[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Karma Akabane X Reader (AC)

[Teljes Név] nem egy átlagos lány. Gyerekkora óta érdekli a bérgyilkosság, és amikor egy fekete hajú bérgyilkos megölte édesanyját, az akkor még csak 6 éves gyereknek, nem elszörnyedt, hanem tanítványának akart jelentkezni. Amit fekete hajú el is fogadott. Egy fiúval találkozott a bérgyilkos lakhelyén. Egy közös volt benne, és a srácban összesen. Még pedig, hogy mindkettejüket érdekli a érgyilkos szakma. Így végül is együtt tanultak az akkori legjobb bérgyilkostól. Mikor viszon a lány betöltötte a 11. életkorát a virágos fiú(a társa)elárulta őket. A bérgyilkos utolsó mondata a lányhoz "Kérlek ne add fel az álmod e-miatt, és fejlődj." A lány elmenekült, és ahogy mestere kívánta folytatta az álma beteljesedését.

Amikor a lány betöltötte 14. életévét (vegyük úgy ennyi idős vagy xd) felkereste Asano Gakuho, Japán legjobb iskolájának vezetője, hogy segítsen nekik kinyírni egy sárga polipot. Amit persze el is fogadott. Az igazgató aznap elmagyarázott mindent, és bemutatta Karasuma-senseinek a lányt. Így Hétfőn már kezdhet is.

Ahogy felértem a hegyre meg is pillantottam az épületet melybe mostantól "tanulni" fogok.

- Áhh! Te lehetsz az új diák! - szólal meg a sárga polip,miután beléptem a terembe. - Mutatkozz be kérlek! - mondja kedvesen a tanár.

- Sziasztok! [Teljes Név] vagyok! Remélem jóban leszünk! - hajolok meg, mire a polip feje hirtelen szürkés lett.

- Valami gond van sensei? - kérdezem meg, mire megrázza a fejét, ami vissza is változik eredeti színére.

- Kérlek ülj le hátra Karma-kun mellé! - mondja a polip, mire egy vörös hajú gyerek felrakja a kezét.

Egyből megindultam, és le is ültem a mellette elhelyezkedő helyemre. Egész órán azon agyaltam, hogy mi baja lehet a Sensei-nek, és miért olyan ismerős a hangja. De nem nagyon foglalkoztam vele.

- Karma Akabane! - szólalt meg hirtelen mellettem ülő, miközben engem nézett.

- [Teljes Név], de ezt már tudod! - kuncogtam el magam. - Úgy látszik padtársak leszünk az évben! - mosolygok vörösre.

- Hai~! - húzza el a szót.

Igazából lassan 3 hónapja, hogy az osztályba járok, és mindenkivel nagyon jól kijövök. Ahoz képest miket beszélnek róluk a többi osztályban, nem is rosszak. Csak egyszerűen gyengébbek tanulás ügyileg.

- Nagisa-kun! Asszem tudom egy gyengeségét Koro-senseinek! - megyek oda a kék hajú fiúhoz, aki a jegyzeteit nézte.

- Tényleg? Mi az?! - vett elő egy tollat, miközbdn izgalommal teli szemeit rámemelte.

- Ahogy lekövetkeztettem Koro-sensei egyik legnagyobb gyengesége... Mi vagyunk! Az E osztály! - mondom ki teljesen magabiztosan.

- M-Mi? - néz rám sokkoltan Nagisa, majd elkezd gondolkodni. - Igazad lehet! Sokszor leszidott minket, mikor egymás élete árán próbáltuk megölni! - ért velem egyet. - Köszönöm [Név]-chan! - mondja, mire megsimítom kobakját.

- Csak logikusan gondolkodom! - nevetek fel.

- Hai! - mosolyog rám.

- Yo! Nagisa-kun! [Név]-chan! - halljuk meg Karma hangját.

- Karma-kun! Hali! Kiderítettük Koro-sensei mégegy gyengepontját! - nézek izgatottan vörösre.

- Oke~! Ügyesek vagytok! - borzolja össze mindkettőnk haját.

- Naa! - mondta Nagisa nevetve.

- Na de menjünk mert elkésünk! - mondom, mire a fiúk egyetértően bólintanak egyet.