondom leülve az egyik asztalhoz.

- Mégegyszer köszönöm! - mutat egy like jelet, majd neki állunk a jó sok papír kitöltéséhez.

|Írói szemszög|

- Azt mondtad ma elmondod neki. - néz Eren, Arminra miután halló távolságon kívül került az említett.

- Majd később elmondom.. Nem akarom mindenki előtt.. - hajtja le sóhajtva fejét, Armin.

- Drukkolok! - jelenti ki Eren, majd szó nélkül elmegy, hisz drága kapitánya kitadta neki parancsnak, hogy takarítsa ki az istállót.

*Time skip*
|Reader szemszöge|

- Armin! Hange-san mondta, hogy találkozni szeretnél velem! - sétálok oda a velem egymagas fiúhoz.

- Áh, igen! Öhm... Ugye elég régóta ismerjük egymást, és hát.. - próbálja megfogalmazni mondandóját.

- Én is szeretlek Armin! - ölelem meg szőke hajút, aki egy pillanatra lefagy.

- Eren mondta el, nem igaz? - kérdezi meg, mire kuncogva bólintok egyet. - Tudhattam volna. - ölel vissza.

- Szerintem Eren már sejtette, hogy mi lesz! - nevetem el magam.

- Végülis, mindig ilyen volt. - rázza meg fejét Armin.

Végül még beszélgettünk egy keveset, majd mindketten dolgunkra mentünk, hisz hívott minket a munka. Még úgy is, hogy csak 15 évesek vagyunk.