[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Midorima Shintarou X Reader (Knb)

NraFliksz kérésére~ 💖✨

- Taka-chan, kérlek keresd meg Shin-chant, és szólj neki, hogy tolja ide a formás fenekét, vagy különben felrúgom. - nézek fekete hajúra.

- Értettem, [B/Név]-chan! - áll vigyázz állásba, majd el is indul. Majd a fiúkat megkértem, hogy addig melegítsenek be.

- Taisuke-san! Menjetek ki inkább futni, mivel elég jó idő van! - nézek.barna hajúra.

- Igazad van, [Név]-chan! Rendben fiúk, kimegyünk! - néz hátra a fiúkra akik, csak bólintanak, és ki is mennek.

- [B/Név]-chan! Shin-chant sehol nem találom! - mondja lihegve Takao.

- Rendben semmi gond! Ülj le pihenni, a fiúkat most küldtem ki futni. - biccentek a padra. - Gondolom körbefutottad az egész iskolát. - adom kezébe üvegét.

- És minden terembe is bementem! - jelenti ki, ahogy leült a padra. Majd hirtelen rezegni kezd a telefonom, jelezve, hogy értesítést kaptam. - Áh, Shin-chan írt, hogy rosszul lett, ezért kihagyja az edzést. - olvasom el az üzenetet. - Azért szólhatott volna hamarabb.. - morgom eltéve telefonomat a zsebembe.

- Nem értem miért tagadod azt, hogy aggódsz értünk. - sóhajt egyet Takao.

- Tch.. - nézek kissé félre. - Jövőhéttől kezdődik a Téli Kupa, és nincs semmi kedvem plussz edzéseket rendezni. - morgom vissza pillantva zöld szeműre.

Edzés után viszont rossz érzés kapott el. Hisz most esett le, hogy jövőhét az három napon belül lesz, és Shintarou lebetegedett. Szóval edzés után Shintarou háza felé indultam, hisz le szerettem volna csekkolni, hogy mizu van vele, és, hogy hogy van. Odaérev pedig be is kopogtam a házba. Ahol az anyukája nyitott ajtót.

- Miben segíthetek? - kérdezi kedvesen a fiatalos nő.

- Jó estét! Elnézést a zavarásért, a kosár csapat menedzsere vagyok, és arról lettem értesítve, hogy nincs a legjobb állapotban. - mondom hátratéve kezeimet.

- Áh! Te lehetsz [Név]-chan! Igen Shintarounak magas láza van, és hányigere van. - mondja kissé aggódóan. - Mondta, hogyha esetleg átjönnél mielőtt elmegyünk akkor engedjünk be! Szóval fáradj beljebb. - áll félre az ajtóból beengedve engem. - Látszik kedvel téged aminek örülök, hisz kevés olyan közeli barátja van akikre olyan szinten számít, hogy nekünk is mondja. - mosolyog rám kedvesen.

- Midorima-kunnal először a nyári fesztiválon találkoztunk, és összebarátkoztunk, most meg osztálytársak lettünk. - veszem le cipőmet.

- Értem, és örülök, hogy segítesz neki! - simogatja meg kedvesen fejemet. - Szívesen látunk téged bármikor! - mondja ahogy felveszi cipőjét. - A konyhában megtalálsz mindent, de ha nincs meg valami akkor felírtuk neked egy kis cetlire! - mondja ahogy felveszi kabátját. - Két nap múlva jövök! - int egyet, majd kimegy a házból.

Első dolgom volt, hogy körülnézzek a házba, hogy tudjam mi hol van. Shintarou szobája a folyosó végén volt, így halkan benyitva lecsekkoltam, hogy mizu van vele. Szerencsére nagyban aludt, viszont szerintem a homlokán a rongyot le kéne cserélni. Így beljebb mentem a szobájába, majd homlokáról levettem -az igen meleg- rongyot, és a hideg vizes tálban kimostam, majd vissza helyeztem homlokára, mire egyik szemét kinyitotta, majd álmos szemeivel rám pillantott.

- Bocsi ha felkeltettelek. - mondom ahogy leülök az ágya mellé.

- Nem keltettél fel. - mondja egyszerűen kinyitva másik szemét is. - Csak eszméletlenül fáj a fejem. - morogja.

- Oh! A biztonság kedvéért hoztam fájdalom csillapítót. - veszem kezembe az apró gyógyszert, és egy kis vizet. Ezeket miután nagy nehezen felült be is vette, majd ráitta a vizet. - Anyud mondta, hogy említetted, hogy meg fogok jelenni. - kuncogom el magam.

- De legalább megtartom a privát zónánkat, és nem mondtam el, hogy együtt vagyunk. - fordítja kissé el fejét.

- Még Taka-chan sem tudja nem, hogy a szüleink. - kuncogom el magam.

- Addig amíg nem tudják, hogy a Teikoból ismerjük egymást, addig minden jó. - sóhajt egyet. - Nem értem miért nem kedvelik az akkori csapatot. - forgatja meg szemeit.

- Majd ráér megtudniuk mikor elmondjuk, hogy együtt vagyunk. - adok apró puszit homlokára. - Anyud főzött egy kis csirke levest, szóval hozok neked, rendben? - kérdezem meg, mire bólint egyet.

Kimentem a szobájából egyenesen a konyhájukba, és egy nagyobb tányér gőzölgő levest kiszedtem, majd egy tálcára helyezve vettem ki hozzá egy kanalat, majd vissza indulok a szobájába. Viszont benyitva a helyiségbe meglepetten konstatáltam, hogy kedves zöld hajú barátom ülve éppen az álmok világában jár. Aprót kuncogva leraktam az íróasztalára a tálcát, és az ágy mellé sétálva óvatosan elfektetem, majd rendesen betakarom a takarójával. A hideg vizes rongyot vissza helyezem homlokára, majd megismogatva arcát beülök az egyik babzsákba, ám mielőtt észre vettem volna engem is elnyomott az álom.