[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Obi x reader (Ans)

@MercdeszVgh kérésére~ 💖✨ (But like this man is so fine ;) mondjuk nekem az első Mitsuhide)

Szokásomhoz híven egy fán ülve néztem a csillagokat. Lábaim mellkasomhoz voltak szorítva, így magzat pózban néztem az eget, mely ma este különösen gyönyörű volt. Viszont egy nyíl jött fejem felé, melyet egy mozdulattal el is kaptam.

- Ahj! Azt hittem eltalállak vele! - ugrik elém az ismerős barna hajú.

- Tényleg? Egy vécé pumpa? - kuncogom el magam.

- Szép éjszakánk van ma este. - mondja, ahogy elhelyezkedik az ágon. - Min gondolkozol? - kérdezi meg, melytől az égről rá vezetem tekintetem.

- Az élet értelméről.

- És találtál valamit? - kérdezi meg.

- Azt, hogy csak egyszer élünk, ezért tegyük meg a tehetetlent is. - pillantok sárgás íriszeibe.

- Akkor.. egy utolsó versen mielőtt szétválnak útjaink? - kérdezi meg, melyre bólintok egyet. Végül döntetlen lett az eredmény, mely megszokható tőlünk. - Tegyük meg a lehetetlent is, az mondod? - kérdezi meg, melyre bólintok egyet. Mélyen szemeimbe nézett, majd arca kezdett közeledni enyémhez, és lehunyva szemeit csókba invitált, melyet a kezdeti sokk után lehunyva szemeimet viszonoztam is.

- Így nehezebb lesz a búcsúzás Obi. - nézek a fiúra miután szétváltunk, majd valamit kezembe ad, ami egy fekete színben pompázó gyűrű volt, mely megtalálható az ő ujján is.

- A következő találkozásunkig. - mondja, melyre könnyek közt felveszem a gyűrűt.

- A következő találkozásunkig. - mondom megölelve a fiút, aki viszonozta is.

*Time skip*

Pontosan hét éve nem láttam Obit, mondjuk egy teljesen más királyságba költöztem át, ahol egy nagyon kedves gyógyszerésznek Shirayuki-nak segédkeztem, ám miután itt hagyta a királyságot engem bezártak egy tömlöcbe, hisz az gondolják, hogy tudom hogy hol van. Mondjuk ez igaz, de nem beszélek. Valahogyan viszont sikerült megtalálniuk, így az őreimet akik őriztek elküldték. Hatalmas hiba volt, hisz azon az éjszakán meg is szöktem onnan.

|Írói szemszög|

- Bármi mást mondani szeretnél neki? - kérdezi meg Zen, Shirayukit, aki Ray herceghez vissza fordul.

- Hol van [Név]? - kérdezi meg, melyre Ray herceg teljesen lefagy.

- Megszökött az éjszaka! Nem tudom hol lehet! - jelenti ki, melyre Shirayuki kissé elszomorodik.

- El küldhetek érte valakit. - ajánlja fel Zen, melyre Shirayuki leinti.

- Tudja, hogy hol keressen. Ismerem őt, és tudom, hogy meg fog találni. - mondja a vörös ahogy hátat fordít egyik hódolójának.

- Ki is az a [Név]? - kérdezi meg Zen, melyre Shirayuki elmosolyodik.

- Elég fura lány, de nem a rossz értelemben.. eleinte amolyan távolságtartó, de ahogy egyre több időt töltesz vele kezd megnyílni. Egy nagyon jó harcos, és ugyan annyit tud a gyógyszerekről, mint én. - magyarázza el.

- Azaz egy tökéletes testőr. - néz rá fehér hajú.

- Sokat segített nekem mielőtt itt hagytam volna a kis gyógyszerészetemet. - mondja mosolyogva.

|Reader szemszöge|

Ahogy sétálok fel a hegyre az ismerős királyságban melyben felnőttem, hirtelen mintha valaki egy íjat húzott volna ki, majd el is lőtte a nyilat, melyet el is kaptam, majd ujjaim közt megforgattam.

- Régi klasszikus? - kérdezem hátra sem nézve.

- Hat év után is ennyire kiszámítható vagyok? - hallom meg az ismerős hangot.

- Nem, csak tökéletesen ismerlek. - nézek rá mosolyogva a már mögöttem álló Obira.

- Az nincs kizárva. - mondja elmosolyodva. - Zen herceg, és Shirayuki kisasszony téged keresnek. Valamit csináltál? - kérdezi meg, melyre megforgatom szemeimet.

- Gyógynövényekről tanultam egy nagyon jó barátnőmmel, Shirayukival. - mondom, melyre elneveti magát.

- Te és a gyógynövények? - kérdezi meg, melyre kissé meglököm.

- De ha már a herceg keres oda is mehetnénk. - vonom fel egyik szemöldököm.

- Előtte viszont! - mondja, majd hirtelen összeérinti ajkainkat, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen ment is.

- Én is szeretlek Obi. - mondom arcára adva egy apró puszit. - Na de menjünk. - mondom egy lépést hátra téve.

- Akkor kövess! - mondja, majd futni kezd az egyik irányba.

- Oh te kis.. - morgom, ahogy utána indulok. Viszont hirtelen megállt előttem mely miatt neki is mentem, melytől mindketten felborultunk, majd nevetésben törtünk ki. - Miért álltál meg olyan hirtelen? - kérdezem meg felülve.

- Egy őz futott elém, én meg nem akartam elütni. - mondja melyre még jobban elnevetem magam. - Hé most ne nevess már ki! - mondja, melyre csak megforgatom szemeimet, majd felállva kezet nyújtok neki, melyen egy kissé meglepődik. - Még mindig megvan a gyűrűd! - mondja, ahogy kezét az enyémbe helyezi, majd felhúzom a földről.

- Az igazat megvallva le sem vettem azóta. - mondom, melyre csak megrázza fejét. Végül elindultunk a palotához ahol ismét látni fogom a nővéremnek tekintett lányt.