[𝑨𝒏𝒊𝒎𝒆 𝑪𝒉𝒂𝒓𝒂𝒄𝒕𝒆𝒓𝒔 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (BFEJEZETT!!)

Ryomen Sukuna X Reader (JK)

Soulles_Soul kérésére~ 💖✨(A rész vége kitalált, és nem Spoiler!)

Ez a történet 1000 évvel ezelőtt játszódik. Egy [H/sz] hajú lányról, és az átkok királyáról szól. Melyen [H/sz] hajú lány, kinek neve [Teljes Név] segédjeként nevelkedett fel.

- [Név]! Nincs valami jóhír? Unatkozok! - kezd nyavajogni a király.

- Sajnos, most nem tudok hírrel szolgálni, hisz 5 perce ugyan ezt kérdezte! - nézem meg a feljegyzéseimet.

- Engedd el magad egy kicsit! - mondja, mire kérdően nézek rá. - Mindig olyan merev vagy, mintha beprogramoztak volna! - morogja.

- Elnézést, de engem így neveltek! - hajolok meg bocsánatkérően. - Tudja mielőtt elraboltak volna a segédei eléggé szigorú házban éltem, és ilyenné neveltek. - nézek fel a füzetemből.

-     Akkor engedd el magad egy kicsit! - néz bele szemeimbe. - Csak azt ne mond, hogy nem tudod, hogy hogy kell ellazulni! - sóhajt kissé idegesen. - Gyere megmutatom! - mosolyodik el ördögien, majd elteleportál minket. - Most nem látnak minket, szóval gyerünk szórakozni! - mondja, mire bólintok egyet.

Elkezdett mindenről magyarázni, miközben én nem figyelek mivel a tájat nézem. Rengeteget változott. Mondjuk több mint 10 éve nem voltam kint.

* Írói szemszög *

Amiközben Sukuna magyarázott [H/sz] hajú lánynak megérezte, hogy a lány nem figyel rá. Ahogy hátranéz megenyhül a jégbe zárt szíve. Hisz ebben a több mint 10 évben először most látta a lányt halványan, de mosolyogni.

- Látom tetszik! - néz vissza maga elé Sukuna.

- Nagyon sokat változott ez a város. Sokkal... Modernebb lett! - csodálkozik [H/sz] hajú lány. Ami miatt Sukuna teljesen összezavarodott, mivel eddig a lányt, csak azzal az érzéstelen, és merev személyiségével látta. De most valami csillogás is van a szemében.

- El szeretnél menni valahova? - kérdezi meg hirtelen a lányt.

- A temetőhöz elvisz kérem? - néz fel Sukunára aki teljesen értelmetlenül, de elteleportálja őket.

Ahogy lány után sétált észre vette, hogy egy sírnál megállt. Azaz inkább kettő között. Melyek a szülei sírjai voltak.

- Honnan tudtad, hogy meghaltak? - kérsezi Sukuna értetlenkedve a lányt.

- A füzetembe le voltak írva a jelentések, és a gyilkosságuk is benne volt! - mondja simán a lány. - Sosem szerettem őket, de akkor is a szüleim. - mondta a lány, majd összetette markait, és elmondott magában egy imát. - Köszönöm, hogy elhozott! - hajol meg előtte.

*Reader szemszöge*

- Tedd már félre az udvariasságot! Tegeződjünk inkább, mert rosszul érzem magam ettől. - mondja idegesen.

- Rendben van! - mondom, majd visszasétálok Sukuna mellé. - Akkor hívjalak Sukuna-sannak? - kérdezem meg, mire elfordítja fejét.

- Elég a Sukuna! - mondja, majd szemeimbe néz.

- Hai! - vágom magam vigyázzba. Erre kicsit kuncog, majd megfordul.

- Ideje vissza menni! - mondja, mire bólintok, majd vissza teleportál a kastélyba.

Amint visszaértünk, én szó nélkül folytattam a munkám. Azaz csak néhány dolgot lejegyzeteltem a füzetembe.

- Sukuna... Rossz előérzeteim vannak! - nézek őszíntén rá.

- Csak paranoiás vagy! - legyint egyet viccelődve.

- Lehet. - mondom, majd hirtelen betörnek.

Minden olyan gyorsan történ. Sukunát megölték, én meg elfutottam tanácsára. Így egyedül bújkálok. Egy újját megszereztem, így az az átoktárgy nállam lesz. Legalább ez megmaradt belőle.

A történtek óta eltelt 1000 év. Én lettem az átkok királynője. Nem olyan erős mint Sukuna, de nem szabad alábecsülni. Főleg, hogy én csak az erőt használom. Nem vagyok átok. Szerintem pont ezért néz fel rám az összes átok.

Nyugodt csendet az zavarta meg, hogy betörték a falamat. Aminek persze nem is örültem, hisz megjelentek a Jujutsu Sámánok is.

- Nálla lenne az utolsó ujj? - kérdezi meg egy rózsaszín hajú srác.

- Ne nézd le, csak azért mert nő! Az átkok királynője! - mondja Gojo. Kit elég régóta ismerek hisz sokszor támadott meg.

- Hai hai! - mondom unottan. - Éppen szünetem van, szóval ne zavarjatok! - mondom gúnnyal a hangomban.

- Semmi képpen ne engedd ki! - parancsol rá Gojo.

- Megpróbálom! De miért? - kérdezi mesterét.

- Hosszú! Majd elmagyarázom! - mondja Gojo teljes komolysággal.

- Jajj mi ez a komolyság "Sensei"? - állok fel a helyemről. - Nem ér, hogy úgy próbálod ellopni Sukuna ujját, hogy 4 az 1 ellen! - mondom igazságtalannak titulálva. - Az egyik diákodat válaszd ki! - mondom, mire Gojo bólint egyet.

- Itadori! Te fogsz harcolni ellene! - mondja Gojo.

- D-De hát miért én?! - kérdezi, mire mintha leesne neki mit akar tanára. - Rendben. - sóhajt egyet. Egyből elzárom az utat, így nem lát senki minket, meg mi is csak egymást látjuk.

- Kezdhetjük? - kérdezem meg mire komolyan bólint egyet.

Elkezdtünk harcolni. Hát mélységesen csalódtam, mert ez a srác fele olyan erős mint Gojo volt ennyi idősen. Majd egyik kezét levágtam, majd a lábát is. Mire hirtelen tetoválások jelentek meg rajta. Elég ismerős tetoválások.

- Sukuna? - kérdezem halkan, mire az egyből rámkapja tekintetét.

- [Név]? Hát életben vagy! - mondja egy mosollyal. De nem azzal a kárörvendővel. Aranyos mosollyal. - Örülök! - mondja mosolyogva. - Az ujjamat megkaphatom? - kérdezi meg, mire kételkedve ránézek. - Had magyarázzam el! Annyi, ha megeszem az utolsó ujjam elfoglalom a testét, és kiűzi a fiú lelkét, így maximálisan visszakapom az erőmet! - magyarázkodik.

- Tessék! - dobom oda neki, mire meg is eszi, majd egy kisebb robbanással átveszi a fiú testét. Hirtelen elém lép, és megölel.

- De örülök, hogy újra látlak! Már ezer éve nem láttalak! - mondja, mire elkuncogom magam.

- Szó szerint! - ölelem vissza.

- Átok erőt használsz, és úgy foglaltad el a trónt! Elég erős lettél! - simogatja meg buksimat.

- Jó edzőm, és főnököm volt! - mosolygok rá.

- Tűnjünk el erről a helyről, és éljünk úgymond normális életet együtt! - mondja, mire meg sem várva a válaszomat elteleportál minket.

Azóta is együtt élünk, és úgymond normálisan is. Egy idő után a sámánok felhagytak a keresésünkel, így boldogan éltünk kislányunkal [L/Név]-el!

Tyűha! Szerintem összecsaptam nagyon, és nem tetszik nekem. De remélem nektek tetszik! Na jelenleg nincs több kért rész, így nyugodtan kérhetsz egyet, vagy akár többet is a részekből! Na de én megyek!

Tsókacsaládnak!! 💖